A skype célbaveszi a mobiltelefonokat. Novemberben jelenik meg egy brit cég Skype-al karöltve kifejlesztett mobiltelefonja.

Valójában arról van szó, hogy a Skype IP-alapú (VOIP )telefonálását használja mobiltelefonokon a cég . A hívás - hasonlóan a skype pc-s változatához - más skype felhasználókkal ingyenes (amíg a havi 4000 perc beszélgetést vagy 10 ezer sms-t el nem éri az ember*), egyéb esetekben pedig kb. 43 Ft-nak megfelelő összegbe kerül, ahogyan az SMS is. A kapcsolat azonban itt 3G-n keresztül jön létre, így magáért az internetért ugyanúgy fizetni kell, mint PC - k esetében is. Ez az összeg szolgáltatótól és adatforgalomtól függően változhat.
~43 Ft-ba kerül a hívás akkor is, ha külföldi ismerősünket szeretnénk felhívni , nem férhet hát kétség hozzá,hogy mindez jóval jutányosabb ár, mint amit jelenleg a szolgáltatók kínálnak nekünk.

Már régóta figyelem a körülöttem élő nőket , közelebbi és távolabbi ismerősöket. De még mindig nem tudtam rájönni, mi az oka, hogy az esküvő után, de legkésőbb a gyerek születésekor levágatják a hajukat rövidre?

Egyik keresőnek köszönhetően találtam egy réges régi cikkhez tartozó topikot itt, a Prohardveren.
A cikk konkrétan erről szólt:

Az elmúlt héten kínai források nyomán arról adtunk hírt, hogy a Chaintech profilmódosítás keretében fokozatosan leépíti alaplapgyártását. Az információ a vállalat által kiadott közlemény szerint részben tévesnek bizonyult.

Igaz az, hogy az integrált áramkörök tesztelésére és tokozására specializálódott Walton Advanced Engineering 25 százalékos tulajdont szerzett a cégben, aminek folyományaként az a Walton Chaintech Cooperation nevet veszi fel, és ez év utolsó negyedében memóriamodulokat dob piacra saját márkaneve alatt. A lépéstől a forgalom fellendülését és nagyobb profitot remélnek a vezetők.

Cáfolta ugyanakkor a Chaintech, hogy felhagyna az alaplapok készítésével – kínálatában ezután is éppúgy jelen lesznek az alaplapok, mint a videokártyák, a set-top boxok vagy más, nálunk kevéssé ismert termékek.

Bár még messze a karácsony, gondolkodtam, hogy jó lenne párom autójába venni valami zenekeltő hangeszközt (fejegységet). Tudtam mit szeretnék , azt hittem, egyszerűen megtalálom amit keresek. Barátom a google, hát nekikezdtem a keresgélésnek, mind magyar , mind külföldi oldalakon.

Mint írtam, tudtam mit keresek, az hogy márkás-e vagy sem hidegen hagyott. Nem vagyunk vájtfülűek, így nem gondolkodtam hiper szuper technológiákban , és berendezésekben, csupán egy szinte alap "zajkeltő eszközben".

Nos a kritériumok az alábbiak voltak:
-bluetooth legyen benne
-aux in is
-usb , sd/mmc csatlakozási lehetőség szintén , usb a fontosabb
-és ne nézzen ki gagyin, csiricsárén...
-ne legyen több 50 ezer forintnál

Azt hittem ezek manapság már alap elvárások akár egy 20 ezer forintos fejegységnél is, de úgy látom tévedtem.

Rondábbnál rondább, csiricsáré, gagyiműanyag darabokat sikerült leginkább találnom, ráadásul régiféle szegmenses kijelzővel. Én úgy tudtam 2007 van, ezen a téren még ilyen lemaradások vannak? De hiszen már egy pdat is lehet kapni 60 ezerért is, rendes színes kijelzővel, rá való windows-zal! Tehát azért jó lenne valami normális , grafikus kijelző.

