Megkésve, de van miről írnom. Remélem a rajongóim többségét nem veszítettem el, hogy ilyen sok infót eddig eltitkoltam.
Az állóképességi edzés abból állt, hogy felmentem egy hegyre. És annyira jól sikerült, hogy ki is purcantam. [link] Lefelé megdöntöttem a terepen elért legmagasabb sebességemet: 65 km/h. Az volt a gond, hogy a markolat kikezdte a kezemet, és komoly fizikai fájdalommal a fékezés. A héten lecseréltem egy normálisra, montizásra alkalmatlan ez a kemény ergonomikus akármi.
20-án volt a geológus túra. (egyetemi tantárgy, kötelező volt a részvétel) Ez nekem nagyon praktikus volt, mert megbuszoztattak rendesen. Azt hittem Graz melletti településre megyünk csak. Jó kis út volt, bepillantást nyertem az osztrák domb (?) vidékbe is. Volt szó Ausztria domborzatáról, hogy miért lett ilyen a táj. (kőzetlemezek ütközése) Élvezetes terepi előadás volt, külföldi "laikusnak" (nekem) meg nem csak hasznos, hanem érdekes is. Csak a kirándulás miatt vettem fel a tárgyat. 3 előadást adtak le és egy túrán kellett részt venni a teljesítésért. Az előadások nem voltak különösebben nehezek. Az új szavak miatt még érdekesek isvoltak. (földrengések, föld szerkezete) Sikerült kiválasztanom az egyetlen olyan kirándulást, ami után nem kell beszámolót írni. Hálelúja, a második 1-esem is bekerült a virtuális naplóba.
Én nagyon szeretek túrázni, szeretem a természetet. De eddig még nem nagyon nézegettem az út mentén sziklákat. Külső szemlélőnek szokatlan lehet, hogy mi a fenét lehet nézni egy darab kövön.
Az első megállóhely a kapfensteini Geo-trail volt. A kapfensteini vulkánról lehet megtudni érdekességeket egy sokállomásos körtúrán. Készítettem képeket, és a közérthetőség kedvéért le is fordítom őket.
A főbb ásványok:
És a geodéza palánták:
Kicsit megnéztem közelebbről a tanulókat is. Fiúknál erősen változó kinézet. Egyik srácnak még a szempillája is szőke, viccesen nézett ki. A lányoknál erős a mezőny. Nincsenek sokan, de - ha szabad így fogalmazni - mindenki megtalálhatja a szája ízének valót. Túra után elköltöttem egy sonkás szendvicsre meg egy limonádéra majd 2500 JMF-et. Ez volt idén a legfinomabb szendvicsem, na de ennyiért ez volt a minimum. Ropogós kenyér, szép szelet husik, torma, tojás, savanyú ubi. Most is érzem a kenyér ízét.
Emlékeim szerint soha nem keltem még fel 3 órakor. Szünetben egyszer keltem fel 4 órakor, az is kemény történet volt. Hát az út eleje kicsit kapkodósra sikerült. Mexikói csáfesz Enoc nem aludt két napja már, az orosz leány meg borozott és sörözött az este, egy csajnak kellett megmosni a haját, illetve barátai pakoltak össze neki mindent. Hát így is lehet készülni az útra. Én azért térképen bejelölgettem az érdekesebb dolgokat, hol van az egyetem, szállás, pénzváltó stb. Apropó előzmények: Emailben értesültünk arról, hogy lehet kimenni egy nemzetközi karrier napokra, aminek Krakkó egyeteme ad otthont. Két nap előadás van, egy nap meg a karrieré. Az oda-vissza út free, a szállást magunk oldottuk meg. Szása (női név ez esetben, csak valami rövidített forma) talált egy olcsó hostelt, így én is foglaltam náluk egy ágyat. 4 fős szobában 10 €+külön fizettem magamnak reggelit.
Ha valaki utazásra szánta rá magát, akkor nem nagyon javaslom az egy ágyas szobákat. Ha ismerőssel megy az ember akkor oké, lehet külön szobát foglalni. 3-4 embernek meg már talán az a legokosabb döntés.
7 órás buszozásom sem volt még életemben, nem volt különösebben probléma vele. Ha autópályán utazik az ember, akkor még kényelmesnek is mondanám. Nem kell a forgalmat figyelni, lehet nézni a tájat. Mo-n faluk között ingázva viszont én majdnem kidobtam a taccsot. Össze vissza kanyarog, szar az út, lassú, minden baja van. Magyarföldön ha van összeköttetés, akkor a vonat a nyerő.
A megérkezés után ebédeltünk, direkt egy olyan helyet választva, ami olcsó és vannak helyi ízek is. Zurek+sajttal töltött pirogi főételnek. A leves savanyú leves volt, annyira nem hódította meg a szívemet. Az utóbbit állagra egy meztelen barátfüléhez tudom hasonlítani, és finom.
Benéztünk egyetemre a geológus előadásra. Hát volt, ami érthető volt, de az érdeklődési körünket távolról sem karcolta (és maga az anyag brutál nehéz volt), másfél órát kibírva arra jutottunk, hogy mi ezt holnap ki fogjuk hagyni.
Képmese a városról:
A főtér:
Park:
A pályaudvar:
A szálláson találkoztam egy Makír nevezetű algér német turistával. Sétáltam vele a városban, párszor fotóztunk. Szeretett beszélgetni a legényfogó lányokkal (sztriptíz és egyéb bárokba akartak becsábítani). Jó árat mondtak, de az is kívül esett a költségvetésemen/érdeklődési körömön, ezért ez az élmény kimaradt. Jó fej egyébként. Fizikus kutató egy német egyetemen. Beszélt a koránról, a nőkről, arról hogy éjszaka csak nőkkel és idősekkel szabad beszélgetni, illetve útbaigazítást kérni. Nagyon jól el lehet sétálgatni éjszaka a városban a főutcán fel-le, fel-le...
Másnap vonatozni indultunk. Felspájzoltunk az útra enni-innivalóval és 10 zl-es (nincs 1000 Ft) áron lehetett jegyet váltani Auschwitzba. Nem ez volt életem legszebb vasútvonala. A napokban kiújult az allergiám, bár nem vagyok biztos benne, hogy az az volt. Elég szar volt a közérzetem, tüsszögtem és folyt az orrom. Találkoztunk 3 kanadai sráccal, akik szintén a múzeumra és a táborra voltak kíváncsiak. (Tony, Ben, Rick amolyan nyugdíjas különítmény volt) Az egyikük (talán Rick) rendőr volt, az ő gyomrát biztosan nem forgatta fel a látvány. Előre vettek jegyet, azonban a "korai" utolsó vonat miatt kellett egy korábbira is jegyet venniük. Úgy döntöttünk csatlakozunk hozzájuk. Ingyen van belépőjegy a múzeumba, én ezt tök szépen elhagytam, szóval kis fennakadásba ütköztem a kapunál, de bejutottam. Füles, magnó, vezetőnő meg van minden.
Azért nehéz elképzelni, hogy ezen táborban milyen lehetett "élni". Látja a saját szemével az ember, de nehéz felfogni, hogy sokan milyen körülmények között voltak itt. Zsidók, lengyel politikai menekültek, cigányok ezrei-százezrei haltak itt meg. Lehet ezt könyvből tanulni, de akkor csak nehezen esik le, hogy milyen könyörtelen az ember. A vezető nő sok mindent elmondott (személyek, épületek, biológiai kísérletek stb.), érdemes volt kifizetni érte a díjat. 3-an adtuk össze minden vagyonunkat (a többieknek derogált elegendő pénzt váltani), nem maradt szinte semmink. Jó volt találkozni a kanadaiakkal. Az angol nyelvű országok közül azt tartom a legérdekesebbnek, a távoli jövőben lehet meg fogom látogatni. (mindenképp szeretnék egy ideig egy angol ajkú országban élni)
Képmese a táborról, a hangulat visszaadás érdekében fekete-fehérben fényképeztem:
Nem egy idilli kisváros utcái vannak a képen:
Ez a birkenaui tábor, sok ember utálhatta ezt a sínpárt:
Megtaláltam a magyar emlék-kockát is. Szerintem jó dolog, hogy nem rombolták le az egész tábort, sokat lehet belőle tanulni.
A halószoba. A szerencsések felülre, a kevésbé szerencsések alulra, 4 fő szintenként:
Az utazó társaságunk, kivéve a fényképészt:
Harmadnap én megpróbáltam eljutni egy előadásra, de nem akartam megtanulni pár óra leforgása alatt lengyelül, ezért inkább a lengyel kekszeket választottam magamnak. És tettem egy sétát a kampuszon:
A buszos visszaút még megér egy misét. A busz valamikor 17-18 között indul majd. Egy rendes busz várt minket a bejárat előtt, miután ki sikerült nyomozni a dolgot telefonos segítséggel. 5 embernek egy 50 fős busz hm. Egy idős sofőrünk volt, aki csak lengyelül tudott kommunikálni. A problémák már a városban kezdődtek: a lány a szálláson hagyta a kabátját. Aztán az út folyamán hihetetlen milyen dolgokat csinált az öreg. Kétszer megállt fél órás szünetre, lassan haladt autópályán, többször eltévedt, megállt, visszatolatott. Egyszer menetiránnyal szemben hajtott fel az autópályára. Utána elaludtam és az osztrák határig szerencsére nem ébredtem fel. Kalandos volt az út na. Itt átszálltunk egy kisbuszba, lengyel kollégák elvittek haza. Bécs után kicsit eltévedtek (Linz felé mentek először), de annyi baj legyen. A kérdés, hogy hol voltak az előző 7 órában? Merthogy az út 13 órás volt, 18-tól 7-ig tartott. Az autóból kiszállva másnaposság érzete kapott el, sajnos az autóban felejtettem a fekete pulcsimat. Ez csak percek múltán esett le.
Egy búcsúkép Krakkóból:
[ Szerkesztve ]