A chiplet design abban segít, hogy a kisebb részegységek miatt jobb legyen a selejtarány, mert ha egy területen sok a hiba, akkor nem kell egy egész procit kukázni, vagy magok letiltásával eladni másnak, hanem csak 1-1 chiplet kerül kukázásra. Plusz az alsó szegmenstől a sokmagos szerverekig használhatják ugyanazokat a chiplet-eket. Plusz azt pakolnak melléjük, és drótoznak be, amit akarnak.

Viszont a fogyasztásra éppen hogy káros hatással van a chiplet-ek közötti adatbusz miatt, meg a hátrányok ellensúlyozása miatt belepakolt nagyobb cache miatt, plusz ugyanakkora magmérettel az egységnyi területre jutó magok száma is rosszabb.

Szóval ha csak a chiplet vs monolitikus lenne a különbség, minden másban megegyezne két processzor, akkor a chiplet-es egyértelműen többet fogyasztana, és egységnyi területre kevesebb mag is jutna.

Szóval ha az Intel féle 14 nm annyira megközelítené a TSMC 7 nm-ét, akkor bizony nem hogy alig rosszabb, de egyenesen jobb fogyasztási mutatókkal kellene rendelkezniük, mint az AMD prociknak. Közben meg nagyon nem ez a helyzet.

Szerk.: Egyedül talán a hőelosztáson segít egy kicsit a chiplet. De ahhoz meg nem feltétlenül van rá szükség, monolitikus design-al is lehetne több helyet hagyni a magok között.

[ Szerkesztve ]