Az írás alapja eggyel korábbi bejegyzésem, melyben Steiner Kristófról írtam . A topikban történt beszélgetés során kiderült, - én hülye , gondolhattam volna alapból- hogy esetleg mennyire más képet látnak belőlünk mások.
Belőlem, belőled, belőle.
Magamon azt vettem észre, jóval nyíltabb, de keményebb és hangadóbb vagyok netes fórumokon, mint egyébként. Hogy ez mennyire álca? És miért folyamodik ehhez az ember? Érdekes dolog.
Eddig szinte az összes kedvesem azt mondta, meglepődött , mikor megismert, mert sokkal keményebbnek mutatom kívülről magam, sőt, netán egyáltalán nem szerethetőnek, ún. tüskésnek.
Teljesen pozitívan csalódtak hát ők is, ahogy én is Kristófban, egyrészt vagy tanult, vagy alapból ilyen a kommunikációja, de totálisan megfordította a vele kapcsolatos véleményem, és szerintem nem csak az enyémet.
Node térjünk vissza kicsit ehhez a kinek látszol témához. Annak idején, egy szebb pillanatomban azt mertem mondani, az ego egy burok. Burok mellyel védjük magunkat. mutatjuk magunkat valakinek, hogy elfogadjanak, elismerjenek, stb. Van amikor nagyon tudunk azonosulni felvett viselkedésünkkel, van, mikor nagyon nem.