Nos eljött a várva várt 3. rész. Úgy gondoltam, hogy szemezgetek az akkoriban íródott topicomból, amely talán az első blognak mondható dolog volt annak idején itt a ph-n .

Ígértem , hogy mesélek kicsit az utazásaimról, kirándulásaimról.
Március végén kölcsönkértem kicsit az egyik srác bicaját, és kikerekeztem Bő mellé .
Készítettem pár képet, illetve sikeresen elejtettem a másik magyar diák fényképezőgépét.Baja nem lett, de meg kellett vennem.
Gyönyörű helyeken cangáztam, sok szép kép készült. [link]








2004. Április 6-át írunk éppen. Ezen a napon voltunk Svédországban ( 400 korona volt oda-vissza az út busszal+hajóval , de a laptopom áfáját is vissza tudtuk igényelni így igazán jól jártam ).A hajójegy diákoknak 65 korona volt csak, odavissza 130.(4000 Ft kb.)

Hihetetlen milyen alkoholturizmus ment a hajón! Kifelé mindenkinél szatyrok, tömve midnenféle alkohollal. .A Tax-free shop fullra teli volt. Nos az árak. Általánosságban véve Svédország olcsóbb volt, kivéve a műszaki cikkeket. Sandefjordból mentünk komppal Strömstadba. 2.5 óra volt az út, és a tengeren iszonyat hideg szél fújt. Rengetegen jöttek kocsival, és mint mondtam kifelé nagybevásárlást csináltak.Hihetetlen volt látni , ott teljes valójában.

A hajóút fantasztikus volt.Hirtelenjében azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Soha életemben nem láttam még a tengert, és amilyen hülye voltam, nem is érintettem meg...(pedig bele akartam nyúlni, csak aztán sietni kellett, nekem meg kiment a fejemből)
A következő útvonalon mentünk:
Sandefjord-Strömstad (A kikötőben két hajó állt, mi a kisebbikkel, a Bohussal utaztunk. Az első képen a fehér rész a tenger.)








Strömstadtban fújt a szél, és sütött a nap, kicsit fáztam is, ami nálam igencsak szokatlan dolog .Sok helyen árultak rákot.Meg halat.Rengeteg hajót is láttunk. .
Nagyon sok ''ajándéktárgyat'' lehetett vásárolni a boltokban, nekem pl. nagyon tetszettek a kis fahajók.Kár hogy nem sokat maradtunk, meg az sem volt jó, hogy fájta hasam és fáztamHát igen, nem széldzsekiben kellett volna elindulni. Svédország személy szerint nekem-mondjuk keveset láttam belőle- jobban tetszett, barátságosabbnak tűntek az emberek.

Természetesen nem maradhatott el a bevásárlás sem. Norvégiában eléggé drága árakhoz voltunk szokva, így felüdülés volt a tax-free kínálata. Így az egyébként 30 deka kb. 1200FT-os norvég termékekhez képest pl. a dán szalámi olcsó volt a maga 1500Ftos (90 dekás) árával. Vettünk sajtot is
Pár kép a svéd útról [link]

Április közepén Notoddenben jártunk, kb 40 kmre volt Bő-től .A projektünkkel kapcsolatban mentünk, ugyanis a szívfreki mérőről sehogy sem sikerült leszedni az adatokat.Kiderült , hogy a kábel volt a hunyó. ...Mi meg itt egy hetet szívtunk. Notoddenben van a sulinak másik fele (a 3. es 4. meg máshol), főkepp tanárokat képeznek ott, es művészeti oktatás folyik.Láttunk frankó vízerőművet, ami leginkabb egy kis kastélyra hasonlitott. A városnak van egy kis reptere is, láttam vitorlazogepeket is
Nagyon szép hely, nem akartam eljönni onnét.Hegyek körben, vízesessel ''fűszerezve'' , majd pedig egy hatalmas to Leírhatatlan élmény.
Fantasztikusan szép volt, mint egy álom ,komolyan.


Aztán eljött az a pont (ápr 20.) amikor....
Nem nem honvágynak nevezném, igaz az sem tudom mi a honvágy. Eléggé úgy éreztem, a norvégok nagyon más emberek, persze nem jó dolog egy-két emberből általánosítani , de nagyon egyedülinek, és elveszetnek hittem magam. Viszont a külföldi diákkokal csak és kizárólag pozitív tapasztalatom volt. Készültem az államvizsgára , de féltem, hogy utána nem mehetek vissza a koopos helyemre , alkalmazottnak . (Ami sajnos be is igazolódott, szerencsére csak ideiglenesen, azóta ismét annál a cégnél dolgozom, nagy nagy örömömre )
Szóval kicsit meg voltam szeppenve, kicsit már vártam is , hogy hazamenjek.Hogy miért?Mert egyedül érezzem magam. Alig beszélgettem emberekkel Lehet rámtört a norvégok által annyira ismert depresszió? Lehet. Csúnya esős volt az idő, lehet az is rátett egy lapáttal.
Elvileg ez itt a norvégoknak már az utolsó iskolai hét.

Pár napra rá kiderült, hogy az egyik étteremben dolgozik egy magyar nő (Ida) .Sokat beszélgettünk vele, kb. 20 éve él idekinn . Felajánlotta, hogyha van kedvünk, hétfőn menjünk el vele Larvikba.Kocsival megy és jön Mentünk. Szétnéztünk kicsit.Megkóstoltam a garnélát,nagyon fincsi.

