Re: elborult agyú nyelvészek
Rájuk jött a szükség - akarom mondani annak ellenállhatatlan szüksége, hogy bizonyítékát adják modernségüknek. A dolog igen ismerős, lásd a német helyesírási reformot, amely nagyjából hasonlóan járt el, talán (biztos!) még több következetlenséget szülve, mint amennyit megszüntetett. De valamivel bizonyítaniok kellett létjogosultságukat, vagyis hogy nem a semmiért kapják a fizetésüket.

A grapefruitot én ennek ellenére soha nem fogom grépfrútnak írni, már csak azért sem, mert nem így ejtem, hanem kb. gréjpfrútnak, az angol után. Amúgy sem szeretem, ha egy idegen szót pusztán a helyesírással magyarosítanak. Ugyanezért nem fogom a kompatibilist vagy a reverzibilist sem hosszú i-vel írni, hiszen soha senkitől nem hallottam így kiejteni és én sem így ejtem.

Másfelől érthető a nyelvészek igyekezete, még akkor is, ha az eredmény sokszor vitatható. A telefont sem téléphone-nak írjuk már, sőt mára már a hardver és a szoftver is elfogadottá vált a hardware és software helyett - és mellesleg így kötőjel nélkül toldalékolhatóak is.

Luther könnyű helyzetben volt, ő megtehette, hogy egymaga határozta meg az akkori német helyesírást - sőt részben a nyelvtant is - az első német biblia kiadásával. 1980-1990 előtt is még istenes volt a helyzet (a nyelv szempontjából, persze), mert a mostanival össze sem mérhetően lassúbb tempóban áramlottak a nyelvbe az idegen szavak. Jelenleg azonban, úgy látom, két dolog is egy egységes szabályozás ellen hat, ennyiben akár hiábavalónak vagy nevetségesnek is tekinthető a nyelvészek buzgólkodása.
Az első az, hogy egy nyelv az idegen szavak beáramlásának csak egy pontosan nem meghatározható, de létező maximumával képes csak megbirkózni - és szerintem ezen a maximumon már túlhaladtunk. Ez a beáramlás persze nem választható el műszaki elmaradottságunktól, más szempontból nézve viszont nem is lenne ilyen nagyfokú, ha az oktatás alacsonyabb szinten állna - szóval a fene tudja.
A másik nyilvánvalóan a sajtó, ezen belül is az internetes sajtó. Már a nyomtatott, országos napilapokban is szörnyű dolgokat olvasni időnként (a Magyar Nemzet például igazi kincsesbánya e téren), főként a szakmai követelmények lazítása miatt - de az internetes sajtó, kibővítve a számtalan fórummal és chattel, igen sok olyan embert is íráshoz juttatott, akiknek a helyesírása és nyelvhelyessége legalábbis kétséges. Márpedig tény, hogy az MTA összes nyelvésze sem lesz képes a fellazult helyesírást és nyelvhasználatot ráncba szedni, legfeljebb csak valamelyest korlátozni. Vagyis előáll az a helyzet, amely egyébként szinte mindig is fennállt, hogy a nyelvész csak kisebb mértékben alakítja, leginkább azonban csak dokumentálja a nyelvhasználatot és a helyesírást. (Vö: Sok lúd disznót győz; okos enged, szamár szenved; széllel szemben nem lehet szappanbuborékot fújni.)

Bocsánat a hosszú szövegért.

A november 24-én történt hackertámadás miatt elvesztek az adataim...