remek emlékeim vannak arról, hogy hányszor szakadt rajtunk a röhögéstől a Tesco éjszakai műszak, pl. miután nekiálltunk a viledafejjel hosszú hajat generálva magunknak bábszínházasdit játszani, vagy beköltöztünk a felállított sátrakba indián módra, természetesen konderokat, gyújtósfát főzéshez és a játékosztályról jelmezt, műanyag harcieszközt sem nélkülözve vagy említhetném, hogy az Ikeában is rendszeresen huligánkodtunk, foghúzósdit alakítva a nyugszékből, lámpából, munkaasztalból és szerszámokból összeállított sarokban és rendszeresen frizbiztünk teremhosszakat a műanyag tányérokkal, illetve tartottunk fel hatalmas sorokat a plüsspatkány neveldével, csakhogy néhány példát említsek. ezekhez csak pici találékonyság kell és mindenki jól szórakozik.
aztán egyszercsak ez megkeményedik bennünk valamilyen életbeli esemény hatására és elillan. nincsen többé kedvünk ezeket művelni...
köszönet az írásért! hosszú idő után mosolyogtam megint...

Informatikus csemete mondókája: ZIP ZIP csóka, vak vARJúcska. A Windows 2 dologtól akadhat ki: az egyik önmaga, a másik bármi más. Donald billentyűzetet használ, Mickey egeret. A WORD elszáll, az írás megmarad.