Új hozzászólás Aktív témák

• #2141 Levi123 senior tag rebel56 #2139

  Új Válasz 2007-09-18 21:12:19 #2141

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Levi123

  senior tag

  válasz rebel56 #2139 üzenetére

  Szia!
  Elég bonyolult dologra világítottál rá...
  Ebből remélem megérted a lényegét:
  
  Rokontenyésztés
  
  Háziállatok, különösen ló, kutya, baromfi esetén gyakran alkalmazott tenyésztési módszer a rokontenyésztés. A rokontenyésztés egymással valamilyen rokonságban levő állatok párosítása. Mivel a fajtatenyésztés zárt állományban folyik, ezért a párosítandó egyedek előbb-utóbb valamilyen rokonságba kerülnek egymással.
  
  A rokonpárosítások az egyes tulajdonságokat meghatározó allélek azonosságát (homozigótaságát) növeli, mind a jó, mind a rossz tulajdonságok esetén. Így rokontenyésztést csak akkor szabad folytatni, ha tudjuk, a párosítandó állatok az állomány átlagánál jobban mentesek a rendellenességektől, és így a jó tulajdonságok nagyobb eséllyel jönnek elő, mint a rosszak. Különösen figyelni kell a recesszív, és a küszöbtulajdonságok megjelenésére, és a beteg állatok és felmenőik tenyésztésből való azonnali kivonására. Genetikai rendellenességet hordozó egyedek rokontenyésztése nem javasolt, mivel a rokontenyésztés kihozhatja azt. Fontos kiemelni, hogy rokontenyésztéssel új gének nem hozhatók létre, csak az eddig rejtett jellegek jönnek elő. Így olyan tulajdonságok (pl. hupikék vadászgörény), melyek az eredeti állományban nincsenek jelen, nem tenyészthetők ki rokontenyésztéssel sem. A homozigótaság rögzülése a vitalitást meghatározó tulajdonságokra is negatív hatással van. Szoros rokontenyésztés esetén az állomány vitalitása csökken: alomszám csökken, terméketlenség nő, elpusztulnak a magzatok, stb. Az első jelekkel általában 6-20%-os beltenyésztettség esetén találkozhatunk, de a leromlás mértéke függ a kiinduló állománytól, és az alkalmazott rokontenyésztési módszertől is.
  
  Rokontenyésztés esetén az utódok hasonlóságára törekszünk. Több nemzedéken keresztül folytatott rokontenyésztés esetén növekszik a homozigóta állapotban rögzült gének száma, így a hasonlóság mértéke fokozódik. Nagymértékű hasonlóság haszonállatok esetében ritka, kutya, macskatenyésztésben gyakoribb. Mivel a heterozigótaság a rokontenyésztésnél csökken, egyes gének elveszhetnek az állományból. A szelekció alkalmazása elkerülhetetlen. A közös ős alapos ismerete feltétlenül szükséges.
  
  Fontos megemlíteni hogy akármennyire is beltenyésztett az adott egyed, ha egy nem-rokon egyeddel párosítjuk, az utódok nem lesznek beltenyésztettek, azaz egy generáció alatt helyreállítható a heterozigótaság.
  
  Általában rendkívül szigorú szelekció mellett, nagyon enyhe rokontenyésztést alkalmazva érhetünk el sikereket, de csak akkor, ha a kiinduló állomány minőségében megfelelő, és a megfelelő módszereket alkalmazzuk. Vannak esetek, amikor a rokontenyésztésről le kell mondani. Nincs könnyű és gyors, mindig működő megoldás, az eredmény sok mindentől függ. A cél a fajtastandardnak megfelelő, egészséges, életerős, jó felépítésű, hosszú hasznos élettartamú állatok kitenyésztése kell legyen.
  
  Senki ne kezdjen rokontenyésztésbe, ha nem tudja, hogy pontosan miért, és mit szeretne elérni, vagy nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel. Ne használjuk azért, mert „divat”, vagy mert „így szokás”. Vannak előnyei, de igen sok buktatója is, melyet egy felkészületlen tenyésztő nem képes kezelni.
  
  Teszt-párosítások
  Mivel a genetikai vizsgálatok még elérhetetlenek bizonyos fajoknál, így a rokontenyésztést tesztpárosításokra is használják, leginkább recesszív, illetve küszöb jellegű tulajdonságok mutathatók ki a segítségével. A nagy értékű, általában hím utódot saját lányaival párosítják, és az unokákat vizsgálják. Ha kb. 50-80 egészséges unoka születik, és rendellenesség nem jelenik meg rajtuk, a hím nagy valószínűséggel mentes a rendellenességektől, de egyetlen beteg unoka megjelenése is valószínűsíti a hím hordozó voltát. A nagyszámú utódok miatt nőstények esetén a módszer nem alkalmazható. Létező genetikai tesztek esetén a genotípus meghatározása olcsóbb és gyorsabb megoldás lenne.
  
  Nőstények hasonló vizsgálata általában nem megoldható. De ha a kivizsgált, egészséges hímet hordozó nősténnyel pároztatjuk is, az utódok vagy egészségesek, vagy hordozók lesznek, nem betegek (recesszív tulajdonság esetén). Az utódok közül tenyésztésbe vont egyedeket újra tesztelni szükséges. Vonaltenyésztésre egyszerre érdemes több hímet tesztelni, mivel elképzelhető, hogy közülük csak pár lesz mentes a genetikai rendellenességektől. Beltenyésztés elkerülésével végzett párosításoknál is alkalmazhatók az ilyen módon tesztelt hímek, de: a hím nem lehet rokonságban a nőivarú egyeddel, ugyanakkor kinézetre összeillők legyenek.
  
  A várhatóan nagy számú, rendellenességekkel születő kölyök miatt a kisérletezgetés (különösen az olyan kedvencállatoknál, mint a vadászgörény) nem javasolt. Elsősorban haszonállatoknál használták, a génvizsgálati módszerek kifejlődése előtt.
  
  Valószinű, hogy semmilyen elváltozás ''vérfertőzés'' nem lesz az utódoknál.

• #2140 horvathkrisz addikt rebel56 #2139

  Új Válasz 2007-09-17 10:27:14 #2140

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  horvathkrisz

  addikt

  válasz rebel56 #2139 üzenetére

  erre én is kíváncsi lennék...

Új hozzászólás Aktív témák