Az élet szórja a pofonokat sorban, ahogy itt is olvashatod. Nekem majdnem a havi fizetésem ment most rá, hogy a lépcsőházban "elfolyt" vizet (90k, ami 1 csőrepedésnek köszönhetően lassan eltávozott) kifizessem. Megértem a helyzetedet, de valahogy mégiscsak kellene valami megoldást keresni a hitelek visszafizetésére és arra, hogy a családod együtt maradjon. Sok szerencsét!

}}}-----> " A szalonna DIABETIKUS, mivel nem tartalmaz cukrot ..." by H.Lali }}}----->

Ebben a témában nehéz tuti tanácsot adni, sőt, még véleményt nyilvánítani is félő...

Egy 18 éves fiatalember elvileg már új életet kezdhet.

Nagyra becsülöm benned azt, hogy megértetted, amit sokan talán még fölfogni sem tudnak, hogy a szeretteinkről gondoskodnunk kell, akárhány évesek is vagyunk. Az is dícséretes, hogy leszoktál a dohányzásról és még áldozatok árán is igyekeztél a családotokon segíteni.

De szerintem nem kell időtlen-időkig teljesen föláldoznod az életedet. Vagyis szerintem elköltözhetsz, csak továbbra is támogatnod kéne anyádat és a testvéredet.

Ha jól olvastam, akkor anyukád dohányzik. Remélem más káros szenvedélye nincs! Neki is jó lenne, ha le tudna szokni a dohányzásról, mert akkor több maradna kajára.

Ha úgy döntesz, hogy elköltözöl, akkor azt úgy mondd meg neki, hogy ne tragédiának fogja föl, hanem örüljön, hogy megpróbálsz talpraállni, és, ha sikerül, akkor talán rajta is jobban tudsz segíteni.

Te nem lehetsz a "férje" egy életen át, ui most valójában a férj szerepét vetted át, helyette dolgozol.
Ha elköltözöl, akkor kicsit félő, hogy a tesódnak jut majd ugyanaz a szerep, amiben eddig te voltál. Szerintem négyszemközt beszélj a tesóddal is erről, hogy ne érje váratlaniul a dolog.

Mindenhogy szomorú az eset, de valahogy mégis több reményt látok akkor, ha önálló életet kezdenél, ...kivéve akkor, ha ezentúl az albérletedre és létfenntartásodra menne el a kereseted.

Ha meg tudod szervezni az életedet úgy, hogy jusson is maradjon is, akkor ezt anyukád is helyeselni fogja. Ha anyukád beteg lenne, akkor persze más lenne az ábra, de erről nem írtál.

A helyedben én lehet, hogy megvárnám, amíg a tesóm végez a középiskolával, és munkába áll.

Sok bölcsességet, erőt és kitartást kívánok neked ehhez a nem könnyű élethez, de hidd el, ha ilyen jó hozzáállásod lesz mindenhez, akkor sokra viszed a jövőben, mert a szorgalmas munka és a takarékos életvitel előbb-utóbb meghozza a jutalmát! Ne add föl!! Elismerés és tisztelet jár neked!! Légy okos! ..és továbbra is hallgass a szívedre.

IN GOD WE TRUST!

Mi lenne, ha elköltöznél, vinnéd a drágább cuccokat - ne legyen mit végrehajtani -, aztán miután anyádat kilakoltatták, menne hozzád? És újrakezdhetnétek, szigorúan hitelek nélkül. nyilván volna életminőségbeli romlás, hiszen egy családnak elegendő lakásról kellene lemondani egy nyilvánvalóan kisebbre, de együtt maradnátok, és édesanyád depressziója is alábbhagyna, ha nincs a tartozás. Talán még te lennél a megmentő is. Az adósságspirálnál minden jobb.

Vagy jól értettem, már a te neveden is tartozások vannak, neked is kell törlesztened, akárhova is mész?

