Tegnap orosz után váltottam pár mondatot egy sráccal (Michel). Jó hétvégéje volt az biztos, a tengerparton töltött 2-3 napot. Múltkor mondta, hogy nyáron - ha jól értettem - a Távol Keletre szeretne utazni.
Nem tudom mi van a lábaimmal, de ez a vasárnap igencsak megviselte őket. Egy kis városi séta megviselt, a lépcsőkről meg nem is akarok beszélni. Az egyetemi tanulótraktus tele van tömve mindig, egyszerűen nem találtam ebédelő helyet. Mindenki tanul, mint a kis angyal...
Most, hogy volt nálam fényképező (és memóriakártya is), bepótoltam az Oppenheim szobrot:
