Érdekes dolog ez.
Egy időben "hirdettem" a szeretet hatalmát. Kiröhögtek. Elhallgattam.
Aztán volt egy beszélgetésem valakivel, aki nem tudott szeretni. Faggatott, hogy miként vagyok képes elviselni azt a sok szemét embert, miért beszélgetek velük.
- Én mindenkit szeretek. - Ennyit mondtam mosolyogva.
Csodálkozva kérdezte: engem is?
- Van rá okom, hogy ne szeressem? - Kérdeztem vissza.
Megkukult, dülledt szemmel szívta a cigit, aztán ment vissza melózni.
Utolsó munkanapom végeztével két ölelést kaptam búcsúzóul. Az egyik az övé volt.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