Nehéz helyzet, nehéz. Megértelek, én is 22 vagyok, a különbség, hogy édesanyám előrelátóan sosem vett föl hitelt, bármennyire is szorult helyzetben voltunk. Előfordult, hogy napokig csak a két kistestvérem evett, és édesanyám adagja kb. napi egy alma még ma is, úgy összeszűkült a gyomra. Négy testvérem van, ebből három még itthon él (a nagyobbik húgom már bepasizott pár hónapja, csak néha látjuk), de dolgozni nemigen tudok elmenni. Mi nem adósságspirálba kerültünk, hanem az önfenntartás ördögi körébe. Van a családi pótlék, apám hellyel-közzel elküldött, de akkor is inkább csonka tartásdíja, és az állataink, meg a kertünk. Az állatok lekötik minden időnket - kecskéket fejni kell, legeltetni -, de nélkülük a rossz talajú, homokos kertben két év múlva már sem teremne semmi. Mikor nem voltak, főtt rizst ettünk, meg kukoricadarát... külön, szinte mindig. Azóta aztán rendezünk lakomákat tavasztól őszig, zöldséghegyekkel és egy valag tejtermékkel, de egyre nehezebb - idén még nem vettünk szénát, 100 ezer, egyszerűen elfogyott a tartalék pénz. Ha elmegyek dolgozni, akkor el kell adni a válogatott állatainkat, mindenünket, amit nyolc évig építettünk, a kertünk terméketlenné válik, és évekig minden pénzem a sebeink nyalogatására menne (mert karbantartás nélkül minden amortizálódik), szintén rizsen meg kukoricadarán élnénk. Van egy tíz és egy tizenhárom éves kistestvérem, nem tehetem meg ezt velük... Ráadásul csak egy programozói OKJ-m van, szakmai gyakorlat nélkül, mert persze itthon kellett dolgoznom. És jövőre a továbbtanulásról sem akarok lemondani, az ország ügye előrébb való az enyémnél, bármennyire is szeressem a családomat... Szégyellem, de legalább olyan tanácstalan vagyok, mint te.

De neked még egy fokkal rosszabb is a helyzeted, hiszen a családodat a nincstelenség, a kilakoltatás fenyegeti, tél küszöbén.

Nagyon nehéz döntés előtt állsz. Meg tudlak érteni, hiszen én majdnem 57 évesen vagyok teljesen eladósodva. Voltak jó éveim, éppen ezért élem meg nagyon nehezen ezt a reménytelen helyzetet. Neked azt tanácsolom, hogy menj! A leírtak alapján képtelenség helyretenni a család anyagi helyzetét. Viszont mindhárman egészséges, munkaképes felnőttek vagytok. Van munkahelyetek (az öcsédnek is lehet) Ha nem lépsz le, soha nem tudsz önálló életet kezdeni. Sem 5, sem 10 év múlva.

nem akarok még ennél is jobban vájkálni az életetekben, de ahhoz, hogy itt okosakat mondjon valaki (megalapozottan), jó lenne tudni milyen bevételeitek, kiadásaitok és tartozásaitok vannak kb.

tesódnak meg már most kéne diákmunka suli mellé. Nemtom milyen gimibe jár, de valszeg belefér valami du./hétvégi szórólapozás, ilyesmi. nem jó dolog, persze, de nem is arról van szó már, mi jó és kellemes.

[ Szerkesztve ]

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

"Meg tudnátok tenni, ha ezzel egyúttal "elárulnátok" a saját anyátokat és a testvéreiteket?"

Én megtettem. Hasonló cipőben jártam, mint te. Nem bántam meg, mert akiket otthagytam, akkor felismerték, hogy lépniük kell, különben nagyon rosszul járnak. Az én lépésem indított el egy olyan folyamatot, aminek köszönhetően végül rendbe jöttek a dolgok.

Sent from my keyBoard

Egy igent vagy egy nemet kértél. Igen, költözz el.

...

A többit meg te is tudod, nagyon jól.

[ Szerkesztve ]

Nem kérdés: igen. Végeláthatatlanul lapátolni a pénzt a növekvő adósságok törlesztésére felesleges. Ha pedig édesanyád nem képes meghozni a cigiről leszokás áldozatát, hogy veled kiabál a kialakult helyzet miatt, akkor lelkiiismeret-furdalásod se legyen...

[ Szerkesztve ]

Szörnyű ilyesmit olvasni.
Kívülről persze biztos könyebb megmondani, mint megtenni, de szerintem is a válasz igen.
De persze, emellett, ha elköltözöl utána is próbáld meg a lehetőségeidhez mérten segíteni a családodat, ahogy tudod.

Bár nem ismerem a körülményeket, de Crystalheart első bekezdésében leírtak is megfontolandóak lehetnek.