Beszélgettünk vele a norvég mentalitásról , stb. Ő húsz éve él kinn, szakácsként dolgozik. Mesélt arról, hogy norvég pasihoz ne menjek feleségül (nem is áll szándékomban ) , mert nagyon kajásak, és kb. kétóránként már kajáért kuncsorognak, ill. verik az asztalt, hogy kaja, kaja

Szerintem eltúlozta kicsit. A másik: a norvég családokban külön kassza van. Férj , feleség külön pénzből gazdálkodik. Átlagos gyerekszám 3, de sok a gyerektelen pár.
-jól keresnek, de el vannak adósodva.Az iskolát, mint a rétest , húzzák, vonják, rengeteg pénzt vesznek fel hitelre(suli miatt)
-iszonyat sok az adó, minden kormány azt mondja azért, hogy majd a későbbiekben jó legyen...Nem igazán tetszik ez a lakosoknak
-sok nyugdíjjasnak alig marad hónap végére pénz, épp csak annyi, hogy tej kenyér kijön belőle
- A nép szerint kár, hogy az a pénz az államkasszában van.Egy kocsi árának pl. a 70% adó

Ekkortájt kaptam a norvég levlistára egy kis írást, elgondolkodtató.

fenn vagyok norvég levlistán, az alábbi levél érkezett minap:
Kezdjük ott hogy a szigetország jellege miatt Norv. eléggé egyedi életet
élt, az 56-os magyar forr. ig. Itt nem ismerték a zárat, ha valaki talált egy papirpénzt, bevitte a legközelebbi sarki füszereshez, hogy ha keresik ott visszakapják. Vidéken
sok helyen még ma se zárják az ajtokat,..
Aztán jött az első csoport menekült magyar, akiket olyan koldusszegény
csodabogarakként kezeltek. Főképpen fiatal fiúk jöttek, az itteni családok
tárt karokkal befogadták a házukba. Etették, ruházták taníttatták őket,
önzetlenül.Legtöbbje, kölcsönösen, kellemes szavakkal beszél ezekröl az idökröl.
De sajnos nem csak a jó emlékek maradtak fenn a történelem számára.
Az első norvégiai kocsilopás, az elsö bankrablás, kioszkfeltörés a magyar
menekültek ''dicsősége''. De a leromlás mégsem itt kezdödött. A 60-as évek végén bejöttek az elsö arabok. Azok aztán adtak a bevándorlás hirnevének. Követelözések, a nök megeröszakolása, az idegen kultura terjesztése, stb stb stb ami aztán az
évek multával a ''nem nyugati'' bevándorlókat általánosan úgy bemocskolta,
hogy ma már nem akarnak hallani sem a bevándorlókról. Meg merem kockáztatni a hasonlóságot, ahogy az egyszerű magyar vélekedik a cigányokrol, úgy vélekedik az egyszerű norvég a színesekröl és a nem nyugati bevándorlókról. Hogy a magyar nem színes? De egy szegény ''keleti '' bevándorló. Ezt nem én mondom, ez az itteni közvélemény.

Április végén fura jelenségre lettünk figyelmesek: Az összes norvég piros alapon fehér mintás nadrágban szaladgált . Ezenkívűl sípoltak és a város teli volt norvég zászlóval... Tersius (szintén ''erasmuso'' diák ) adta meg a választ :

Na végülis rájöttem, mik ezek a piros nacis népek. Aki ilyen piros nadrágot hord, ők a Russ-ok, akik végzős középiskolások. Ilyenkor a végén felveszik a piros nacit, es hordják május 17-ig (Norvég nemzeti ünnep, alkotmány meg szabadság, meg ilyenek), es addig megy a parti ezerrel.
Ami külön poén, a fele népség bevásárol magának autót, többnyire nagy piros mikrobuszt, es ráfestik a nevüket, es azzal mennek bulizni.
Érdekes népség .
A zászlóknak pedig nincs közük ehhez, azt (legalábbis az én elméletem szerint) a közelgő ünnep miatt tettek ki.

Hogy ezt mennyire durván nyomják? Hát íme egy kis cikk: [link] Bőben az a szokás, hogy ki mer meztelenül végigmenni a Bőgatta közepén(ez a főút). Egészen május 17-ig tart a ''party''. Versenyeznek , egymás alá isszák magukat, aztán a fele brancs megbukik az érettségin

Május elején voltunk kinn Dániában is, Idával. Készült pár kép, nagyon mókás kis út volt, odafelé a hajón aludtunk.




Képek itt:[link]


Május közepén egy jó kis takarításból kapott pénzből sikerült kivinnem a páromat. Az út kicsit kacifántosra sikeredett.
1:hülye voltam, előre megvettem az összes jegyet.
2.:a vonaton elgurult a fényképező egyik akksija, nem lett meg
3. lemerült a telefonom
4. Osloban lemerült a nálam lévő összes elem és akksi, fényképezés nuku
5.A páromat jól átvizsgálták a vámosok, és szemétkedtek is vele...
6. lekéstük az egyik vonatot, még szerencse hogy volt ''flytoget'' piszokgyors vonat, így a csatlakozást nem késtük le, buktam 150 koronát , de még mindig jobb, mintha 400at buktam volna .

2004. 05.26-án jöttünk haza . Fura volt a jó kis kellemes tavaszias időből a nyárba csöppeni.

Összességében nagyon jó élmény volt, és örülök, hogy részese lehettem egy ilyen lehetőségnek.

Ezennel folytatnám pár napja megkezdett élménybeszámolóm. Hozzátenném, az írás nagy része 2004 nyarán készült, ezért az akkori viszonyokat vettem figyelembe. Egyfajta pillantkép tehát az írásom abból az időszakból. Javarészt az emberi dolgok fogtak meg, de az iutazás valódi okára, az iskolára is kitérek majd.

Élem az életem...
Mikor kiutaztunk, tudtuk, hogy Norvégia nem egy olcsó hely. Sőt, igencsak drága. Magyar ember azonban a jég hátán is (hahaha itt szó szerint is érthető) megél, úgyhogy nem kellett minket félteni. Mindenesetre voltak meglepetések...

Pl. a buszjegy ára. A kinti közlekedés ugyanis nagyon drága, 30 kmért fizettünk 45 koronát fejenként (~1400 ft), persze úgy, hogy azt mondtuk diákok vagyunk (Azok voltunk ugye, de kinn nem is kérték a diákigazolványunkat, igaz az első pár napban még nem is volt). A vonat 120 kilométerre Osloba diákként 6000 Ft. Retúrban 12 000 Ft.


Eleinte nagyon csendes voltam, nem éreztem biztosnak az angoltudásom. De aztán belejöttem.

Mint már írtam, mikor kiértünk , hatalmas hó fogadott bennünket. Ennek ellenére én nem fáztam, sőt. Az első pár nap élményei nagyon meghatározóak voltak. Minden új, és érdekes volt. Persze nőként rögtön a boltot vettem célba , de mélyen csalódnom kellett itt is az árakban. Vagy csak elszoktam az magyar áraktól?
Másfél liter kóla pl. 450 FT, a hús kilójának ára pedig 3000 Forint volt. Normalis kenyér vagy nincs vagy iszonyat draga.A lekvár megfizetheto, es tuti nem műlekvár. Ott voltak benne a narancshéjjak, meg az epernek a magvai és nagy darabjai. (Most is kaptam belőle pakkot kintről, vagy 3 kilónyit .Nyamm , nyamm, áfonyadzsem, 1 kilós , viszont a kép még kint készült ,a nagyon fincsi fél kilós eperlekvárról)



Ide jártunk vásárolni:


A benzin kb. 8 korona (240 FT), ~kb mint itthon.A szállásért 100 000 forint foglalót, és havi 50 000 Forint kollégiumi díjjat fizettünk. A cigi nagyon drága odakinn, meg a bor es egyéb alkoholok is.A legalja bor 2000 ft környéki áron kezdődik..
Elvileg elég sok ember depressziós, alkoholista ,emiatt vannak a kemény szesztilalmak, de persze minden faluban van zugsörfözde - értdekes izű termékekkel/inkább valami homoki borocska olcsó sör mixének tűnik/, és öngyilkos(!), annak ellenére, hogy /föleg hozzánk képest/szétveti őket a jólét! Bár az utóbbi időben már ez a tendencia is javul. (Kinti ismerősöm 1983ban költözött ki, tehát pont abban az időszakban, amikor növekedett az öngyilkosok száma)



Későbbiekben kiderült, hogy az otthon maradt másik két pályázó is kijöhet, igaz másik helyre.

Ezért nekik összeállítottam egy kis listát:
1. nem érdemes az árakat írogatni, mert úgyis rájön az ember mit éri meg megvenni, mit nem.
(a srác akivel kinn voltam mindig írogatta)
2. Anyukákat, lánytesókat megkérdezni főzésről , mosogatásrol (durva volt , hogy nekem kellett megmutatni , hogy kell a tányért elmosogatni.)
3. Hozni kell valamiféle laptopot, vagy számítógépet, otthoniakkal való kapcsolattartás végett!
4. nem kell sok pulcsi, úgyis közeledik a tavasz!

De nehéz az iskolatáskánk...

Március első hetében kezdődtek az órák.Rájöttem, negyedévesként én már nagyon elszoktam az iskolától! Hétfőn nem volt iskola, a többi napon pedig szinte mindig 8.30ra kellett bejárni.
Algoritmusok és adatstruktúrák órára, illetve üzleti angolra jártam. Ezen kívül volt egy independent studynk, és egy projektmunkánk is. Az algoritmusok óra tulajdonképpen előadásból, gyakorlatból, és laborórákból állt. Nagyon jó előadásokat tartott Tor, még az én gyenge angoltudásommal is nagyjából értettem. A gyakorlati órákat szerettem a legjobban, hiszen ott főképp elméleti problémamegoldás volt, nem pedig programozás. Laborokon Javaban kellett programozni, nagy bánatomra
A tananyag jó része korábbi főiskolai tanulmányaimból ismerős volt, igaz jó régi emlékek voltak, nehéz volt felidézni a korábban tanultakat.De csak sikerült.
Érdekes volt, hogy pl. nekem kellett megmutatni a Shannon-Fano kódolást a kinti tanárnak.



Gondolom sokaknak meglepő, hogy a norvég diákok viszonylag keveset járnak iskolába.Ez elég kellemesnek hat, de ennek megvan a maga átka is.Otthon kell tanulni.

Eléggé szigorúak azonban a vizsgákon:
Nekünk algoritmusok vizsgán 10-15 felügyelő tanárunk volt, több szak is egyszerre vizsgázott:Marketingesek, geológusok , stb. Ha valaki ki akart menni a mosdóba, kikísérték.A vizsga 5 órás volt.
A tanárok nagyon kedvesek, bár nagyon ajánlom minden utánunk jövőnek, hogy fixálja le miket várnak el tőle/ük, mert félreértések lehetnek.

Nálunk történt egypár.
Mi ugyanis hozzá vagyunk szokva a szűk, lényegretörő dokumentációhoz. Ott minden évben több 10 oldalas dokumentációkat írnak. Mi úgy gondoltuk, megcsináunk egy jó programot, és a dokumentáció szűkösebb lesz. Sajnos ez éppen csak elég volt, hogy átcsusszanjunk a léc felett! Talán úgy gondolták, mi az nekünk, 60 oldalas angol nyelvű dokumentációt írni. Csak mi még magyarul sem szoktunk ilyen hosszút írni, nem még hogy angolul. Egyébként a norvégok 90 százaléka majdnem folyékonyan beszél angolul.

És mindez egy félreértésen múlott. Azon , hogy ők mást és mi is mást értünk dokumentáció alatt. Amennyire kedvesek voltak tehát a tanárok, ez annyi bosszúságot okozott nekünk. Viszont minden más kárpótolt bennünket ezekért a problémákért.

Az angol órák viszont tökéletes felépítésűek voltak!!!!!Nem lehetett norvégul (lettül, magyarul) megszólalni, csak angolul.Sok volt a szituációs gyakorlat, sokat tanultam ezekből az órákból odakinn.

Iskolarendszer , nekik

Nem beszéltem még az iskolarendszer felépítésről:
A gyerekek óvodás korukban rengeteget vannak a szabadban.Még télen is.Nem gyötrik őket kemény tanulással, és ez megfigyelhető az egész iskolarendszerükön, még a felsőoktatásban is.A gyerekek 10 éves korukig rengeteget játszanak, sok időt töltenek a természetben. A hátulütője ennek az, hogy 10 évesen 10-ig tudnak csak számolni, és nagyon kevés dolgot ismernek.Ez kihat a későbbiekre is, számológép nélkül elég elveszett emberek… (Százalékot számolni nagyon nehezen tudnak!!!) Nem igazán ismerik pl. Európát sem.

Nagyon sok mindent nem kell tudniuk, viszont úgy érzem , kevésbé polihisztorok, de egy- egy dologból nagyon ott vannak a toppon.

A harmadik, és egyben utolsó részben mesélek kicsit a koleszról, és az utazásaimról, az időjárásról, ünnepekről. Meg még majd ami eszembe jut, arról

Nem sok embernek adódik olyan lehetősége , amellyel külföldi tanulmányúton, esetleg részképzésen vehet részt. Nekem megadatott ez a lehetőség, hiszen a Budapesti Műszaki Főiskolán lehetőségem nyílt egy 3 hónapos külföldi részképzést megpályázni, majd a későbbiekben elnyerni. Történt mindez egészen pontosan 3 éve
A történetet több részletben fogom közölni, egyszerre kicsit hosszú lenne.

Kezdeti lépések

Az úticél Norvégia volt, ennek én nagyon örültem, hiszen az akkori kooperatív képzéses cégem anyavállalata (a Telenor) is norvég. A pályázatra 4-en jelentkeztünk, alapfeltétel volt, hogy tudjunk angolul kommunikálni.Két másodéves, egy tanárszakos hallgató és jómagam vártunk a döntésre, amely alapján 2-en Norvégiába utazhatnak. Mindez 2004 januárjában történt.
A döntés értelmében jómagam, és egy másik, szintén végzős hallgató került Bø-be.
Még kiutazás előtt próbáltunk mindenféle információt összegyűjteni, hol is van ez a hely, mekkora, stb. A legnagyobb problémát a vízum okozta, mert eredetileg február elejétől kb. június közepéig lettünk volna, de a vízumot csak a kiutazás (febr. 25) előtti napon kaptuk meg.Már azon gondolkoztam visszacsinálom az egészet és maradok.De nem így tettem ( szerencsére).Ezúton is szeretném megköszönni Dudás tanárnőnek, és a nagykövetségen dolgozó Emesének, hogy amiben csak tudott, segített .




Utazás az ismeretlenbe

Norvégiába eljutni akkoriban igen kacifántosan, csak átszállással lehetett. Próbáltuk a költségeket minimalizálni, ezért a fapados járatok mellett döntöttünk. Londoni átszállással utaztunk Sandefjordig. Londonig a Skyeurope légitársaság gépén repülnk. Sosem ültem még nagygépen, csak vitorlázógépet vezettem korábban, illetve anno egy AN-2es gépből ugrottam.
Ez teljesen más volt mint a korábbi repüléssel kapcsolatos ''élményeim''. Reggel 7 órakor indultunk volna Ferihegy 2-ről, azonban a jegesedés miatt fél órával csúszott a felszállás. Szépen elmutogatták a stewardessek, hogy a mentőmellényt, a légzőkészüléket hogy kell használni, illetve hogy hol találjuk a vészkijáratokat. Tudni kell, hogy ilyen „fapados” járatoknál csak annyi a különbség a normál légitársaságokhoz képest, hogy a repjeggyel nem jár étel is automatikusan, azt meg lehet vásárolni a gép fedélzetén.A skyeuropeon a frissítő (kávé, tea , ásványvíz ) ingyen volt, de másért már fizetni kellett volna. 10 órakor érkeztünk meg Londonba. Ez az írásom még akkor készült, mikor az első ''fapados'' járatok indultak Magyarországról, most már nem annyira nagy szám ''fapados'' géppel utazni valahova.

Egy nagyon aranyos kisvonat vitt be a váróba. De előtte még ott volt egy jó kis elbeszélgetés a vámossal, hogy miért jöttünk az Egyesült Királyságba, hova megyünk, mit csinálunk. Bezzeg ha EU-ban lettünk volna akkor! Akkor simán átmehettünk volna ellenőrzés nélkül. A csomagjaink már a kapu túloldalán vártak.
Itt kb. 4 óra várakozás következett, kicsit szétnéztünk a duty free-k, és egyéb üzletek környékén. A műszaki cikkek olcsóak voltak, de a kaják… Nem magyar pénztárcához valók.
Sandefjordig a Ryanair (szintén fapados) légitársasággal utaztunk. Beszálláskor értetlenkedett kicsit a csaj a bejáratnál, mert volt nálunk egy fémvázas hátizsák. Sajnos ott motoztak is, mert besípoltam, de nagyon rendesek voltak, segítettek mit csináljak.

Norvégiába délután 5-kor érkeztünk. Jó nagy hó volt, de az utak tiszták voltak. Bø i Telemarkba a telemarkesspressen buszjárattal jutottunk el. Mintegy 3 óra utazás után megérkeztünk, ott várt minket ideiglenes szállásadónk, Suzanne.

Kezdetek

Mivel a koliba költözésig 5 nap még hátra volt, így ezt az időt Suzannenál töltöttük. Egy tó partjan, de fenn a hegyen laktunk kb. 200 méter magasan Seljordban, kb 30 km-re Bő-től. A bemutatkozásom rögtön fényesre sikeredett, sikerült a nagy táskámmal leverni egy fényképet a falról . Odakinn kb. 50 centis hó volt, kb, de abszolút nem volt hideg . A házaknál nincs kerités, Seljord városa tisztára üdülőfalunak nézett ki.





Volt egy hatalmas tó is, Suzanne mesélt valami szörnyről is. Tavaly a discovery chanel forgatott ott, „szörnyre vadásztak”.
Egyik nap hatalmas kirándulást tettünk a hegyekbe, gyönyöru vizesés mellett haladtunk el . A hó a hegyekben hatalmas volt, majdnem elvesztem benne. Egy másik nap kimentünk fát vágni, ez itt olyan megszokott, és a combom közepéig belesüppedtem a hóba. Persze nem volt rajtam kesztyű, a hó miatt szinte szétfagyott a kezem....







Az is nagyon jó volt, hogy nem túl sűrűn, kb. 100-200 méterenként van egy-egy ház, ráadasul fából. A lakások jórészt abból épülnek, es általában padlásteresek. Nekem nagyon tetszettek, szívesen eléldegélnék ott.

Folytatása hamarosan következik.....

Végre akadt egy kis időm, úgy gondoltam nekiveselkedek következő írásomnak. Nem akarok sallangzós, amolyan ''körbeölelős'' cikket írni, csupán lelkem (vagy agyam?) egy szeletkéjét szeretném veletek megosztani.


Ki ha nem én ?

Az első kérdés. Az életről, és az egyén kapcsolatáról. Szóval : ki, ha nem én.( De a kérdést akár így is megvariálhatnám: Ki ha én nem? Bár ez jelen esetben majdhogynem mindegy.) Ki más élné az életem? Mikor érkezünk erre a világra, egyedül érkezünk, mikor elmegyünk innét, egyedül megyünk el, senki nem lehet mellettünk, fogni a kezünket és kísérni,kísérni végtelenségig. Nem jöhet be senki helyettünk az életbe, nem élheti senki más az életünket, és elhagyni sem hagyhatja azt más, csak önmagunk.

Nincs mese, nekünk kell végigmenni a kiszabott(?) úton.
Az úton pedig útelágazódások (vagy akinek így jobban tetszik: útelágazások) is vannak, bizonyos sarokpontok az ember életében. Pl. döntéshelyzetek.

Az elmúlt pár napban leginkább ekörül forgott minden gondolatom, hogy dönteni, mérlegelni kell. Egyik serpenyőbe belehelyezni az egyik út pozitívumát-negatívumát, másik oldalra pedig a másik útét. Szó se róla , zöldágra még mindig nem vergődtem. De a döntést nem hozhatja meg senki más helyettem.


Mikor ha nem most?

Változik a a környezet, változik az ember. Lépni kell. Mikor ha nem most? Mikor a gondolat ezen csírája megfogalmazódik az emberben, hogy változtatni kellene, automatikusan elindul egy másik mechanizmus is, mégpedig a ragaszkodás. Ragaszkodás a régihez, az ismerthez. Félelem az újtól, az ismeretlentől. Általában elkezd az ember kattogni, szinte hallani , hogy trappol körbe-körbe az agyában, mit is kéne csinálni, hogy is lenne jó, vagy mégis jó így, ahogy eddig is?! Ezernyi gondolat fickándozik jobbra, balra, csoda hogy beférnek ilyen kis helyre. Előbb , utóbb azonban döntetni kell. A manó vigye el, már megint ide jutottunk ki.
Persze kényelmeseknek az is megoldás ha nem döntenek. Bár ezzel csak ámítják magukat, hisz ez is egyfajta döntés, ha az ember nem dönt, csak úszik az árral, ''majd lesz valahogy'' alapon.


Mint írtam, most egy elágazás előtt állok. Néha már azon gondolkodom, mennyivel jobb volt, mikor volt egy út, igaz , hogy göröngyös, igaz , hogy árkokkal teli, de egy út volt, ahol hátrafelé már nem lehetett menni, így nem volt más választás, csak az előremenetel.

És mikor felörvendenék, hogy végre van két út, mindkettő kevésbé rázós, rögös , mint az eddigi, akkor megáll az ész és a tudomány, nem tudok dönteni. Mint egy kisgyerek, ki szereti a dobostortát, de a kókuszgolyót is, habzsolnám be mindkettőt. Két marékkal , telipofára.

Nem tehetem, tudom jól. Félek. Félek a döntésem következményétől. Gyerek vagyok. Nagyon .





''A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.

Dr. Vogel, a fogorvos, miután megvizsgálta a csinos fiatal páciensét, így szólt hozzá:
- Miss Baseman, attól tartok, ki kell húzzam a bölcsességfogait!
Te jó isten! - kiáltott fel a lány. - Akkor már inkább egy gyerekszülés...!
- Nos - feleli Dr. Vogel -, kérem döntse el, mit akar, hogy beállíthassam a székét.

Döntsd el végre, mit akarsz. Ne halogass a végtelenségig.''

Osho

Kik is vagyunk valójában ?

Gondolom nemcsak engem foglalkoztat(ott már) ez a kérdés.
Erre többen, többféle magyarázatot adnak. Van aki szerint csak fizikai (kémiai) anyag. Van , aki szerint test és lélek. Van, aki szerint semmi és minden egyszerre, aki a világ összes jójának és rosszának hordozója . Van aki szerint az vagy , amit megeszel, megiszol .
Legtöbb esetben a különféle vallások a hívőknek ilyen szempontból támpontot képesek nyújtani.

Istenek vagyunk?

Az isten fogalma kultúránként és vallásonként eltérő. Ebbe nem is szeretnék igazán belemenni, nálam sokkal okosabbak úgyis meg tudják magyarázni . Viszont ma olvastam egy olyan cikket, amin először rettenetesen elszörnyülködtem, majd később belenyugodtam : Nem véletlen , hogy így alakult a helyzet.
A kérdés már csak az, mennyire is akarunk ''istent'' játszani.

És amiért ez írás megszületett, és a címe is az lett ami, a következő cikk volt :

Amerikai kutatók hormonnal kezelnék a homoszexualitást [link]

Mint valamennyire azért ''liberális'' lelkületű egyént szíven csapott az újságcikk.
Miről is van szó? Nos bizonyos amerikai egyetemeken kísérleteket folytatnak, legfőképp juhokkal, hogy hogyan tudnák növelni az állatok szaporulatát. Észrevették, hogy kb. 10 kosból 1 a saját neméhez vonzódik, ahelyett , hogy kedvesét a nyáj valamely nőstény egyedéből választaná ki.

Nos a kutatók megfelelő hormoninjekciókkal ''átprogramozták'' eme szerintük deviáns kosk viselkedését, amely kezelés hatására az említett kosok nem fanyalodtak már rá kostársaikra, hanem a nőstény egyedeket részesítették előnyben.

Nincs kétségem afelől, hogy ezek a kutatók nem lesznek restek alkalmazni a későbbiekben akár az embereken is a ''találmányukat''. Innét pedig már alig pár lépés csak Aldous Huxley ''szép új világa''.

ÉS hogy a történet ne csak úgy lógjon a levegőben: a mai nap szintén olvasható volt az említett internetes portálon egy cikk, amelyben egy súlyos agyvelőbetegségben szenvedő gyermek szülei arra kérték orvosukat, hogy műtéti úton szabjanak gátat gyermekük növekedésének. Hormonkezelést illetve méheltávolítást is kértek, így a kislány, aki most 9 éves, sosem fog menstruálni, valószínűleg a másodlagos nemi jellegek sem fognak megjelenni rajta. Mindezt azért, hogy mind gyermeküknek, mind nekik könnyebb legyen. [link]


Tudom, sokan rám fogják fogni, hogy na már itt is a bulvárról írok, de szándékom kicsit más. Mégpedig az , hogy elgondolkozzunk saját határainkon, mit tehetünk meg és mit tehetünk, meddig mehetünk még el? Mit tehetünk meg, és mit nem ? Meddig akarunk még ''isteni'' szerepben tetszelegni?

Sajnos dolgozik bennem a gondolat, hogy nem dönthetünk globálisan, mi a jó és mi a helyes, hiszen ahogy a mondás is tartja : ''Ahány ház, annyi szokás''. Lefordítva ezt egyénekre: különbözőek vagyunk, és sok esetben pont ez a különbözőség gyönyörködtet.
Egyben azonban biztos vagyok: idővel valaki vagy valakik döntést fognak hozni.

Engem mindenesetre elgondolkodtatott, hogy mi is a helyes, hagyni az embert azt tenni, amit szeretne, mégha maga alatt is vágja a fát, vagy pedig kemény korlátokat szabni önön érdekeinknek, a tudománynak, a kutatásnak.

Akárhogy is lesz, nem lesz véletlenül úgy.

Elnézését kérném azoknak, akiket az isten szó kisbetűvel való írásával megsértek, de mivel az istenen nem a keresztények Istenét értem, hanem az összes vallás sajátjáét, kérlek nézzétek el ezt nekem

Bevezető

Talán többen is találkoztatok azzal, hogy hugi, öcsi, apu , anyu , rokon vagy ismerős megkeres benneteket azzal, hogy jajj ezt nem érti, az nem működik a gépén. Ilyenkor ha közelben vagytok, akkor ugye átbattyogtok, leültök , megcsináljátok, és ezzel a segítségnyújtás letudva.

Lehet azonban ezt a folyamatot kicsit professzionálisabban is művelni, úgy , hogy a tisztelt felhasználó esetleg meg is értse, netalántán meg is tanulja, mit , és hol állítunk be a számítógépén.

Létezik több progi is távoli bejelentkezésre, én most RealVNC programmal, előnyeivel és hátrányaival ismertetnélek meg benneteket.

Egy kicsit a VNC-ről

A VNC nem más, mint egy távoli - elérés menedzsment szoftver. A szó az angol nyelvű Virtual Network Computingból ered. Az AT&T Laboratories kezdte fejleszteni jópár évvel ezelőtt . Egy időben a fejlesztők és AT&T útjai szétváltak, illetve bejelentették a termék fejlesztésének és karbantartásának végét. Később egy új cég alakult , RealVNC néven, kezükben már a VNC időközben megszerzett kódjával, és bejelentették, hogy továbbfejlesztik ezt a jó kis alkalmazást. A programnak létezik mind windowsos, mind linuxos változata is, a felhasználók szerint oda-vissza is működőképes, és gyors a megjelenítés.



A RealVNC



A RealVNC úgy jeleníti meg a távoli számítógép ''asztalát'' , mintha ott ülnénk az adott gép előtt. Jó-jó, mondhatják erre sokan, de hiszen ezt a Microsoft Remote desktop funkciója is tudja. Igen ám, de ott nem valószínű, hogy linuxos felületet is meg tudsz jeleníteni!

Jellemző probléma sok felhasználónál, hogy nem is igazán tudja elmondani, kifejezni, hogy mi is a probléma? Hányszor találkozik az ember olyannal, hogy jajj , nem megy el az emailem, nem működik a böngésző? (Én azért elég sokszor) Ilyenkor jön jól, egy olyan program, amellyel távolról felcsatlakozva tudunk segítséget nyújtani az adott illetőnek.

Mind rendszeradminisztráció, mind távoli segítségnyújtás is elvégezhető vele. Egyszerre akár több gépen is fenn lehetünk, miközben mindegyik desktopját láthatjut a saját képernyőnkön.

Előnyei:
-Multiplatform program. Létezik mind MAC, Linux és windows, de már Pocket PC-s változata is
-Kis méretű , és könnyen kezelhető
-Ingyenes. 1998 óta ingyenesen letölthető a program, amely eddig már több mint 100 millió letöltést produkált. (Létezik fizetős verzió is, ott egyéb plusz funkciók vannak, pl. RSA titkosítás , e a változat kb. 30 $ -ba kerül)

Hátrányai:
-Más is belekontárkodhat, ha a gép előtt ül, elveheti tőlünk az egér irányítását, vagy akár ki is dobhat a gépről. (Dabadab fórumtárs jelezte, hogy ezt ki lehet küszöbölni, beállítás kérdése, és távoli irányítás esetén nem tudják a gép előtt ülők átvenni az irányítást)

(Pl. valaki látja, hopp , nem ül senki a gép előtt, de valaki mozgatja az egérkurzort, és így akár az adott felhasználó jelszavát is le tudja változtatni )
-Titkosítás csak a bővített , nem ingyenes verzióban érhető el.

Telepítés

Telepítésnél kiválaszthatjuk , hogy a szerver vagy a kliens oldalt szeretnénk telepíteni. Amennyiben mi csak segítséget akarunk nyújtani, de nem szeretnénk, ha mások is fellépnének a gépünkre, elég csak a kliens oldalt telepíteni (ezt azonban mindig telepíti). Szinte elég csak a Next gombocskákra kattingatni, és meg is vagyunk az első fázissal.

Első használat - Szerver mód

Első használatkor (amennyiben a szerver módot is feltelepítettük) egy beállítási képernyőt kapunk. Ajánlott jelszavassá tenni a bejelentkezést, amennyiben el szeretnénk kerülni, hogy bárki csak úgy a gépre bejelentkezzen. Amennyiben még ez sem elég nekünk, beállíthatjuk, hogy a felhasználó csak akkor engedje be a távoli elérés túloldalán lévő segítségnyújtót, ha ő ezt engedélyezi.

Megadhatjuk még itt azt is, hogy színesben , netalántán monochromban szeretnénk a felületet használni. Ez jól jön egy gyengébb sávszélesség esetén, hiszen nem lényeges, hogy ugyanolyan jó minőségben lássuk a felületet, mint ahogyan azt a felhasználó látja.
Mindeközben a tálcán megjelenik egy VNC ikon, amely jelzi, hogy a Server ''szolgáltatás'' működik, gépünk tud távoli eléréseket fogadni .

Viewer mód

A VNC Viewernek két módja van:

(1) a listening mód, mikor reverse connectiont épít ki a szerverrel (nem a viewer kezdeményez kapcsolatot, hanem a server), ezáltal NATolt (router mögötti) hálózatokban is könnyen elérhető az irányítani kívánt PC. Tehát a server kapcsolódik a viewer-hez az 5500 porton (lásd később).

(2) normal mode, ami egy megadott porton csatlakozik a szerverhez. (Daneey)


A normál módú viewer elindítása után egy ablakot kapunk, amelybe beírható ip-cím de akár gépnév is:

Ezen server listening portjára (alapértelmezésben 5900) kezd el kapcsolódni a Viewerünk.

Érdemes megjegyezni , hogy a szerver listening portját meg lehet változtatni (alapértelmezésben 5900).De a VNC Viewer Listening mode-ban való figyelőportot NEM lehet. Az mindig 5500 marad! Noha nem sok ember használja a listening Viewer-t, adminisztrálásra, NAT mögött az egyik leghasznosabb dolog a világon. Nem kell különböző portforward-rule-okat definiálni a routerben, meg egyéb dolgokat elintézni. (Daneey)

ÉS innentől kezdve úgy kezelhetjük ezt a megjelenített képernyőt, mintha ott a gép előtt ülnénk.


[link]

Mindeközben természetesen a felhasználó is elmondhatja mi a legnagyobb bánata, mivel nem boldogul, mi az óhaja-sóhaja. (Természetesen beállítás-függő, hogy mennyire ''garázdálkodhatunk'' az adott gépen, megadható, hogy a távolról belépő ember csak lássa a képernyőt, de egérkurzort mozgatni, vagy kattintani vagy szöveget beírni ne tudjon)


Természetesen lehetőségünk van CTRL+ALT +Del használatára is, ekkor rá kell kattintani a VNC ''fejlécére'' jobb egérgombbal és kiválasztania send CTRL+ALT+DEL menüpontot.

Összefoglalás

Rengeteg mindenről nem írtam még, a program több funkcióját jómagam sem ismerem. Mindenesetre engem mind sebességével, mind használhatóságával a napi munkám során meggyőzött. Nagyon örvendetes az is, hogy ingyenesen elérhető, és ''kvázi '' platformfüggetlen. (Helyesebben: több platformra is létezik telepítője). Próbáljátok ki és használjátok kedvetekre.

A program letölthető innen: [link]

Ps: Szintén dabadab említette meg , hogy linuxos szerver teljesen másképp müködik, mint a windowsos: a Linuxos változat ugyanis nem a képernyőröl készített screenshotokat továbbitja, hanem létrehoz egy komplett X szervert, ami nem videókártyára ir, hanem a kapcsólodott VNC kliensekre (emiatt mentesül a windowsos VNC-k hibáitól is (pl amikor a tooltipek ablakból kilógó részét levágja))
Köszönet mégegyszer a kiegészítésért dabadabnak és Daneey-nak.

Azt mondják, az élet az tulajdonképpen egy holtig tartó tanulás. Hiszen mindig érnek újabb és újabb élmények, olyanok, amelyekkel korábban még nem találkoztunk. Gondoljunk csak nagyanyáink fiatal korára , sok helyen rádió sem volt, nemhogy tévé, meg számítógép. És szépen lassan ők is megiskmerkedtek ezen eszközökkel, mondhatnánk ''haladtak a korral''.

Ma már rengeteg helyről , forrásból szerzünk információkat. Lassan már szinte minden ''tudás elérhető'' , amit korábban mások összeszedtek - felfedeztek -megtanultak.
Vagy mégsem?

Vajon hányan szembesültünk már azzal a problémával, hogy valamit meg szeretnénk tudni, de nem találjuk? Pedig létezik, itt van a kezemben, és mégsem találok róla információt. Vagy túrjuk , túrjuk a keresőket, és már mindenféle hülyeségre rábukkanunk, csak arra nem amit ténylegesen keresünk?

Rengeteg mindent megtanulunk életünk folyamán, sokan már két lábon járó lexikonok, annyi tudást/információt felszedtek . Akik meg nem, azok tudják, hol keressék. Vagy nem.

De úgy istenigazából szükségünk van-e rá? Mivel leszünk többek, hogyha tudjuk, hogy pl. Kiszel Tünde megveszi Zalatnay Playboy-ban viselt bugyiját [link] ? Vagy hogy eltűnt Pamela Anderson kutyája? [link]

Vagy mondhatnám azt is, hogy hány olyan dezinformációval szembesülünk életünk folyamán , ami nem úgy , vagy másképp történt, hamis, vagy értékelhetetlen esetleg mivel csak egy vélemény, esetlegesen elfogult ?
Netalántán essünk át a túloldalra, és csak ''steril'' adatokat kapjunk, és dolgozzuk azt fel?

De kérdem én: elég-e csak az, ha tudjuk egy termék specifikációját például, de fogalmunk sincs mit takar? Mit ér , (ha már úgyis ennyi közünk van a hardverekhez ) ha hallunk valamit, hogy ez ilyen meg olyan csúcstechnológia, de aztán halvány lila gőzünk sincs mi az és mire jó? Mindez persze generálja azt, hogy utánanézzünk, vagyis informálódjunk.

Sajnos vagy sem, olyan világban élünk, ahol az információ bizony hatalom. (KApcsolati tőke, tudás, segítségnyújtás ...) Olyan szinten átszövi életünket, hogy sokszor még bele sem gondolunk. Csak eggyel legyünk tiszában: tudjuk és akarjuk szűrni ezeket, és a számunkra lényegeseket válogassuk ki magunknak, és mindemelett próbáljunk megmaradni embernek, mintsem két lábon járó lexikonnak.