amúgy a legújabb sztori: szombat reggel 7-kor arra ébredek, hogy valami éktelen hangzavar. mondom mi az isten. kinézek az ajtón, festékesvödrök. kinyitom az ajtót, ott áll a közös erkélyen (függőfolyosón, ahonnan nyílik a két lakás) egy festő, és éppen ragasztja le az én konyhaablakomat. kérdezem tőle, hogy mégis, mi a jó életet csinál? aszongya, lefesti a falat. Kérdezem tőle, hogy és ezt ki kérte, a nyanya? mondja, hogy igen. erre káromkodtam egy öblöset (a nyanya persze nem volt ott, pedig amúgy mindig kukkolja az eseményeket), de aztán inkább bejöttem, nem a jómunkásember tehet róla. de b+, engem meg se kérdezett, másrészt tavaly volt lefestve (akkor még én is adtam bele pénzt), harmadrészt mi az istent képzel, ő mit szólna hozzá, ha én is átfestetném holnapután hupililára, negyedrészt megint elbaszta a szombatomat. abban a pillanatban be akartam rontani a nyanyához, hogy elküldjem a jó büdös végtelenbe (hátha megijed, és kap egy infarktust), de aztán elszámoltam tízig, és inkább visszamentem aludni.... egy óra múlva pedig elindultam a balcsira. kész vagyok ettől a nyanyától teljesen.

Pleased to meet you - hope you guess my name