- http://pazsitz.hu -

Ezt sosem értettem, hogy hitelt valaki miért hitellel próbál visszafizetni?

ok, a nép szavazott: menjen.
és aztán? anyja és húga marad otthon amíg van hol, aztán meg költözik a híd alá? Ők mit tettek, amiért ezt megérdemlik? Nem valami olyan megoldás kéne, ami ennél kicsit eredményesebb?

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Egy idő után mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor már nem viselheti a felelősséget mások tettéért, még akkor sem, ha az történetesen a saját édesanyja. Mindenkinek a saját életét kell élnie, nem másét.

Előrebocsájtom, hogy ez nem azt jelenti, hogy húzzon el jó messzire, és ne is maradjanak kapcsolatban, de nem lehet a végletekig kihasználni senkit, még vérségi viszonyokra hivatkozva sem.

Igen, költözz!
Ez a legjobb lehetőség számodra, mert ha jól döntesz most, később ezt talán a javatokra tudod fordítani, ( támogatni édesanyádat). Ja és még valami, legyen ez intő példa számodra mind a pénzügyek terén, mind pedig azért mert egy férfi, egy családapa nem hagyhatja el a gyerekeit csak így, támogatnia kell őket ameddig csak kell.

ez igaz, de valszeg az anyja is tett a srácért eleget a 22 év alatt, a testvére meg (elnézést, ha nem húga van, valamiért azt hittem...) csak így járt, ozt kész?

Persze ha neki van állása, amiből futja albérletre meg életre, akkor kiválhat a csődből, de mi van ha a helyzet csak felőlük látszik kezelhetetlennek, de amúgy valahogy még helyrehozható lenne?

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Apád nem tud segíteni? Vagy egyáltalán nem tartjátok a kapcsolatot? Ha ő nem tud segíteni, akkor sajna csak a költözés marad.

Igen

nem áldozhatod fel magad teljességgel a családért, ahol felnőttél....

egyszer ki kell repülni a fészekből. áldozatokat mindig kell hozni, de.....

saját vélemény: vannak olyan dolgok, amikért érdemes feláldozni magunkat, de ez nem az....

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Szerintem is költözz!

Én is nemrég jöttem el otthonról, igaz anyunak nincs hitel a nyakában, de kértséges, hogy egyedül fenn tudja-e tartani a házat. Apu 7 éve halt meg. Van még két testvérem (bratyó, nővér), a ház a miénk és anyué a haszonélvezeti jog. Szóval évekig mindenki úgy volt vele (anyu, tesómék, én, mindenki más) hogy én otthon fogok maradni és a párom fog hozzánk költözni, így anyu sem lesz magányos és én is elleszek valahol...

De nem így alakul, ahogy teltek az évek, anyuval egyre többet veszekedtünk, sosem egyeztünk, nem túlzok, napi rendszerességgel (sőt 1 nap alatt többször is) összevesztünk. Erre már majdnem ráment a kapcsolatom is, végül is új életet kezdetem az otthonomtól 50Km-re egy nagyvárosban. Most már anyu örül ha lát, 2hetente hazamegyek teszek-veszek, füvet nyírok...

Szóval szerintem költözz, lehet önzőségnek tűnik, de ne tedd tönkre az életed. Ez talán egy józanító pofon lesz anyukádnak is...

═════════════════════════════════════════

Nem lehet egy egész élettel fizetni azért, mert felnevelte. Az élet rendje az, hogy a szülő nevel, gyerek kirepül. A 22 évet szépen meg kell köszönni, de ha tovább itt marad, akkor lelkileg is megnyomorodik. (Hány ilyet láttam, te jó ég...)
A tesó meg dolgozhat már 18 évesen.

Talán mert máshonnan nem tudja... Tapasztalat, saját szüleim is így jártak.

Igen, költözz.

Ez járható út lenne.
A bejegyzés írójának: Járható út lenne szerintem. Igaz az elején nehéz lenne de ha van összetartás menni fog.

Nem a lóerő öl, hanem a NYOMATÉK! :)

Költözz,de a költözés semmit nem old meg önmagában.

Ahogy olvastam így se tudta visszafizetni. Tehát csak annyit ért el vele, hogy húzta egy kicsit az időt, viszont azóta sokkal több adóságot szedett össze.

