Az elmúlt két hetem volt életem egyik leghúzósabb két hete.

9.5 év után párommal úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk. Nem akartam otthon maradni, látni minden nap, mert... Mert bizony fáj az "elválás" . nem tudtam volna úgy ébredni, hogy akiben előző nap még a társamat láttam, az már csak egy barát. Nem megy.
Tudom , hogy helyesen és jól cselekszünk ezzel a külön utakon járással , és ez mindkettőnk épülésére szolgál.

Voltak kemény pillanatok igen. Részletesen nem térnék ki rá, de a meg voltam zakkanva kifejezés totál illett rám. Nem tudtam mi igaz, mi hamis, kiben bízhatok, kiben nem, egyszerűen kicsúszott lábam alól a talaj . Bár maradhattam volna, mehetnékem volt. Menekültem. Helyzetekbe is, meg otthonról el is.
Azt tudtam csak, hova nem akarok menni.

Az első napok kilátástalansággal teltek. Nem tudtam, hol fogok aludni, mi lesz, hol fogom álomra hajtani a fejem. Pár barátomnál utánaérdeklődtem, de eleinte elutasítást kaptam csak, teljesen érthető módon. Nem haragszom rájuk, nem mindig lehet segítő kezet nyújtani. nem akartam én sehol kalamajkát okozni..azért sikerült pár helyen.

2008. márc. 30-án fáklyás "demonstráció" lesz a Hősök terén.
Ötödik alkalommal rendezik meg idehaza ezt az eseményt.

Alapból az Irakban állomásozó magyar katonák hazahozatalát szeretnék és az iraki háború és beavatkozás ellen vannak a résztvevői, azonban úgy érzem jelen helyzetben értelmezhető ez akár a tibeti helyzetre is.
Senkinek sem jó, ha háborús helyzetek uralkodnak. Amikor káosz van.

Gyertek minnél többen.:) Szép lesz, és jó lesz:)

Állítás, Élet,
Halál, lépek
messze innét el.

Vágyak, magok,
vagyok , ki vagyok
nem ér semmit sem.

Magam, talán,
egy szép év nyarán
örömmel játszottam.

Bú jön , és bánat is,
mennek az álmok is
reménytelen maradok
egyedül, ha akarok
tél-tavasz vár.

Épp egy éve (kb. két hét különbséggel) , hogy írtam egy cikket, ide, a PH-ra.

Nagy pillanat volt az, egy döntési helyzet előtt álltam.
Menni vagy maradni?
Sok kérdés kavargott bennem. volt egy biztos helyem, mégha nem is rajongtam sokmindenért, de volt egy biztos alapom. Jött egy lehetőség, olyan, amelyre már évek óta vártam. Fejleszteni, igen, ezt akartam. A vívódás a bizonytalanság miatt volt. Diák jogviszony.

Pár hete készültem írni ide, milyen jól alakult minden. Mennyire örülök, hogy mertem lépni, és mégha nem is élek olyan színvonalon mint régen, jól érzem magam.
Egy olyan csapatot találtam , amelyre eddig mindig is vágytam. Csak férfiak, de... Eszméletlen jófejek, tényleg imádom őket, és úgy gondolom sikerült a csapatba is beilleszkednem, bár még rengeteget kell tanulnom. Munkában is fejlődtem, szép dolgokat tettem le az asztalra, szerencsére hiba nélkül -vagy minimális javítással - működnek. Sokat köszönhettem ebben pár kollegámnak, akik segítettek fejlődni. De nemcsak a meló jó, hanem úgy az egész. Nagyon jó munkahely, tényleg.

A magyarországi rádiózásban , televíziózásban ritkán hallani amolyan igazi "megmondóműsorokat" . Igazi véleményalkotást, igen, ha fekete akkor fekete ha fehér akkor fehér odaszólásokat, legyen szó akár politikáról , kultúráról, irodalomról, társadalomról.

Különleges kivétel volt hát a Szélsőközép című műsor, amit az utóbbi időben rendszeresen hallgattam.

Be kell valljam, az egyik műsorvezetőnek nagyon Winkler Robis volt a hangja, sokáig azt hittem, ő vezeti a műsort. Szókimondó volt.
Ritka kivétel.

Múltkorában pl. a mozizásról volt szó, a képalkotásról, a "vetítésről" a szó igazi és átvitt értelmében egyaránt. Beülünk a moziba, és csak nézük, bambulunk ki a fejünkből a sötétben. Teremtünk egy virtuális valóságot, ahol kicsit el tudunk lazulni, amikor kilépünk a mindennapos taposómalomból.

Ritkán hallgatok GOÁ-n és trancen kívűl másféle zenéket, de ez dallam, ez a szám nagyon nagyon megfogott. Mikor először hallottam elsírtam magam.

Gwen Stefani: Early winter

Hamarosan itt a karácsony, ilyenkor azért a fehérnép (bár van pár ügyes férfi szakács is ) nekiáll a konyhában mindenféle jót készíteni Például sütögetni.

Anyukám rendszeresen szokott sós rudacskát készíteni ilyenkor, legalább 5-6 adaggal. Az első adag leggyakrabban már kihűlés előtt elfogy, tejjel vagy kefírrel Isteni finom.
Álljon hát itt a receptje, hátha más is kedvet kap az elkészítésére.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg margarin vagy zsír
1 dkg élesztő
1 dl tej (kevés cukorral) az élesztőhöz
1 tojás
1 kávéskanál só
1 pohár tejföl
izlés szerint reszelt sajt . Mi trappistát szoktunk.

A lisztet a margarinnal összekeverjük, majd az élesztőt a tejbe elkeverjük és kicsit állni hagyjuk. Amint felfutott az élesztő, hozzáöntjük a liszthez, és belerakjuk a tojást is és a sót is.
A tejföllel összegyúrjuk és egy órán át pihenni hagyjuk meleg helyen, lefedve (Mifelénk vajlingban szokás keleszteni, tetejére "keresztfát" rakva, majd konyharuhát, majd efölé meleg toll kispárnát rakva). Utána kinyújtjuk, tojással megkenjük, elmetéljük és zsírozott/olajozott tepsibe rakjuk .Sajtot reszelünk rá,ha akarjuk, köménymaggal megszórjuk és jó meleg sütőbe tesszük.
Egyszerre 2-3 adagot készítünk, ehhez elegendő 1 pohár tejföl.
Sütési idő kb. 20 perc .

Yetike kitalálta, a helyes megfejtés a GAIM logó átrajzolása/lenyúlása volt. Bővebb infó itt.

Ma kellett volna átadni készen. Reggeli helyzetkép:

Bejárat félig kész álmennyezettel. + A bejárat fölött az élvédő rosszul van felrakva, folyamatosan serceg ha fújja a szél.

Hiányos üvegtető, rések az üveglapok közt

A forgalomból kiálló szerelvényekről itt szállhatnak le az utasok.
Ha sokan vannak, potyog pár oldalra is