Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Thome #4 üzenetére

    Abszolút igazad van. Ám ha belemész a háborúskodásba, életed végéig folytathatod. Habár villámháborúval is lehet eredményt elérni, de nem ilyen motorbőgetős módszerrel.

    Extrém példa.
    Elbeszélgetsz a szomszéddal, talán meg tudod győzni. Ha nem, akkor beígérsz egy "bemutatót".
    Pár nap múltán, amikor ő pihenne, nyomatod a thrash metált a lakására, házára irányzott hangfalakkal full hangerőn. Elég belőle tíz másodperc, fél perc már rengeteg. Éjszaka hatványozott a hatás. Rá egy órára jöhet a következő tíz másodperc. Kezdetnek elég is.
    Másnap ismét el kell vele beszélgetni. Meg kell érdeklődni, hogy jól pihent-e, és sajnálkozni azon, ha megzavartad volna békés nyugalmát, álmát. Itt jöhet egy kis hegyibeszéd arról, hogy bizony-bizony, vannak szomszédok, akik nem törődnek mások nyugalmával.
    Ha károg, és továbbra is rosszalkodik, jöhet a következő dózis. Ekkor már nem két alkalom kell, hanem szórakoztatni kell tíz másodperces ömlesztéssel félóránként, óránként mondjuk öt-tíz alkalommal.
    Másnap újra jöhet a beszélgetés. Határozottan, de kérve kell eljutni oda, hogy ne zavarja a szomszédokat. A kérés azért jó, mert érezheti, hogy neki nem parancsolnak, és kegyet gyakorol. A lényeg az, hogy legyen csend, nem igaz? ;)
    Aztán ha ez sem elég, akkor mehet a balhé a szomszéd megváltozásáig.

    Hidd el, feladja. Három dolog viszont kívánatos.
    1., A jót akaró szomszédok viseljék el a dolgot a későbbi nyugalom érdekében, netán még segítsenek is.
    2., Nem szabad betojni a rosszalkodó szomszédtól, vagy ha be is vagy tojva, álljanak ki melletted a jót akaró szomszédok. Egységben az erő.
    3., Nektek is ki kell bírni, hogy nem tudjátok kipihenni magatokat.

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Thome #2 üzenetére

    El nem tudnám képzelni, hogy az én gyerekem naphosszat bosszantsa a szomszédokat. Csakis úgy kérhetek (követelhetek) magunknak is nyugalmat, ha mi nem háborgatjuk másét.

    Lakótelepen élek, itt is voltak másokat letojó lakók. Érdekes, már egy sincs. Megértették, hogy lakni jöttünk ide, lakáson belül nyugodtan akarunk élni. Ha bosszúból ment volna az "ereszd el a hajam", nem jutottunk volna idáig.
    Ami pedig azt illeti, a közvetlen szomszéd házaspárral azonos időben költöztünk be a vadi új házba 1977 szeptemberében. Írd és mondd, egy hangos szó sem volt köztünk azóta, és bár barátságnak nem nevezném, de nagyon jó a kapcsolatunk. Pedig náluk is volt két gyerek, meg nálunk is.
    Így is lehet élni, nem pedig egy motort bőgetni mások bosszantására.

Új hozzászólás Aktív témák