"Vajon az a afrikai törzsben elő emberek vajon mért boldogabbak mint az Amerikában elő gyerekek?"

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy boldogabbak az afrikai törzsben élő emberek. Természetesen csak a magam nevében beszélek: én biztos, hogy nem lennék ott boldogabb.

A fő mondanivalóddal viszont egyetértek, vagyis nem helyes az, hogyha az emberek önzők.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!

Köszönöm becses észrevételeidet!

Szerintem meg igen, boldogabbak lehetnek mint mi mivel ők egyszerűen élnek, egyszerű vágyuk van.

Igazad van. Reális vágyaik vannak, és beérik azzal, ami elérhető számukra.

"Az élet szép, de csak akkor, ha boldog vagy és jól érzed magad a bőrödben. De lehet az ellenkezője is. Gondoljunk csak bele, hány ember cserélne épp most veled?"
Nos igen. Én például elégedett vagyok. Ebből a szempontból hasonlítok egy afrikai törzs tagjához.
Bizonyára lenne, aki örömmel cserélne velem. Ne tegye. Talán már elindult az a busz, amely elüt, talán most lazul egy tetőn a cserép, amelynek áldozata leszek. A sors kiszámíthatatlan.
Én nem cserélnék senkivel.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Megtisztelsz, részemről a szerencse.

Igen a sors kiszámíthatatlan, mindenkinek lehetnek árny oldalai, rossz tulajdonságai.
Arra akartam, kilyukadni, hogy túl kapzsiak az emberek, sokat akarnak kevés munkával.
Nézünk egy példát, szerintem erre a legjobb az afrikai törzsben elő emberek.
Mit szeretnének ők?
Egy nagy legelőt, és sok háziállatot, marhát, kecskét stb.. nem elérhetetlen, de ők csak annyit szeretnének az élettől.
Amikor megvettem életem első számítógépét, az volt az első gondolatom, hogy enélkül, hogy a fenébe tudtam meglenni?
Pedig nem létfontóságú szerv, az afrikai gyerek is jól megvan nélküle.
De ők összetartanak, egy bizonyos szinten nem úgy mint mi.

Érdekes dolgok ezek. Törtetünk, küszködünk ahelyett, hogy élveznénk az életet. Na jó, mások az igények, mások a szükségletek.

Cirka ráhúzható a megelégedettség dolog egy birkapásztorra is. Legelteti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát. Felesége viszi neki a kaját, huncutkodnak is, az állatok szépen gyarapodnak, stressz nincs. Mivel többre nincs igénye, megelégedettnek mondhatjuk.

És ha kikukucskál a világba, és meglátja, hogy másként is lehet élni?
Van egy történet. Régen olvastam valahol, példa értékűnek tartom.
Volt egy kínai paraszt, aki egész életében rizst vetett, aratott. Egyszer a kormány úgy döntött, hogy példamutató munkásokat utaztat jutalomból, hadd lássanak világot. Emberünk is ment külföldre. Bár eleinte tiltakozott, hamar meggyőzték róla, hogy a vezetés döntését nem illendő megvétózni.
Csodát látott. Léha embereket, csillogó luxust, csodás házakat, számára elérhetetlen árucikkeket. Kicsit faggatózott, hogy mindezt mennyi munkával lehet elérni. Miután megtudta, nem szólalt meg többé, nem érdeklődött semmi iránt.
Hazatérve lefeküdt az ágyára, és soha többé nem volt hajlandó rizzsel bajlódni.

A legtisztább lelket is megronthatja a birtoklás vágya. Akkor pedig a megelégedettségnek vége.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)