1918. november 11–én a Compiegne melletti fegyverszünettel lezárult az öldöklő küzdelem, amelyben négy év alatt csaknem 10 millió ember vesztette életét. Európa politikai térképét alaposan átrajzolták. A közép – európai gazdasági, területi és társadalmi integrációt képviselő Osztrák-Magyar Monarchia darabokra hullott, helyén elvileg nemzeti „utódállamok” jöttek létre. Bár próbálták a demokratikus nemzeti önrendelkezés wilsoni elveit szem előtt tartani, alapjában véve a „vae victis” szemlélete érvényesült és olyan ellentmondásos, feszültségekkel terhelt rendezés jött létre, amely magában hordozta a következő világégés csíráit.
Az 1920-as trianoni békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország területének 70%-át, népességének felét veszítette el. Jelentős magyar kisebbség rekedt az új határokon kívül. Az elszakított országrészekből menekülők elárasztották a megcsonkított országot. A háború után gyorsan romló pénz és az egyre gyorsabban emelkedő árak nyomorral fenyegették még az állással rendelkezőket is, míg a spekulánsok vagyonokat tudtak felhalmozni. A korábban kibontakozó tőkés modernizáció nyomán létrejött gazdasági kapcsolatok széttörtek. Országszerte terjedt a gyűlölködés, a bűnbakkeresés. Az antiszemitizmus Magyarországon mindaddig ismeretlen méreteket öltött. A közoktatásban 1920-ban - Európában elsőként - törvénybe iktatják a „numerus clausus”-t. Egyes tiszti különítmények a tanácsköztársaság utáni első egy-két évben viszonylag büntetlenül folytathatták megtorló tevékenységüket.
Ebben az időszakban a 20-as évektől kezdve alakult ki az új metódus: keresztény és nemzeti. A keresztény - nemzeti ideológia egyfajta reakcióként jött létre Trianon miatt. A liberalizmusból kiábrándult, önérzetében megsértett, hitét vesztett nemzet számára kézenfekvővé vált az ezer éves keresztény magyar állam ideológiája és hagyományai, dacára a vallásfelekezeti megosztottságnak.
A logikájában is hibás békeszerződés következményei:
A területvesztés természetesen nem csak az „össznemzeti pszichét” érintette érzékenyen, hanem ennek következtében az ország elvesztette nyersanyag és energiaforrásainak nagy részét. A gazdaság belső szerkezete és egyensúlya megbomlott. A megmaradt ipari kapacitás, az infrastruktúra egyes területeken többszörösen felülmúlta a nyersanyagtermelő kapacitást. A társadalom struktúrája tovább deformálódott. A parasztok széles tömege föld nélküli volt vagy legfeljebb 5 hold földdel rendelkezett, amelyen az 1920-ban megindított földreform sem sokat tudott javítani. A városi polgárság körében csökkent az önálló jövedelemből élők aránya és növekedett az alkalmazottaké, a fizetésből élőké. A középosztály tagjai állami és köztisztviselők, katonatisztek, értelmiségiek és dzsentrik voltak, akik magukat a társadalom arculatát meghatározó elitnek tekintették. Trianon következtében közel 400 ezer tisztviselő menekült vissza Magyarországra, aminek következtében a középosztály egy részét a megcsonkított ország nem bírta foglalkoztatni. Sokan közülük éveken át pályaudvarok mellékvágányaira félretolt vasúti kocsikban laktak. Az egzisztenciájukat vesztett tisztviselők és katonatisztek szilárd híveivé váltak a területi revíziónak és az antiszemitizmusnak. A közművelődés mindenképpen reformra szorult: a trianoni Magyarországon rendkívül magas volt az analfabéták aránya, amely kb. az összlakosság 15%-át tette ki. A felsőoktatásban érzékeny veszteséget jelentett a pozsonyi és a kolozsvári egyetem elcsatolása. Az új hatalmi rend megvalósítása csak társadalmi-politikai kompromisszum árán volt lehetséges. Ezt megnehezítette, hogy a rendezés nem szuverén módon, hanem erős külső befolyás alatt jöhetett létre.
A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek
