Engem az első rész vége csábított el, mikor akár kiskorúak számára is érthető, mégis csak minimálisan bújtatott formában tárgyalják az intézményes vallások bizonyos árnyoldalait. Hívők felé sem közvetlenül sértő (gondolom nem esik le), nem szájbarágó, mégis benne van egy groteszk ateista konklúzió, hogy milyen hülyeségekre tanítanak néha a szervezett vallások, amit teljes mérték normalizál magában a társadalom (általában még nem-hívő része is, hogy elkerülje a konfliktust), nem kérdőjelez meg többé első hallásra is azonnal problémásnak tűnő dolgokat.

Akár ilyesmik is előjöhettek volna a boszorkányüldözős DW részben is. Helyette minden szinten békén hagyták a vallást. Visszavezették a probléma gyökét a meghatározó személyek gyermekkori sérelmeire, kihagyva a kapcsot, ami a törvényileg és erkölcsileg is legalizált emberkínzás és kivégzések útjára hozta őket össze egy szent ügy érdekében, és magasztosság zászlaja alatt.

(Ugyanakkor néha már Ph-n is félek néha ilyenek leírni én is.)

[ Szerkesztve ]

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."