Nem csak füstöt, hanem elképesztő mennyiségű, kis méretű porszemcsét is. Éljen a légúti irritáció Sőt!
shev7, neked meg őszinte részvétem, hogy egy rakás kispolgári csökevénnyel kell vitatkoznod ilyesmiről. A szokásos klisék mind előjöttek... "nem jogos a sztrájk, mert vannak akik még kevesebbet keresnek" meg "nem jogos, mert vannak, akik nem sztrájkolhatnak", stb. Holott mindre tök egyértelmű a válasz: és? Ugyanis ezek egyike sem valódi reakció, csak terelés. Szívesen állnék a szabadidőmben mondjuk egy tanársztrájk mellé, pláne ha az oktatás ésszerű és minőségi átalakítása is felmerül, nem csak egyszerűen több pénz mondjuk. Bár az is tény, hogy akkor meg jönnek a "peersze, napi 4 órát tanít, délben már otthon van, meg nyáron semmi dolga, minek sztrájkol?" jellegű beszólások Volt szerencsém tapasztalni. Ez egy ilyen ország, ilyen ökör nép. Én kérek elnézést.
Tudjátok civilizáltabb országokban van egy dolog, amit úgy hívnak, hogy szolidaritás. Igaz, ott a szakszervezetek nem csak és kizárólag bizonyos politikai(nak hazudott, valjóban gazdasági) csoportok érdekeit szolgálják, de hát +1 változtatnivaló Vannak szakszervezetek, akik nem ülnek a parlamentben pártlistáról bejutva... na mindegy is. A lényeg, hogy valamivel normálisabb helyeken az emberek eljutnak oda, hogy talán nem a legrosszabb körülmények között a legkevesebbet keresők sztrájkolnak most, de mégis úgy állok hozzá, hogy ma neked van szükséged szolidaritásra, holnap neki, holnapután meg nekem. Bár kritizálom (nem elég szervezett, nagy a "járulékos vesztesége" a mostaninak például szvsz), de belátom, hogy dolgozói érdekérvényesítés, így támogatom. Igen, levelet írok, posztot írok róla blogba, beszélek róla az ismerőseimmel, stb. Ha egy társadalomban általános az, hogy az emberek kiállnak a saját érdekeikért, akkor nyitva van az út a változtatásra.
Igaz ez sokszor közvetlenül nem forintosítható - egy számlát nem tudsz kifizetni azzal a nyílt levéllel mondjuk, amiben megfogalmazod, hogy takarodjon a BKV jelenlegi vezetése és szervezzék emberi módon mostantól. Viszont hosszú távon ilyesmi, és ennek egyre szervezettebb formái javítják a körülményeket. Nem a mélyen kádári, a hatalom adta kereteket végtelenül tisztelő, petákoló kispolgári siránkozás. Én is tudom, hogy ez nem csodaszer, és önmagában nem old meg semmit. De krákogás helyett (mellett) teszel valamit, megfogalmazod az elvárást. Ez már valami.
Amíg viszont elég, hogy az indexen lehozzák, hogy pár tízezer forinttal többet keresnek, mint Te, és máris köpködsz, addig... nos, ott az a bizonyos vicc, ez van. Ez lesz
Meg a siránkozás, hogy "jaaj, és mi lenne ha mindenki sztrájkolna, ANARCHIA!". Nem is tudom mi lenne akkor... Mondjuk széteső gazdaság, súlyos eladósodottság állami és egyéni szinten, létbizonytalanság, döglődő közélet és kultúra, kizárólag individualista megközelítésre és fogyasztásra berendezkedett egyének? Oh, wait... we're pretty much fucked already!
Az anarchia amit itt Bocha emlegettél egy antropológiailag nagyon-nagyon optimista elképzelés az önkormányzás egy fajtájáról. Mondhatni egy utópia. Nem értem miért zavar téged, hogy egy alapvetően szellemi síkon létező elképzelés egy erős szociáldarwinista elvvel kívülről szemlélve oda vezethet, hogy csak a legerősebbek maradnak állva. A jelenlegi, nagyon is valós síkon létező rendszer ezt meg is valósítja. Itt, most, kint a valóságban. Mesélj csak, ezzel mennyi problémád van?
Sajnálom, hogy három állásban kell dolgoznod egyetem mellett; talán egy olyan társadalomban, ahol van a kisembernek érdekérvényesítése, ott egy is elég lenne Viszont azt ki is kéne építeni. Az meg túlmutat a leghosszabb futamidejű hitelen is - amit viszont közben törleszteni kellene. Persze, tudom, szar az élet. Biztos nincs tökéletes megoldás erre a helyzetre sem. De mindig ott a lehetőség, hogy az ember színt valljon, és megmutassa miféle. Már csak a miheztartás végett is.