Na végre eljutottam odáig hogy ezt a cikket is elolvassam

Egy rohamod volt akkor csak? Nekem az első után kórház meg kb egy-két hét bennfekvés (szinte napról napra fel tudnám idézni) de nem adtak semmit, hazaküldtek (haza, ugyanis tesóméknál nyaraltam, ott lettem rosszul, oda már nem is mentem vissza). Otthon szinte azonnal jött egy másik alvás közben, megint kórház, mindenféle vizsgálat, majd kaptam egy neurotop nevű gyógyszert, először egy egészet, majd mindig felezték az adagot, majd kb 4-5 év alatt teljesen elhagyták, nem is volt több rohamom.... nem tudom, körülöttem nem csaptak sose ekkora hűhót, meg csak egyféle gyógyszerem volt, meg minden.... lehet hogy szerencsésebbnek mondhatom magam?

egyébként most így újraolvasva a kis-rohamokat, lehet hogy nekem az van még mostanában is sokszor, mert néha előfordul hogy elbambulok, és nem emlékszem hogy pár másodperccel ezelőtt mit is akartam? De hát mindenki elbambul néha, remélhetőleg nem az epilepsziám tért vissza

Kitartás Sian, és úgyis ki fogod nőni! (igazából még nem hallottam olyan emberről aki nem nőtte volna ki, csak a középkori történetekben, amikor is a betegség hordozóit nagy sámánoknak meg hasonlónak nézték a rohamaik miatt, de azok nem is nagyon éltek 20 évnél tovább).

u.i.: most eszembe jutott, milyen kis tubusokat adtak, esetleges rohamok megfékezésére, és hogy hogy kellett ezt alkalmazni, és hogy ezt mindig mindenkinek elmagyarázták, annak is, akinek abszolút semmi értelme nem lett volna, és hogy ezen az agyatlan barom egykori osztályfőnököm milyen jól poénkodott
Szerencsére soha nem volt rá szükség.