Mondanék valamit, mérnökölni akaróknak. Aki akarja, érti.
Mit jelent a méréstechnika? Mit jelent a mérés? Statisztikai valószínűséget, melynek pontossága elsősorban attól függ, hogy a mérőeszköz felbontása hány nagyságrenddel nagyobb, mint a mért jelenség felbontása, figyelembe próbálván venni, hogy a mérés művelete mennyiben befolyásolja a mért jelenséget.
Az úgynevezett mérés ugyebár nem a valóság, hanem annak egy modellje, és annál korlátozottabban értelmezhető a mérés eredménye (mint modell) a mért jelenségre, minél kevésbé NAGYOBB a mérőeszköz felbontása a mért (azaz, a mérés által modellált) jelenségnél. A kvantumok szintjén ugyebár nagyon meg vagyunk lőve, hiszen a mérés nagyjából 1-es valószínűséggel változtatja meg totálisan a mért jelenséget - lásd, a mért jelenség felbontásához képest a mérőeszköz felbontása legjobb esetben is csak megközelítően kisebb tud lenni, nemhogy a minimálisan elvárható egy nagyságrenddel nagyobb. Nem tudjuk felnyitni Schrödinger macskájának a dobozát. Kvantumszinten végképp csak a mérés okozta bizonyos változásjelenségekből tudunk következtetéseket, modelleket alkotni a mért jelenség tulajdonságaira, mibenlétére vonatkozólag.
A digitális hanghordozás egy modell, azaz nem valóságjelenség, azaz nem a zene, hanem annak egy sok-sok-sok-sok nagyságrenddel KISEBB felbontású, végtelenül leegyszerűsített modellje. A digitális hanghordozókból és a velük végzett műveletekből akkor is csak meglehetősen kis statisztikai valószínűséggel tudnánk előrejelzést kiolvasni arra vonatkozólag, hogy a digital to analog visszaszintetizálás után milyen eredményt kapunk a hangberendezés analóg fokozataiban, ha a mérőeszközeink néhány nagyságrenddel nagyobb felbontásúak és pontosabbak lennének. Ám a mérőeszközeink legfeljebb hasonló felbontásúak, és ugyanolyan pontatlanok, valamint szintén csak modelljei a valóságnak, különösen az itt tárgyalt számítógépes gyermekjáték "mérőeszközök". Igen pontatlan statisztikai modellek, például az általuk megállapított "bithelyesség" is csak egy statisztikai modell - több-kevesebb, sztochasztikus alapú hibajavítási művelet után. Nem mellesleg, ugyebár a szóbanforgó, digitálisnak mondott műveletek többsége analóg segédjellel végzett, valójában analóg művelet, amely(ek)ből a műveletek egyes szakaszaiban oda-vissza biteket készítünk, kisebb vagy nagyobb statisztikai pontossággal.
Ami itt történik, az nem mérnökölés, hanem csak játékolás. Nem mérés, hanem statisztikailag felettébb pontatlan modellálásjáték - már eleve a "mérőeszközök" csak statisztizáló játékmodellek. Ennyiből nem csak azt nem tudjuk, hogy él-e a Schrödinger macskája a dobozban vagy sem, hanem azt se, hogy dobozban van-e.
Lásd, szóbakerült megint a kábelek ügye, miszerint, egy bizonyos szint felett, ahol a kábelek a "mérnökök" szerint már elegendően jók a feladatuk teljesítésére, már egyformán szólnak. Az analógjel-kábelek is, hát még a digitálisok. Úgymond, az elegendően jó digitális kábelek, amelyek a "mérnökök" szerint ugyanúgy pontosan átviszik az "egyeseket és nullákat", azaz, a "biteket". Mert a "mérés" azt mutatja, hogy "bithelyes". Erre lásd mint fent, most visszautalnék az analógjel-kábelekre - bár persze megjegyzendő, hogy szám, mint olyan nincsen, az egy gondolati képezmény, amikor számokkal dolgozunk, mindig analóg jelenségek a hordozói, igen, még a TCP/IP protokollban is.
Na de analógkábel. És mérés. Az egyszeri "hifista" ugyebár azt mondja, hogy "Mérhető? Akkor elfogadom. Nem mérhető? Akkor lehetetlen." Ámde, mi az, hogy mérhető? Versus, mi az, amit a mérőeszközeink adott színvonalán modellálni tudunk mérésekkel? Például az analógkábelek. A hifista ugyebár hallja, hogy egészen kis kábelszakaszok megváltoztatása is egészen nagy változást tud létrehozni a hangrendszerben. Az egyszeri "hifista" esetleg nem hallja - például, mert a hallásának a felbontása nem elegendő a különbség észrevételéhez, vagy egyéb okból. A hifi kábelek méréstechnikája gyerekcipőben jár. Mérünk néhány olyan úgynevezett ellektromos paramétert, amelyek bizonyos ipari felhasználásokban ellg jól előrejelzik a kábel viselkedését a felhasználás követelményei szempontjából. Mérjük ezeket hifi kábelen is, például keresztmetszet, anyagösszetétel, impedancia-ellenállás, induktivitás, kapacitás... Megmérjük..., éééés..., éééés..., és nagyjából fogalmunk se lesz, hogy a kábel adott hangrendszerben hogyan fog szólni, és egy másik hangrendszerben hogyan fog szólni. Az egyszeri "hifista" szerint tehát ezek nem is szólhatnak másképp, mivel "nem mérhető". Mások pedig sziszifuszi munkával próbálnak olyan mérőeszközöket kifejleszteni, amelyekkel például ahhoz közelebb juthatnánk, hogy a hifi vezetékek másképp szólásából mérni tudjunk valamit.
Vannak, akik adekvát mérőeszközök kidolgozásán fáradoznak. Sajnos nagyon kevesen - hatványozottan érvényes ez a digitális hifi világára.
[ Szerkesztve ]