"Nem úgy nőttem fel, hogy marokszámra szedjem a kiegészítőket. Senki sem úgy nőtt fel. Nehogy már ez legyen az alap."
De ez az alap. Sajnos. Nem a marékszámon van a lényeg, hanem a normális ár/érték arányon, és a rendszerességen.
Ide vágó marketinges szöveg: az ételekben egyre kevesebb a mikrotápanyag, a környezetszennyezés pedig egyre súlyosabb. Mindkettő hiperbolikus görbét vesz fel.
A csapból is az folyik, Szent-Györgyi mennyi C-t (később pedig bioflavonoidokat) evett.

"Bár a táplálkozásra nem tudok jobban odafigyelni."
Általánosságban írom ezt, nem a személyednek szól:
Mikor valaki napi szintű kakaós csiga, párizsis kenyér és egyéb szemét főtt ételek mellől mondja ezt, akkor megkérem, gondoljon már utána, mennyi (energiába) kerülne főzni 1 (–2) napra valami rendeset, és ez szerinte milyen előnyökkel járna.
A mai szokásoknál szinte az összes makrotápanyagra is nagy hangsúlyt kell fektetni!

Annotációként jelzem, hogy írásod vezérfonala nem ismeretlen nekem sem, azért is szóltam hozzá, hátha megfogadsz valamit belőle.

■■■ pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt