Nem sok embernek adódik olyan lehetősége , amellyel külföldi tanulmányúton, esetleg részképzésen vehet részt. Nekem megadatott ez a lehetőség, hiszen a Budapesti Műszaki Főiskolán lehetőségem nyílt egy 3 hónapos külföldi részképzést megpályázni, majd a későbbiekben elnyerni. Történt mindez egészen pontosan 3 éve
A történetet több részletben fogom közölni, egyszerre kicsit hosszú lenne.

Kezdeti lépések

Az úticél Norvégia volt, ennek én nagyon örültem, hiszen az akkori kooperatív képzéses cégem anyavállalata (a Telenor) is norvég. A pályázatra 4-en jelentkeztünk, alapfeltétel volt, hogy tudjunk angolul kommunikálni.Két másodéves, egy tanárszakos hallgató és jómagam vártunk a döntésre, amely alapján 2-en Norvégiába utazhatnak. Mindez 2004 januárjában történt.
A döntés értelmében jómagam, és egy másik, szintén végzős hallgató került Bø-be.
Még kiutazás előtt próbáltunk mindenféle információt összegyűjteni, hol is van ez a hely, mekkora, stb. A legnagyobb problémát a vízum okozta, mert eredetileg február elejétől kb. június közepéig lettünk volna, de a vízumot csak a kiutazás (febr. 25) előtti napon kaptuk meg.Már azon gondolkoztam visszacsinálom az egészet és maradok.De nem így tettem ( szerencsére).Ezúton is szeretném megköszönni Dudás tanárnőnek, és a nagykövetségen dolgozó Emesének, hogy amiben csak tudott, segített .




Utazás az ismeretlenbe

Norvégiába eljutni akkoriban igen kacifántosan, csak átszállással lehetett. Próbáltuk a költségeket minimalizálni, ezért a fapados járatok mellett döntöttünk. Londoni átszállással utaztunk Sandefjordig. Londonig a Skyeurope légitársaság gépén repülnk. Sosem ültem még nagygépen, csak vitorlázógépet vezettem korábban, illetve anno egy AN-2es gépből ugrottam.
Ez teljesen más volt mint a korábbi repüléssel kapcsolatos ''élményeim''. Reggel 7 órakor indultunk volna Ferihegy 2-ről, azonban a jegesedés miatt fél órával csúszott a felszállás. Szépen elmutogatták a stewardessek, hogy a mentőmellényt, a légzőkészüléket hogy kell használni, illetve hogy hol találjuk a vészkijáratokat. Tudni kell, hogy ilyen „fapados” járatoknál csak annyi a különbség a normál légitársaságokhoz képest, hogy a repjeggyel nem jár étel is automatikusan, azt meg lehet vásárolni a gép fedélzetén.A skyeuropeon a frissítő (kávé, tea , ásványvíz ) ingyen volt, de másért már fizetni kellett volna. 10 órakor érkeztünk meg Londonba. Ez az írásom még akkor készült, mikor az első ''fapados'' járatok indultak Magyarországról, most már nem annyira nagy szám ''fapados'' géppel utazni valahova.

Egy nagyon aranyos kisvonat vitt be a váróba. De előtte még ott volt egy jó kis elbeszélgetés a vámossal, hogy miért jöttünk az Egyesült Királyságba, hova megyünk, mit csinálunk. Bezzeg ha EU-ban lettünk volna akkor! Akkor simán átmehettünk volna ellenőrzés nélkül. A csomagjaink már a kapu túloldalán vártak.
Itt kb. 4 óra várakozás következett, kicsit szétnéztünk a duty free-k, és egyéb üzletek környékén. A műszaki cikkek olcsóak voltak, de a kaják… Nem magyar pénztárcához valók.
Sandefjordig a Ryanair (szintén fapados) légitársasággal utaztunk. Beszálláskor értetlenkedett kicsit a csaj a bejáratnál, mert volt nálunk egy fémvázas hátizsák. Sajnos ott motoztak is, mert besípoltam, de nagyon rendesek voltak, segítettek mit csináljak.

Norvégiába délután 5-kor érkeztünk. Jó nagy hó volt, de az utak tiszták voltak. Bø i Telemarkba a telemarkesspressen buszjárattal jutottunk el. Mintegy 3 óra utazás után megérkeztünk, ott várt minket ideiglenes szállásadónk, Suzanne.

Kezdetek

Mivel a koliba költözésig 5 nap még hátra volt, így ezt az időt Suzannenál töltöttük. Egy tó partjan, de fenn a hegyen laktunk kb. 200 méter magasan Seljordban, kb 30 km-re Bő-től. A bemutatkozásom rögtön fényesre sikeredett, sikerült a nagy táskámmal leverni egy fényképet a falról . Odakinn kb. 50 centis hó volt, kb, de abszolút nem volt hideg . A házaknál nincs kerités, Seljord városa tisztára üdülőfalunak nézett ki.





Volt egy hatalmas tó is, Suzanne mesélt valami szörnyről is. Tavaly a discovery chanel forgatott ott, „szörnyre vadásztak”.
Egyik nap hatalmas kirándulást tettünk a hegyekbe, gyönyöru vizesés mellett haladtunk el . A hó a hegyekben hatalmas volt, majdnem elvesztem benne. Egy másik nap kimentünk fát vágni, ez itt olyan megszokott, és a combom közepéig belesüppedtem a hóba. Persze nem volt rajtam kesztyű, a hó miatt szinte szétfagyott a kezem....







Az is nagyon jó volt, hogy nem túl sűrűn, kb. 100-200 méterenként van egy-egy ház, ráadasul fából. A lakások jórészt abból épülnek, es általában padlásteresek. Nekem nagyon tetszettek, szívesen eléldegélnék ott.

Folytatása hamarosan következik.....