[Re:] [potyautas:] Családi vacsora - LOGOUT Hozzászólások

Legfrissebb anyagok

LOGOUT témák

PROHARDVER! témák

Mobilarena témák

IT café témák

GAMEPOD témák

Új hozzászólás Aktív témák

#4 Tutu7030 veterán

Új Válasz 2017-01-29 09:08:00 #4
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Tutu7030

veterán

Akkor én elég visszafogott gyerek voltam. Mi négy szál gyufából, gombostűből és egy darabka papírból "darts" nyilakat gyártottunk (csak akkor még nem tudtuk, hogy mi az a darts).
#3 Vakegérke félisten

Új Válasz 2017-01-28 07:00:28 #3
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Vakegérke

félisten

No persze, a gyerekkori huncutságok.
Íjam nekem is volt. Acélsodrony volt az idege, jó messze repítette a hurkapálcát, amelynek az elejéhez gombostű volt rögzítve,a hátsó végén pedig egy rövid madzag volt, hogy tartsa az irányt.
Köpőcsőnek megtette egy alumínium cső, a "lőszer" pedig annak a sötétbordó bogyónak a magja volt, ami fán terem, és le lehet szopogatni az édes külső réteget.
#2 potyautas tag bkercso #1

Új Válasz 2017-01-27 18:43:23 #2
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

potyautas

tag

LOGOUT blog

válasz bkercso #1 üzenetére

18 évesen kenyérbéllel lövöldöztünk az építkezésről az utcára. Bermann csőből fújtuk hihetetlenül messzire. Jól szórakoztunk, ahogy a járókelők forgolódtak, nem értve mi pattog körülöttük. S ez nem is volt veszélyes.
#1 bkercso nagyúr

Új Válasz 2017-01-27 18:28:15 #1
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

bkercso

nagyúr

LOGOUT blog

Mi az öcsémmel a nyílpuskánkkal úgy belelőttük a facsavarhegyű, üvegszálas nyílvesszőt (síbot) egy kerti fába, hogy egy éven át nem bírtuk kiszedni. Meg sorozatban átlőttünk vele az emeletes családi ház fölött a kertből az utcára, amíg a szüleink meg nem tudták. Csoda, hogy mindenki túlélte...