Azért ne tegyünk már úgy, mint ha a nőknek a szex az valami rettenetes dolog volna. Úgy beszéltek róla, mint ha minimum egy érzéstelenítő nélküli gyökértömés lenne.
Nem minden nő olyan rettenetesen érzékeny ám, hogy csak a "nagy Ő -vel" tud és akar lefeküdni. A szereposztódíványos ajánlat számára nem feltétlenül különbözik attól, amikor egy átmulatott éjszaka után lefekszik a hapsival, aki volt annyira jóképű, hogy így történjen. Csak a díványnál nem egy italt kap majd, hanem egy szerepet is... Nem feltétlenül gerincesség kérdése ez, és a választási lehetőség adott.
Aztán ne tegyünk már úgy, mint ha általános érvényű igazságok útján dőlne el az, hogy ki a jobb színésznő, és ki a rosszabb. Az egész teljesen szubjektív. Nincs egyértelműen "jobb" színésznő az adott szerepre. Ha én készítek egy filmet, akkor ugyan had döntsem már el, hogy ki szerepelhet benne. Ha pedig a lány bedobja a legnagyobb ütőkártyáját amivel szimpatikusabb választássá teheti magát, ám legyen... Ettől nem leszek erőszakoló.
De menjünk egy kicsit visszább. Alapvető igazság, hogy nekünk férfiaknak szex kell. Őszintén szólva, ez a harmadik legfontosabb szükségletünk. A megfelelő társadalmi keretek között igyekszünk is a kellő mennyiséget biztosítani magunknak. Minden kornak, és kultúrának megvannak erre a saját konvenciói. Ha elég jól nézek ki, vagy elég jó a szövegem, azzal meggyőzhetem a lányt, hogy adja magát... talán. Ha van pénzem, az jelentősen növeli az esélyeimet. Ennek megvannak a maga evolúciós okai, de most ebbe nem mennék bele... Na most. A pénz mennyisége sokmindent meghatároz. A megszerzett javak befolyásolják a módszert is, és az elérhető eredményt is, de az biztos, hogy a szex mindig pénzbe kerül. Ha odaadom az összeget és üzletszerűen megy a dolog akkor is, ha mozira, piára, vacsorákra, ajándékokra költöm, akkor is... (A társadalmi befolyással kapcsolatban ugyanaz elmondható, mint a pénzzel, és ez a kettő sokszor összetartozik.)
Az érdekes kérdés itt az, hogy mi van ha sok pénzem van. Ha tényleg sok pénzem van, pl van egy filmstúdióm. Akkor már nem csak az italt, és az ajándékokat ajánlhatom fel, hanem egy szerepet is egy filmben. Ez van nekem, ezt tudom adni. És miért ne adhatnám ha úgy akarom? Elfogadni nem kötelező. Mint ahogyan senki nem mondhatja meg nekem hogy a pénzem hová teszem, úgy senki nem mondhatja meg azt sem, hogy kit szerepeltetek egy filmben nem igaz?
Azt se felejtsük el, hogy ha egy nőnek 30 év elteltével jut eszébe hogy szerinte őt megerőszakolták (bármilyen szabadon is alkalmazza az erőszak szót) az semmilyen módon nem védhető, és károkozáson kívül másra nem is alkalmas. A cél pedig általában pontosan ez.
Még van pár gondoltatom ezzel kapcsolatban, azt később megírom.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
Kb. ezen puffogtam.
]
