Ezt tök másképp éli meg mindenki más más helyzetekben...
Fiatalon nagy kertesből repültem ki 53 nm - 4 emeletes tégla első emeletére. Imádtam. Nem volt kert ami soha nem kötött le, takarítani pillanatok műve volt, minden kéznél volt, nem kellett egy csavarhúzóért bejárni mindent is...
Aztán jött a feleségem és még mindig imádtuk. Jött a gyerek, és ott lett nagyon szűk... a járóka, a kiságy, a kisfszomis, megteltünk de durván. Mivel kettőt terveztünk így nyilván menni kellett, lett megint kertes, nem túl nagy kerttel, pont annyi hogy a gyerekek tudnak játszani kint, de pillanatok alatt le lehet nyírni a füvet és hello.
A parkolás ami nekem nagyon hiányozna már a kertesből kiköltözve, ha van mélygarázs az csak-csak, de utcára kitenni a két kocsit, motort, keresgélni éjszaka ha úgy jövök haza a helyet... Az már nem hiányozna...
