Aktív témák

• #19 Earl_Muttley őstag

  2014-08-14 00:26:49 #19

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Earl_Muttley

  őstag

  Mondhatni rájöttem mi a fő baj. Ami az igazi, lentebbi padlót okozza. Ahhoz, hogy megleljem ezt, sok minden kellett. Egy filmszakadásos részegedés, egy spicces-és egy őszinte másnapos beszélgetés anyámmal, két átsírt éjszaka, és egy őszinte beszélgetés nagyapámmal.

  Sose volt gyerekkorom. Semmi szép és jó emlékem nincs az egész eddigi 16 évemből, amit nem barátokhoz-esetleg idegenekhez köthetnék. A családomtól semmit. Vitában, üvöltözésben nőttem fel. Menekültem ahova csak lehet. És nagyjából 1 héttel ezelőttig egyszer sem győzött le ez. Mi kellett hozzá? Egy Balatoni nyaralás, egy alvás nélküli éjszaka. Nekem nem adatik meg az, ami nagyon sok korombelinek. Nálunk már nem lesz az, hogy a szüleimmel beszállunk a kocsiba, és elindulunk nyaralni, papámékhoz, vagy akár csak vásárolni. Nekem a szó rendes értelmében 4 éve nincs családom. 4 éve nincs olyanra lehetőség, hogy akárhol együtt lássam anyám-apám. A ballagásom óta nem is láttam őket egy légtérben. Nekem már anyámék és apámék vannak. Mindketten boldogok, mással. És ezzel úgy vagyok, hogy egy pótolhatatlan alapot vett el alólam ezzel a sors. És a lelkem mélyén elkezd fájni minden, amikor meglátok egy rendes családot akárhol. Egy képet ahol valahova együtt mennek. És sokan azzal jönnek, hogy mindenbe beleszólnak a szülei, nem engedik el bulizni, meg az ilyesmik. ÖRÜLJETEK AMEDDIG EGYÜTT VANNAK ÉS ELFOGADNAK. Mert cserélhetünk is ám, csak akkor nem lenne az nekik jók. Apám se kezel már a fiaként. Szeret, mert biztos szeret, de annál többet nem bírok már elképzelni. Amíg ők úgy élnek, ahogy sokan megirigyelnék azt-addig az is hidegen hagyná, ha kajára nem lenne, "mert kisfiam, nem én választottam ezt...". Nem tudok rá haragudni... Sok emberre se nagyon, de rá főleg nem. Én lettem volna a legjobban magam alatt, ha baja lett volna a műtét után, de csak megkönnyebbülés lett, jó kedv az nem. És amikor egy apát látok röhögni a fiával, ellenni jól, poénkodni, olyankor üvölteni vagy sírni tudnék. Ha épp kocsiban ülnék-ütném a műszerfalat és sírnék. Sokan azzal próbálnak motiválni, hogy lehet emiatt a nehéz korszak miatt nem lesz nekem gondom majd később. Én ezzel nem tudok valahogy egyetérteni. Vannak hegek, amik ott maradnak az emberben. Maximum, ha egyszer nekem lenne gyerekem, megpróbálnék nem olyan lenni majd... Csak valahogy sosem érzem embernek magam. Semmim nincs meg, amit a biztos élethez mondanak. Se pénz, se család, se társaság. Ehelyett vannak kételyek, egy borzalmas külső, egy még borzalmasabb belső, és az álmodozás-ami nem fog előre vinni, csupán még rosszabbá tenni a valóságot amibe visszatérek. Miközben ezt leírtam idáig, többször meg kellett állnom, mert elhomályosodtak a szemeim. És ezt a kevés dolgot odaadnám-amim van! Miért? Egy boldog családért, vagy legalább pár szép emlékért-ami a szüleimmel történne. Csak ugye ez nem egy mese, ahol kívánhat az ember. Akkor nem a lottóötöst kérném hanem ezt!

  Mondhatnám hogy leszarom, de igyekszem csak az őszinte igazat mondani, pláne ide kiírni, amit 2 embernek engedek tudni. Aki meg ismeretlenül néz be ide, nem ismer-legalább is remélem. Itt arctalan és névtelen lehetek legalább.

  Lassan eljutok odáig, hogy az utcára se akarok kimenni. Az oldalakra se akarok felnézni. Amikor az ember padlón van, akkor mindenhol a boldogságot veszi észre. És eközben halkan szól a zene. Az álarc már hiába van, el se próbálom takarni a bajaim. Mert akkor még többen igyekeznek azokat tetőzni. 1-2 dolgot elhiszek hogy akaraton kívül csinálnak, de hülye még nem vagyok. Tudom ki ás alám, és kinél sikerült csak rosszkor rossz helyre kerülni. Persze ott a természetes tanácstalanság is, amikor nem tudom hova tenni épp az adott embert, vagy csak épp a tettét. Ugyan emberek vagyunk, ezért néha tévedhetünk, na de mindig...?

  Ilyen még nem volt, mint most. Sírva még egy bejegyzést sem írtam, nem hogy ide- de sehova. Olyankor mindig elvonultam a világ elől, telefon-gép off, alvás vagy film on. Csak most valahogy úgy érzem, ha ez itt vissza lesz fojtva, akkor megint nem leszek képes évekig beszélni a dologról-és azzal csak magamnak ártanék még ha lehet ebben is jobban. Így még valami minimális esélyt látok, hogy egyszer jobban lehetek! Persze, csak ha nem jön semmi közbe, pedig közbe fog jönni. Mindig közbejön! Olyan még nem volt, hogy derűre ne jött volna amint lehet ború. Hogy ha valami egyszer összejön, utána tuti ne jöjjön össze legalább 5 dolog zsinórban. Pedig lehet 1-2 sikerélményen kívül nekem egyelőre nem kellene más, hogy elnyomja egy kicsit a dolgokat. Ja de-hogy az embert a saját apja egy jó ismerős helyett a fiaként kezelje.

  És még én hülye, hiszek abban hogy egyszer ez is rendbe jön. Abban is hiszek, hogy egyszer a "barátaim" ne csak akkor hívjanak fel, ha éppen kell valami, vagy éppen füstbe ment az aktuális tervük. Olyanról, hogy rendbe jöjjek minden téren, külsőleg-belsőleg nem is álmodom. Hogy leszokjak arról, hogy a szar kajákba, esetenként az italba, a filmekbe és ide meneküljek? Előbb esik piros hó. Vagy előbb jön össze bármelyik előző. Az legalább megnyugtat, hogy még a kutyám nem talált helyettem mást-akit felvidíthat, aki körül lehet amikor ott van az illető. Az az összes többinél is rosszabbul esne. Az emberektől már nem várok nagyon semmit. Ha ezt tettem, azt még jóra nem vezetett, és ha ráveszem magam erre mégis, akkor valószínűleg csak meg leszek ebben a gondolatomban erősítve. Hogy pozitívan csalódjak? Láttunk már sokkal nagyobb csodákat is.

  Mindenesetre, nekem ennyire is alig tellett. Ezt a bejegyzést végigkönnyeztem valahogy, ez évek elfojtása, és az hogy mindig volt valami fontosabb-ami előtérbe került. Na de most, hogy nem kell úgymond pörögnöm, sajnos ilyesmikre is egyre gyakrabban jut idő. Pláne, ha még az eső is elkezd esni, mellé a vihar is üvölt és tombol. Akkor még jobban illik a hangulatomhoz. Én már csak egyre kérem az embereket, de arra nagyon. Hagyjatok engem békén. Ha nem tetszik a véleményem, ahogy kinézek, vagy csak simán valakibe bele akarsz kötni ----> menj tovább! Köszönöm!

  ====2014-08-14-00-26====

Aktív témák