A Király minden hétvégén kilovagol az udvartartással vadászni. Mivel félti gyönyörű feleségét a kóbor lovagoktól, ezért a vadászati időre bezárja feleségét a toronyba. Igen ám, de addigra a felesége és kóbor lovagja kitalálták, hogy hogyan lehetnének mégis együtt veszélytelenül. A lovag jön, feláll a lova hátára, és a repkényen kapaszkodva beugrik szeretője hálószobájába. Majd mikor meghallják a Király visszatértét, a lovag csak felmarkolja páncélját, kiugrik az ablakon rá kedvenc lova hátára, majd elvágtat. Így is lőn. Egy rettenetes esős nap kilovagol a Király, bezárva feleségét. A lovag vágtatva jön, felmászik a repkényen, és máris szeretője karjaiban találja magát. Már belemelegszenek a szeretkezésbe, midőn valaki rettenetesen elkezdi verni az az ajtót. A Király felesége megrémül, lovagja nem kevésbé, felmarkolja páncélját, majd kiugrik az ablakon. A Királyné magára teríti a pongyoláját, és kinyitja az ajót. Az ajtóban ott áll egy csapzott, teljesen elázott ló, és azt mondja:
-Csókolom! Sanyi vagyok, a Ló! Tessék má megmondani a gazdámnak hogy beálltam az eresz alá, mer nagyon esik az eső!!!

"Formicate Under Command of the King,,