Úgy érzem tisztáznom kell valamit.
Amikor elindítottam a fehér lap projektet- ami befuccsolt, nem egy konkrét személy, vagy egy konkrét érzelem miatt tettem. Az elmúlt 2.5 évben sok minden történt, olyan dolgok, amiket úgy egyben talán senkinek nem mondtam el és nem is akarok. Vannak szerelmi szálak természetesen, amiket szintén szerettem volna elfelejteni, mert nem tudtam/tudok úgy tovább lépni, hogy az agyamban motoszkálnak folyton. Nem egy ilyen volt, sőt, néha párhuzamosan. Így drága barátom remélem megérted, hogy nem ellened szólt, amikor elindítottam.

Azóta sok minden történt, a fehér lapom először szürkült, majd gyönyörű szép halványzöld lett, később sötét oliva, most nem is tudom, mindenesetre nem tetszik a színe.

Egy kedves barátom a szememre hányta, hogy semmit sem fejezek be, feladom, azzal a felkiáltással: hogy nem megy. Szerinte akarat kérdése. Valóban, de mi van ha én ezt nem akarom, nem akarom elfelejteni a fehér lap előzményeit, mert túl kedvesek számomra. Persze az lenne a legjobb ha felejtenék és eltűnnének ezek az emlékek és érzések, gondolom én.

Akarat kérdése, akarat kérdése minden, gondolnánk, úgy gondolom, hogy most kell meghúznom a határt és akarattal nekiállni valaminek.

Egy másik barátom szerint túl nagy feneket kerítek a dolgoknak, elképzelhető, azt sem mondhatom, hogy ilyen vagyok, fogadj el... mégis valamilyen szinten én nem tudok ezen változtatni, persze megint csak akarat kérdése.

"Egy mosolynál jobb a több"