Új hozzászólás Aktív témák

• Crystalheart őstag

  #227

  #226 mave13

  2012-08-16 23:48:17

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Crystalheart

  őstag

  #226 mave13

  "Szerintem, Bence sem fogja magát soha japánnak érezni" - Hát még jó, az agyam eldobom, mikor bármely nép bármely tagja elköltözik valahová húsz évre, és azt mondja, hogy ő már ottaninak, tőzsgyökeresnek érzi magát. Pedig ha egy felnőtt magyar elköltözik és élete végéig az USA-ban/Japánban/akárhol marad, ha utálta is ezt a közeget, ő akkor is magyar marad. Az embernek meg kell tartania az identitását, nem kell belesimulnia a tömegbe vagy más népek kultúrájába. Meg kell ismerni, együtt kell működni, részt kell benne venni, de mi akkor is mi maradunk. És pontosan ez az, amit a japánok is - ösztönösen, de talán tudatosan is - tesznek, ha idegen országban élnek.

  "Nem lehet megfejteni. Ahhoz először japánként kéne gondolkodni. De, az számomra kizárt. Teljesen már értékrend szerint élek." - Egy nép lelke a művészetében és történelmében rejlik. Gondolj csak arra, hogy a magyarokat is akkor érthetné meg egy külföldi leginkább, ha tanulmányozná a történelmünket és az irodalmunkat. Mi több, lehetne azt mondani, hogy Magyarország léte leírható e kettővel, és ez mindent hordoz, ami a magyart magyarrá teszi. Egyéni szinten is. A racionális, melankolikus, de soha meg nem alkuvó ember lelke, és az irigy, megkeseredett öregé is. Mind benne van.

  Namost Japán történelme érdekes olvasmány, kicsit egységesebb, mint a magyar, hiszen nagy részét elzárkózva töltötték. A művészetük ebből a habitusból táplálkozott sokáig. Manapság a legkönnyebben az animeipar művészeti alkotásait érhetjük el, de ott vannak még a régebbi, és jobb japán filmek és a sajátságos, hamisítatlanul keleti nyelvezettel bíró irodalmi műveik, melyekből van magyarra fordítva is néhány, angolra még több.

Új hozzászólás Aktív témák