Én igazából azt nem értem, hogy ilyen állással és ennyi hitellel a háta mögött még hogyan kaphatott további hiteleket?

Nem tartom valószínűnek, hogy egy bank keze nem ér el egy másik országba, túl egyszerű lenne. Felveszek ötmillát aztán elhúzok a fenébe? Ugyan...

Többiek: Addig kellene költözni, amíg nyugalomban meg lehet tenni, hogy aztán a családnak legyen egy menedéke, mint írtam. Végre egy ember, aki nem olyan szemét, hogy elhúzza a belét a szorult anyagi helyzetben lévő szülői házból, mihelyst megteheti, erre ti meg csak erre buzdítjátok. Itt van a húgom, megpattan tőlünk, és iszonyúan fenn hordja az orrát, mert neki már biztos az étele, és becsmérel minket, amiért néha nincs mit az asztalra tenni. Itt van az öcsém, aki kitalálta, hogy sztrájkol, és bár itthon él, nem segít semmit, ez a stratégiája, hogy "legyen élete". Nekem meg persze nincs életem, mint húgom mondotta. És mindez szörnyen fáj még nekem is, nemhogy édesanyámnak, aki az egész fiatalságát ránk áldozta. Igen, mára depressziós, és rengeteg logikátlan döntése van, és érthetetlen dolgai, és mindig megkapom a fejleordítást, hogy nem csinálok semmit, de akkor is az édesanyám. Igazán tartozom neki és a kistestvéreimnek annyival, hogy a saját éveimből néhányat rájuk áldozok. És ha azt kérdezitek, mi lesz a nagyobb húgommal és öcsémmel? Bármit is tettek, ha a jövőben megszorulnának, és lesz lehetőségem, nekik is ugyanúgy fogok segíteni, mert a családom, és ez a kötelességem. És ha ezt megoldottam, a tágabb családomhoz fordulok, az ország felé, bármit is tett, bármilyen bűne és hibája legyen is.

Nincs életem? Nekem van csak igazán.

Köszönöm a sok jó tanácsot! Kicsit olyan volt olvasgatni, mintha a saját lelkiismeretem küzdene velem. Érdekes élmény volt. Frissítem az írást pár dologgal ami kimaradt, hátha így tisztább lesz a kép egy kicsit.

Egyre valószínűbb hogy költözni fogok. Egy munkatársam elvállalta hogy befogad egy időre, így osztozunk az ő költségein és ő sem lesz egyedül. Hogy velük mi lesz azt nem tudom. Talán anyám öccse befogadja őket.

Az álmaim rabja vagyok, de tetteimben szabad ember...

A buktató csak az ebben az egész költözés témában, hogy ilyen jó szívvel (az írásból kiderült) szerintem nagyon sokat fogsz szenvedni amiatt, hogy otthagyod őket, eltekintve attól, hogy mi a helyes megoldás ezen helyzetben (talán nincs is), de szerintem ezzel minden normális ember így lenne.

Na akkor hajrá
Meg attól, hogy elköltözöl akkor még onnan is tudod őket is segíteni. De ez már szvsz

Nem a lóerő öl, hanem a NYOMATÉK! :)

Bármilyen cél közül a legfontosabbnak a 0 adóssággal való indulást tekinteném. Egy család, munkahellyel rendelkező emberekkel, ideiglenes lakhellyel. Igazából használjátok ki, h van munkahelyetek. Egyébként milyen más lehetőség lenne? Megdöglés? azt azért nem kéne...
Mert írtad: hitelek csak nőnek, vagyon meg csökken.
Te mindenesetre lépjél, édesanyádat meg támogathatod mindenben, de nem teljes fizetéssel, élettel. Ez érvényes húgodra is.
Egy egyszerű és olcsó panellakásra el lehet jutni viszonylag rövid idő alatt.

Szerk: Most látom szombathelyi vagy. Lehetőségek városa, az ország keleti településeihez képest. Váci utcában láttam egy hirdetést egy házról, villany, fűtés, víz meg volt, igaz egy szobás, de 4milkóért elérhető kezdésnek.
Sok szerencsét, hajrá!
Szerk2: Láttam régen látogattad rendesen escobart, stb. Jó hely, bár ma már nem egy felkapott hely.

[ Szerkesztve ]

Csak azért írok most ide, mert nagyon szimpatikus lett drizzt1666 az alapján, amit leírt.

