Rendszerváltás környékén esett meg velem, hogy egy vasútállomáson dolgozva megkért az egyik kollégám, hogy segítsek neki levenni egy automata mosógépet a vonatról, (akkor még volt poggyászszállítás). Nekünk addig csak keverőtárcsás mosógépünk volt, csak olyanokkal volt dolgom. Gondoltam lekapjuk pikk-pakk. Megemelve érzékeltem, hogy ez egy másik történet lesz, mert ez egy akkori Hajdú volt, nyilván mázsa körül. Persze fiatal voltam, bírtam én ezt a súlyt, ellenben, ugye a vonat mellett állva a peronon az alját fogtuk a gépnek, így ahhoz, hogy letegyük a "földre" bele kellett azért guggolni a feladatba. Ezt is bírtam, nem voltam még térdfájós. Az egyenruhám nadrágvarrása a fenékvonalon ellenben ezek szerint nem erre volt tervezve, mert az megadta magát, de kb. végig.
Hozzátartozik a történethez, hogy ebben az időben az állomáson rendszeresen állt egy nemzetközi vonat egy órát, egy másikkal való összezárásra várva. Akkoriban még mindenütt sokkal kevesebb gépkocsi volt. A vonat tele volt a bolgár tengerpartra tartó lengyel turistákkal, nagyrészt lányokkal, akik unalmukban a meleg miatt lehúzott ablakokon kikönyökölve nézelődtek.
A nadrágszakadás burleszkszerű tényét bár én nem tartottam viccesnek, ők, nagyon. Ekkora sikert Hofi is csak fénykorában avatott, nekem viszont sem azelőtt, sem azóta nem sikerült ennyi embert megnevettetni.
Tehát kapcsolódva az előzőekhez, a némafilmek humora nyolcvan évvel később is ütött.
Amit viszont akkor nem tudhattam, mert a pornót inkább csak hallomásból ismertem, mivel még a két tévécsatorna volt, videolejátszónk meg nem, hogy ilyet emberek képesek élvezetből direkt is megcsinálni.... Tehát valóban változott a világom az internettel, bővültek az ismereteim....

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...