ha megengeded, pár megjegyzés a megjegyzéseidhez.
1. az első megjegyzésed a pwc tanulmányra is igaz, vagyis a megrendelő igényeit tükrözi. segítsek utána nézni, hogy ki volt a megrendelő? másrészt a tanulmányban is szerepel, hogy a túlköltekezés kockázata magas. hogy ez mit jelent, azt persze nem tartalmazza, a részletes kockázatelemzést elegánsan kerüli arra hivatkozva, hogy majd foglalkozzunk vele később, ha komolyan gondoljuk a pályázás szándékát. ez még akár legitim érv is lehet, de tekintettel arra, hogy semminemű utólagos kockázatelemzés nem történt az esetleges költségemelkedés nagyságáról, teljesen jogos az adófizető polgárok félelme ezzel kapcsolatban. már csak azért is, mert a számlát később nekik biztosan fizetniük kell. a tanulmány ha jól emlékszem 10 évig havi 600forintot számol minden lakosra (nem csak az adófizetőkre vetítve!). szerinted ez a teher senkinek nem okozna gondot a társadalomban? mert a múlt alapján megtippelem, hogy nem az a gazdasági elit fog helyt állni, akik egyébkét a beruházások gazdasági értelemben vett fő haszonélvezői lennének.
ide kívánkozik egy provokatív kérdés: szerinted anyagiakban mérve, egy emberre vetítve, mekkora áldozatvállalás lehet indokolt és elfogadható csak azért, hogy legyen itthon olimpia? (és itt most csak a kifejezett veszteségre gondolok, az olimpia "árára", nem azoknak a beruházásoknak a költségeire, amik egyébként az itt élőknek a javát is szolgálhatják jobb esetben, és azt mondják róluk, az olimpia nélkül is megvalósulnának, legfeljebb később)
2. az említett tanulmány nem az olimpiai költéseket vizsgálta, hanem az egyes beruházások költésnövekedésének okait. ennek a vizsgálatnak lett az egyik következtetése, hogy az olimpiák esetén a fix átadási dátumból eredően adódik fokozott költségnövekedési kockázat, azaz nem mondhatod azt a véghajrában, hogy figyu, adjuk át később a csarnokot, mert megcsúsztunk teszem azt az esős időjárás miatt, azt be kell időre fejezni. ez egy olyan tényező, amit semmilyen hangzatos programmal nem lehet kikerülni, legfeljebb ha deklarált szabállyá teszik, hogy csak már meglévő infrastruktúrával lehet pályázni, amiről természetesen szó nincs.
a költségektől való félelem margójára azt is megjegyezném, hogy szerintem egy olyan országban, ahol
- rendszeresek az állami beruházások költségnövekedései és csúszásai
- korrupció miatt gyakorlatilag nincsenek büntetőjogi eljárások
- az állami beruházások és költekezések költségadatainak megismerhetőségét a legkülönfélébb módokon próbálják ellehetetleníteni,
nem csoda, ha egy gigaberuházástól a társadalom jelentős része fél. Ez a félelem pedig nem most alakult ki, a kezdetektől jelen volt, egyszerűen nem volt róla társadalmi egyeztetés, mert a politikusok szokásos demagóg szöveggel elintézték az egészet annyival, hogy ami nekünk jó, az a társadalomnak is. lásd, nem a momentum megjelenésével veszett el a társadalmi konszenzus a kérdésben.