Attól van, hogy kevés a pozitív visszacsatolás. Mert Pavlov is hiába csengetett a kutyának, ha utána nem kapott semmit. Tehát ha próbálsz kapcsolatba kerülni egy lánnyal, és az balul sül el, az nem gond, mert a következő, de legkésőbb a 3.-al már esetleg pozitívan végződik. Ámde ha folyamatosan kivétel nélkül csak negatív élmények érnek, tudatalatt is tartasz a csalódástól, nem tudsz kibontakozni, zavarba jössz, eleve halálraitéled az egész kezdeményezést. Akinek minden második "leszólítás" pozitív eredménnyel zárul, az pl el se tudja képzelni hogy hogy lehet zavarba jönni egy lánytól, aki első pillantásra mondjuk megtetszik. Másrészt ez a beszélgetésnél is előjön, mert ugye tegyük fel vadidegen. Bár szóbaáll veled, mégis zárkózott, hisz nem ismer. Az első, a második, de még a 3. verbális lépést is neked kell megtenned, hogy kicsit nyitottabbá tedd. de egy ismeretlennel nem mindig tudod úgy elkezdeni a beszélgetést, mint egy ismerőssel, hisz egyelőre nincs közös téma, sőt, egyáltalán nincs téma(keresni kell persze azonnal). Nem lehetetlen, de aki ritkán kap még ennyi lehetőséget is, annak nincs kin gyakorolnia. Aki pláne nem az a nagypofájú tipus, az nem fog tudni "nem sablonszövegeket" akár perceken keresztül nyomatni, hogy kissé "elkápráztassa" de minimum kíváncsivá tegye a lányt, és ha az első pár mondattal nem kelted fel az érdeklődését, akkor a női logika szerint azonnal kapsz egy bélyeget, hogy mondjuk pl: "félszeg, töketlenke". Amiből később nehéz kiszabadulni.
Elméletben én is nagyon jó vagyok, mondok két mondatot olyan témában ami érdekelheti, majd kérdezek. Ezután a választ feldolgozva adaptálva ismét 2 mondat, ami érdekelheti, és újabb kérdés...stb. Ez így mind szép és jó, de élesben néha semmi nem jut az ember eszébe, ami meg mégis, az meg nem feltétlen a női gondolatok éllovasa.
Hát valahogy így.

Aláírás (nem kötelező megadni)