Őszinte véleményem következik: nem hülye és ostoba vagy, hanem szánalmas és önmarcangoló. A két állapotban azonos, hogy egyiken sem tudsz változtatni a fel- és beismerésük nélkül.

A rossz hír, hogy a hülyék/ostobák általában nem tudják, hogy azok, így tök boldogok.

A rosszabb hír, ha a rengeteg segítő szándékot nem ismered fel és nem vagy hajlandó segítséget kérni (ugye a saját érdekedben), akkor viszont hülye és ostoba vagy, ergo boldognak kéne lenned.

Szóval inkább az a kérdés: hülye/ostoba szeretnél lenni? Netán szánalmas és önmarcangoló? Vagy ne adj isten boldog és kiegyensúlyozott?

Ha valamit akarsz az élettől, akkor menni kell gyakorolni és megteremteni azt, amire vágysz. Senki más nem fogja tudni, hogy mit akarsz, és senki nem fogja megadni neked. Ezt a tanácsot én is megfogadhatom, csak ki kell találnom, hogy középkorúként mit akarok még igazán?

Mentálisan egészségesnek lenni?

Legjobbakat kívánom.

"... őrségi képmappát ..." - nem ismertem fel az Őrséget a képeken, de lehet, hogy bennem van a hiba...

Én annyiból vagyok “előnyben”, hogy idősebb vagyok és az “önmegfigyelésem” hosszabb szakaszt ölel fel. Nagyobb a minta. Valószínűleg, mindannyian változunk végig, az életünk során és ez természetesen így van rendjén. Folyamatosan változik az értékrendünk, ami megint csak a hasznunkra válik. A 20 évvel ezelőtti énünket legtöbben nem tudjuk elfogadni, nem tudunk azonosulni vele. Mert ég és föld a mostanihoz képest. Szerintem ez is ok. Nálam valahol 35-40 éves korom körül fordult meg a világ velem, azzal a bizonyos 180 fokkal. Akkor úgy éreztem, hogy rettentően kényelmetlen, teljesen kifordított az akkori konfortzónámból. Most már tudom, hogy ez kellett. És a legtöbbünknek szintén kell és meg is történik velünk. Plusz a világ is változik. Ez már önmagában elég változó egy teljesen másik élethez.

Öregszünk. Ez van - írhatnám. Addig senki nem is foglalkozik a korral - engem sem érdekelt - amíg a hétköznapokban, minden nap nem találkozol a problémával. Ami éppen vagy egészségügyileg, vagy bármi más módon hátráltat, kissé, vagy többszörösen is hátráltat a hétköznapi életben. Vannak emberek, akiket ezek a korral járó problémák sokkal jobban megviselnek. Vannak, akik képtelenek elfogadni. De a korral együtt nem csak a problémáink növekednek, hanem - normális esetben - az elfogadás készsége is egyre jobban kifejlődik bennünk. Elfogadni és beletörődni, számomra nem ugyanazt jelenti.
Más.
Alapvetően azt gondolhatnánk, ahogy egyre öregszünk, egyre több a barátunk is, ha másért nem, a rendelkezésre álló több idő miatt is. Nem így van. Radikálisan lecsökken a barátaink száma, a megmaradtakkal történő kapcsolattartás rendszeressége és minősége is. Érdekes volt megélni. No meg benne van a pakliban az is, hogy nem csak a barátaink, hanem mi is változtunk az idők során és könnyen lehet, hogy az a barátság, ami létrejött 40 éve, az ma már tartalmilag semmit sem ér, mert amiért, ami következményeként kialakult, az már nem is létezik.
És ha belegondolok, hogy még “csak” 52 éves leszek, és mennyi mindent tapasztaltam meg. Mit érezhet valaki, aki mondjuk 96 éves?

Lemaradtak. (Törölhető ha nagyon off).

[ Szerkesztve ]

Elfogadni és beletörődni, számomra nem ugyanazt jelenti.
Mit jelent számodra egyik és mit a másik?

Mit érezhet valaki, aki mondjuk 96 éves?
Az már sokszor üresjárat, időérzék és gondolatok nélkül.

Számomra, tömören:
-Elfogadni:
Többnyire, vagy teljes mértékben egyetértek és elfogadom, ami történt.
-Beletörődni:
Többnyire, vagy teljes mértékben nem értek egyet azzal, am történt, de tudomásul veszem.

Nem engem kérdeztél, de azért válaszolok

"Mit jelent számodra egyik és mit a másik?" - A lelkiállapot egyik esetben pozitív a másik esetben maximum semleges, esetleg negatív.

"Az már sokszor üresjárat, időérzék és gondolatok nélkül." - Nagynéném 97 éves lesz idén, és egyik sem igaz rá, szellemileg teljesen friss. Ez csak rajtad múlik, hogyan jutsz el mentálisan az életed végére.

De azért vagy tudatos ember, hogy a gének és a környezet ne legyen egyértelműen determinisztikus. Ha mégis az, akkor nem voltál tudatos.

Jó, de ezzel csak rányomtad a Bibliát az SM-es polgár homlokára és felszólítottad, hogy járjon. Az meg ugye nem. Nem a hiábavalóságot hirdetem vagy a kifelé mutogatást, de nem, nem csak rajtunk múlik.

Látom értelmezési problémák merültek fel, mivel az időskori mentális képességekről volt szó, és arra válaszoltam. De nem baj