Te akartad, akkor egy utolsó utáni kivétel. Szemléltetésképpen, személyeskedésről. Többiek bátran ugorják át.
Ott kezdődik, hogy a kiindulópont eleve az volt, hogy eleve te vádoltál hazugsággal engem, személyeskedve, tehát arról a szintről indult a "kommunikációnk", amire te állításod szerint nem süllyedsz le.
A személyeskedés ugyebár a te (#134) AMDFan megszólalásod. Állatorvosi lova a személyeskedésnek, ahova állításod szerint te nem süllyedsz le. Mindig ott szoktál lenni, különösen, amikor amikor rólam van szó, de egyébként rendszeresen mások esetében is, mint ebben a topikban is többekkel, ugyebár. Köztudott. Fiatalság, bolondság, én megértem.
Nézzük egyenként.
"Ilyen az amikor egy bölcsész áltudományos okoskodással próbál feltűnni."
Lehetne tényállítás, vagy vélemény, de ugyebár tudjuk, hogy nem az, hanem a te már százszor elsütött módszered. A szitkozódás adott formája, lényegében ugyanaz, mint amikor hülyeséget, baromságot, ökörséget emlegetsz. És ugyebár hazugság, mivel általad tudottan is nem áltudományos, nem bölcsész a kipécézett szöveg - és a gazdája sem. A szövegem és gazdája nem "ilyen az, amikor". Nem "feltűnni". Nem "próbál". Ebben a mondatban tehát nem találtunk egy betűt sem, amelyet a korrektség szándékával írtál volna.
"Amit írtál annak se eleje se vége."
Lehetne tényállítás, lehetne véleményállítás, de mint tudjuk, nem az, hanem a te már százszor elsütött módszered. És egyébként hazugság, nem tévedés, hiszen magad is láttad. látod, hogy az érintett (#131) kammerer hozzászólásom (aminthogy a most általad megcímzett (#170) kammerer hozzászólásom is) egy szándékos, kiszámított ív mentén van felépítve, van eleje, van vége - és van közepe, éppenséggel két "közepe" is van (tipográfiailag is jelezve), és mindkettő nyílegyenesen a végéhez összeérve fut ki, szépen didaktikusan.
"Ha egy kicsit is ismernéd a digitális jelfeldolgozást akkor nem írnál le ekkora butaságokat. Akármennyire is nem tetszik, nálunk sokkal okosabb emberek tökéletesítették a digitalizálást. Persze tudom Harry Nyquist és Claude Shannon csak valami kóklerek lehettek."
Ebben ugye ott kezdődik a szokásos hazug személyeskedés, hogy régóta tisztában vagy vele, hogy nemcsak nálad sokkal jobban, hanem abszolút értelemben is bőségesen ismerem "a digitális jelfeldolgozást" - nem mellesleg, te még nem éltél, amikor én már..., hehe, a vicc helye. És ezen nem segít, ha százezerszer elővezetsz két alapnevet. Tehát újabb hazugság, sokadszor, nem csak velem szemben, másokkal is rendszeres módszered. Nemhogy nem süllyedsz le, hanem eleve ezen a szinten vagy - lásd ebben a topikban is jónéhány példa van rá. Lásd személyeskedés, mások sprőd inszinuálásával. Lásd még "ekkora butaságokat". Ugyebár rendszeres nálad (is), ebben a topikban is alkalmazgatod, hogy a veled szemben érvelőről megállapítod, hogy fogalma sincs, mit beszél. Jellemzően éppen olyan érvelőkről állapítod meg, hogy tudatlanok a témához, akik olyan új szempontot vagy adatot hoznak be a vitába, amire te nem gondoltál, amiről nem tudtál.
Hogy nekem tetszik-e, hogy nálunk okosabb emberek mit csináltak a digitalizálással, az nem ide tartozik, sosem írok indulatból - értelemszerűen most se, hát még szakmai témában. Azt állítani, hogy szerintem például Nyquist vagy Shannon kóklerek lennének, ugyebár megintcsak hazugság, hiszen már miért lennének szerintem kóklerek, de ez a felvetés is már ezredszer elkoptatott dedó a részedről - ha helyzet van, folyton bemondod, hogy Nyquist és Shannon. Hogy jön ide? Egy dolog az elvi matematika, és más dolog (a cikked is részben erről szól ugyebár), hogy a hifi készülékekben-adathordozókban milyen bizonytalanságokkal működik a gyakorlatban a mintavételezés és a minta kezelése, miért van szükség hibaellenőrzésre és hibajavításra, és egyáltalán, mi az, hogy hibajavítás, milyen hatásai vannak a mintavételezés korlátozottságából adódóan esetleg szükséges szűrőknek, hozzáadott zajoknak, társuló torzításoknak, például CD esetében a téglafal szűrőnek (hát még, milyen hatása a téglafal szűrő esetleges elhagyásának)..., satöbbi. Kóklerek? Ne viccelj, akkor már a te cikked szól végig arról, hogy "kóklerek"! Énrajtam ne kérd számon, hanem akkor már magadon. Te írtál arról egy egész cikket, hogy "kóklerek"!
"Nevetségessé tetted magad már évekkel ezelőtt is amikor nem voltál képes elfogadni, hogy a TCP/IP protokoll tökéletes adatávitelt biztosít, erre most ezt megint felhozod."
Most ne firtassuk, hogy megint mennyi és hányféle személyeskedés van ebben a mondatban is, csak állapítsuk meg, hogy mint már szó esett róla, NEM én hoztam fel a TCP/IP protokollt. Te, azaz te hoztad fel a TCP/IP protokollt. Én éppen azért nem álltam meg, hogy szóljak, mert ezredszer is előhoztad a magad félművelt szintjén az "istenbizonyítékot". Te. Azaz te. A "magad félművelt szintjén" kitétel azt jelenti, hogy tanultál valamit iskolában, olvastál valamit itt ott amott, és elfogadtad, hogy úgy van. (Én meg szintén tanultam, szintén olvastam, ráadásul még kísérleteztem is [amint mások is], és nem csak azt láttam, hogy a tökéletességéről szóló marketingszöveg eleve illogikus, hanem tapasztaltam is, hogy a mai szintű technológia egyelőre nem is bizonyította, hogy a marketingszöveg lehetséges, ugyanis, láthatólag a gyakorlatban se valósul meg egyelőre az 1 értékű valószínűség, még csak látszatra sem, mert előlépnek például olyan hibák, amelyek a "tökéletesen" célbaérkezettnek minősített adatot használhatatlanná teszik, a használhatatlanná torzult adat pedig nyilván nem tökéletesen olyan, mint az eredeti.)
"Bölcsebb maradtál volna ha nem kommentelsz."
Vehetnők ugyebár közhelyes-szakállas "atyai" jótanácsnak, de mint sokszorosan tudjuk, az ilyen kitételek is a tőled szokásos, érv híjáni személyeskedés folytatása. Nem igaz szándékú beszéd.
Ennyit arról, hogy mire válaszoltam azt, hogy hazudsz, és hogy mi az a szint, amire te úgymond nem süllyedsz le. Ábrázolom, hogy nem lesüllyedsz, hanem ott vagy - ismétlem: éppenséggel az volt a kiindulópont, hogy te vádoltál hazugsággal engem, nem én téged. Fiatalság, bolondság, én megértem.
Volt eleje is és vége is. Szokott.
Ignoráció be.