Őszinte véleményem következik: nem hülye és ostoba vagy, hanem szánalmas és önmarcangoló. A két állapotban azonos, hogy egyiken sem tudsz változtatni a fel- és beismerésük nélkül.
A rossz hír, hogy a hülyék/ostobák általában nem tudják, hogy azok, így tök boldogok.
A rosszabb hír, ha a rengeteg segítő szándékot nem ismered fel és nem vagy hajlandó segítséget kérni (ugye a saját érdekedben), akkor viszont hülye és ostoba vagy, ergo boldognak kéne lenned.
Szóval inkább az a kérdés: hülye/ostoba szeretnél lenni? Netán szánalmas és önmarcangoló? Vagy ne adj isten boldog és kiegyensúlyozott?
Ha valamit akarsz az élettől, akkor menni kell gyakorolni és megteremteni azt, amire vágysz. Senki más nem fogja tudni, hogy mit akarsz, és senki nem fogja megadni neked. Ezt a tanácsot én is megfogadhatom, csak ki kell találnom, hogy középkorúként mit akarok még igazán?
Mentálisan egészségesnek lenni?
Legjobbakat kívánom. 