Azért azt remélem mindenki tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nagyon keveset tud itt bárki ahhoz, hogy így ítéletet mondjon több ember élete felett.

Egy ilyen helyzetbe kerülni nagy hibák sorozatának az eredménye. Ezt Te is tudod. Kerülnek családok ilyen helyzetbe azért is, mert esetleg egy meggondolatlanul, bizalomból bevállalt családi kezesség szakadt a nyakukba, meg azért is, mert a szülőknek fontosabb az ital, és az elszórható földi javak, mint a holnap. Nagyon nem mindegy.

Ezt nekem nem tisztem eldönteni, nem is vagyok kíváncsi rá, Te viszont remélem nagyon is tisztában vagy vele. Mindez csak egy dolog miatt fontos:

Ha csak nem súlyos hanyag, nemtörődöm, szenvedélybetegségektől súlytott évek vezettek ide, nem hagyhatod cserben a családodat. Ők test a testedből, vér a véredből, és soha, de soha nem számíthatsz olyan kötelékre, mint velük van. Édesanyád nevelt fel, vakart ki a sz*rból, etetett, öltöztetett, rohant veled orvoshoz ha kellett. Nem hagyhatod el. Ők meghozhatják azt az áldozatot, hogy téged elküldenek, de te nem dönthetsz így.

Ha csak nem súlyos hanyag, nemtörődöm, szenvedélybetegségektől súlytott évek vezettek ide... mondom még egyszer.

Persze ettől még elköltözhetsz, és kezdhetsz önálló életet. Jobb lenne szerintem is, de a családodról akkor is gondoskodnod kell, annyira, amennyire az erődből kitelik. Ha viszik a lakást, akkor beszállni az albérleti díjukba, havi apanázst adni amíg lehet és tudsz. Mindezt "messziről" is meg tudod tenni, és nem őrülsz bele. Meg kell tanítanod őket arra, hogy hogyan álljanak talpra, és hogyan osszák be amijük van, ha úgy tetszik helyezd őket a gyámságod alá, ez mind OK, de úgy elhagyni őket, hogy boldoguljanak ahogy tudnak, téged felejtsenek el - hát az nagyon rossz karma...

[ Szerkesztve ]

ahogy ás amennyit olvastam, itt csak a valóság volt, ami elszúrt mindent, meg egy válás. És lehetséges, hogy az anya - ahogy az ország 99%-a - nem elég jól képzett gazdaságilag, és a srác sem volt 15-16 évesen, amikor elkezdtek csúszni. 18 évesen át kellett volna talán vennie a dolgokat, de hogy a fenébe várható el ez egy 18 évestől? sehogy, max. muszáj

ezért írtam, hogy több infó kell, valószínűleg varázslat nincs, de a lakás eladása még esetleg segíthet valamit (mindenképpen jobb azt maguknak eladni, mint kivárni, amíg a bank elkótyavetyéli), és igenis a hugi alig jövedelme is lehet fontos, lehet épp az a pici plusz, amivel, ha csak évek alatt is, de ki lehet mászni a bajból. De ehhez előbb fel kell mérni, miért csúsztak eddig el a pénzekkel.

lelépni meg logikus, helyes lépésnek tűnik, de az nem feltétlen állítja meg a lelkiismeretfurdalást és rémálmokat...

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

Sokat gondolkodtam a sorsotokon, és úgy érzem, hogy módosult a véleményem. Korábban nem tudtam, hogy lány a testvéred és azt sem, hogy miután elköltözöl, valószínű, hogy nem tudod támogatni őket.

DeFranco +1

Crystalheart #3. hsz is nagyon szimpatikus. Szép példát adnak az összetartásra és szeretetre, mégha iszonyú nehéz is nekik.

A Biblia szerint is az összetartás és a szeretet, az egymás támogatása a fő cél és a követendő példa. Jézus a kereszthalálakor Jánosra, az egyik tanítványára bízta édesanyját, Máriát, aki valószínű, özvegy volt azidőtájt. Szóval Mária, Jézus anyja nem maradt gondviselő nélkül, hanem János a saját háztartásába vette. Régen sokkal humánusabbak voltak a társadalmi szokások, szabályok, ui a családtagok ellátták az idősebbeket. Manapság ez is eltorzult, akárcsak az egész család.

[ Szerkesztve ]

IN GOD WE TRUST!