Szép estét,

A nap zeneszáma: The Clash – London Calling [link]

A nap röviden: Tudom, újfent kimaradt egy nap, próbálok visszatérni mától a rendes kerékvágásba. Alapvetően a tegnapi nap jó volt, de estére kicsit rosszul érezetem magam így elmaradt az írás mert inkább aludtam (vagyis próbáltam volna, ha sikerült volna...).

Mára azért kicsit jobb a helyzet, bár még mindig tart a nyavalya. A közérzetem is rossz volt (szerintem napszúrást kaphattam), mindennek tetejében az egyik fogam is fájogat.
Jövőhét csütörtökre van már jó ideje időpontom a fogászatra (hamarabbra nem tudtak adni még múlt hónapban).
Kicsit félek tőle bevallom, de jó lesz túlesni rajta, gyökérkezelés lesz első körben, később pedig majd lesz még egy húzás is, de ironikus módon nem az a fogam kínlódik amelyiket húzni kellene. Természetesen csak este fáj, hogy ne tudjak aludni...

Ami az elmúlt 2 napot illeti, javarészt a kis famíliámmal töltöttem, semmi extra, de azért jó volt, ritkán van lehetőség ilyenre. Ide-oda mentünk, jókat ettünk, ilyenek.

Az óra szíjaim még mindig nem érkeztek meg sajnos, pedig már nagyon várom. A könyveket még fel se adták, bár igaz, hogy „5 munka napon belül” ígérték a feladást, úgyhogy nem türelmetlenkedek, csak már olvasnám nagyon...

Holnap lehet jó korán kelni és indulni, ugyanis reggel 8-ra szól a szokásos jelenésem onkológiára, ezúttal vizsgálat nem lesz, csak konzultáció, egész konkrétan az előző adag vizsgálat eredményeit fogja kiértékelni az orvosom.
Hogy ezt miért muszáj személyesen azt nem tudom, megspórolna vele sok időt (és benzint) az embernek, ha telefonon is lehetne (vagy ne adj isten, online videóhíváson keresztül...), mert amúgy egy 10 percnél tovább nem fog tartani a beszélgetés, úgyhogy simán mehetne telefonon is, de sebaj.
Természetesen nem az orvosra haragszom, sőt nem haragszom én senkire ez miatt, a hazai bürokrácia már csak ilyen, már egész megszoktam.
Ami az eredményeket illeti, meglepetés nem fog érni hisz hála a csodás EESZT-nek, már én magam is eltudtam olvasni a vérképet és a CT eredményt, és szerencsére az előbbi nem mutat semmilyen eltérést, utóbbi pedig csupán azt, hogy a daganat fokozatosan egyre kisebbé válik még mindig. Nagy szerencsém volt, hogy hatott a kezelés ilyen jól, hisz viszonylag későn lett észrevéve, de így is, ha nem is fájdalommentes, de azt mondhatom, hogy nagyon eredményes volt a gyógyulásom, de ez mind több mint egy éve volt, azóta pedig tulajdonképp edzettség és minden egyéb tekintetében sosem voltam jobban.

De azért ilyen fiatalon nagy hatással volt rám a folyamat, nem akarom azt mondani, hogy PTSD-m lett tőle mert azért az nagyon túlzásnak hatna, de tény mit tény, hogy sokat eszembe jutnak pillanatok, emlékfoszlányok, de még szagok és ízek is, ami talán nem is csoda mert sokáig voltam a korházban, ami amúgy a vírus miatt extra sztresszes volt.
Ezek miatt össze is szedtem abban a tanévben közel 200 hiányzást. Az, hogy gyakorlatilag utána elkezdődött a digitális oktatás megmentett, hisz úgy betudtam kapcsolódni Én is a tanulásba.
Hát igen, viccesek ezek a dolgok, valakinek a digitális oktatás a még nagyobb lemaradására nyomta rá a pecsétet, számomra meg azt jelentette, hogy így időben folytatni tudtam a tanulást, és feltudtam készülni az érettségire, amit teljesítettem is nagyon sikeresen.
Ez persze nem csak az Én érdemem, mert tény, hogy extra szorgalmasan készültem, de a tanáraink is jól kezelték a helyzetet és amennyire csak lehet minőségi oktatást nyújtottak számunkra ez idő alatt is, szerintem ezt fontos felismerni, mert egyébként nagyon sokan azonnal ugrottak minden bakira, amikből volt egy jó adag, ez igaz, mégis szerintem értékelendő, hogy megtettek minden tőlük telhetőt.

Kíváncsi vagyok, hogy a közelgő egyetemi életem vajon „élő” vagy digitális formában fog-e elkezdődni, folyamatosan azt hallani, hogy a vírushelyzet egyre jobban felfutóban erre-arra, és egyes országok így-úgy terveznek szigorítani. Kitudja mi lesz itt szeptemberben.

Én azért remélem, hogy nem lesz gond, és mehet minden a rendes kerékvágás szerint.
Én már rég be vagyok oltva, úgyhogy ilyen szempontból nem rajtam fog „múlni”.
Bár a harmadikat még nem tudom hogy felvegyem-e, még nem igazán tudom eldönteni mennyire szükséges, de elzárkózni nem zárkózom el az ötlettől.