..tudják merre laknak a jó emberek

Mi télen voltunk bicózni... megálltunk a cukrászda előtt ami sajnos(?) zárva volt. Míg tanakodtunk, egyszer csak odafutott hozzánk a kapualjból egy teljesen vaksi, csipás, vékonyka kis cirmos. Azelőtt sosem láttuk, de mégis úgy jött felénk mintha minket várt volna! Nem is értjük hogyan látott minket hiszen teljesen csukva volt a szeme, annyira beteg volt szegényke, de mégis odafutott, dörgölőzött... ránk várt. Azonnal elhoztuk, hazavittük, megetettük, megmelengettük, azóta mienk a világ legaribb cicája Szinte teljesen felgyógyult!

Egy másik cicával meg most vagyok úgy hogy lehet hazaviszem. A munkahelyemen télen megláttam egy kis fekete cicát, de annyira félős volt hogy még attól is félt ahogy finoman dobtam neki kaját. De csak sikerült megszelidítenem, hosszú hetek teltek el ezalatt, most már úgy vagyunk hogy ha meglát, ugrik az ölembe és gyúr-dorombol És hozzáteszem, nem csak akkor mikor éhes, hanem a szeretethiány, a barát hiányzik neki... Egész nap gyedül van egy raktárban, ugyanis ott lakik. Sokszor néz utánam szomorúan mikor hazamegyek. De tudom hogy ez a cica rám vár!

"Ön fél a haláltól?" "Az élettől félek."