Nos azt hiszem páran ismeritek őt, nagyon sokan viszont nem.
Feldmár András , Kanadában élő honfitársunk pszichiáter és terapeuta. 1956-ban 16 éves korában vándorolt ki Kanadába , családi okokból (Viszont ha jól tudom, zsidó származása is lehet ez is közrejátszott abban, hogy elhagyja az országot )
Bár matematikusként végzett, idővel a pszichiátria felé fordult . Találkozott Lainggel, aki nagy hatással volt rá.
Több írásában is felfedezhető, hogy másképp áll a betegekhez, mint általában a pszichiáterek , egészen más megközelítésből fordul a problémájuk felé.

Őszinte leszek : engem nagyon "megérintettek" az írásai, szívesen olvasom őket. És természetesen -mégha csak közvetve is - de rengeteget köszönhetek neki.

Emlékszem, egyszer valamelyik könyvében azt írta, hogy ő maga is járt pszichodokihoz, és hát a doki , hát hogyismondjam, egy kicsit a saját neme felé vonzódott. Na szóval , a 3. v 4. látogatása/konzultáció után derült fény erre, mikoris Feldmárnak kicsit sem félreérthető utalást tett arról, hogy khm, mit is csinálna vele. Nos a kínos eset valamikor későbbi találkozássukkor is megismétlődött, és persze a doki le lett pattintva . Lényeg a lényeg, a végén a doki ki lett osztva, hogy talán neki kéne pszichiáterhez járnia Mikor az esetet olvstam , valamelyik könyvesboltban, harsány nevetésben törtem ki. Egyszerűen Feldmár úgy tud ezekről a helyzetekről írni, hogy eszméletlen

Lehet valakit érdekelhet, én is gondolkodom rajta, megpróbáljam-e. Folyamatosan kapom a Sotéria alapítvány hírlevelét. Most önkénteseket keresnek 2008-ban indítandó lakóközösség müködtetéséhez.
Bővebben itt olvashattok róla : [link]




''A LOTUSZ program egy magánkezdeményezés, nem egészségügyi vagy szociális szolgáltatás, nem nyújt medikális értelemben vett kezeléseket, nem folyik terápia és szociális ellátás sem. Védett lakhatási lehetőség azoknak, akik úgy érzik szükségük van egy helyre, hogy elkerüljék a kórházba kerülést, az első vagy újabb súlyos krízhelyzet kialakulását....Olyan érdeklődő embereket várunk, akik szivesen tanulnának a megközelítésről, akik szivesen dolgoznának benne, akik hoznak ötleteket, energiákat, impulzusokat. Nem szükséges segítő szakembernek lenni, örömmel várunk laikusokat is, illetve olyan érdeklődőket is, akik nem vagy nem csak a lakóközösség működtetésében, hanem a szervezésben, a forrásteremtésben, a kezdeményezés népszerűsítésében vennének részt.''

A program vezetői Feldmár András és Bugarszki Zsolt, ők készítik fel majd a jelentkezők közül a kiválasztott embereket.
A Lótusz programról itt olvashattok még: [link]
.

Unalomig elcsépelt szó. Mindenki ismeri, hála ugye bizonyos ''szépségeknek''. Talán bele sem gondolnak, mit is mondanak, de jól hangzik, hát mondják. Jó lenne őket megkérdezni , mire is gondolnak konkrétan ezzel kapcsolatban. Írásom azonban nem róluk fog szólni. Hanem a panaszkodásról illetve annak megszűntetéséről.

Mint páran tudjátok, falun nőttem fel (előtte kisvárosban laktam) , ahol mindenki ismert mindenkit. Engem konkrétan a bacsi Béla unokájaként tartottak számon ( [Panaszkodás on ] Rühelltem a bacsinak csúfolást[panaszkodás of]f ) Mivel sógor, koma , jóbarát (esetleg ellenség ) volt mindenki, természetes volt, hogy az ember köszönt. És megköszönt.

Kis kitérő következik. Repüljünk kicsit az időben, meg a helyszínben, Budapestre természetesen . 14-es villamos , valamikro 4 éve , Könyves Kálmán körút sarok. Egy ember elájul . Körülötte több tíz ember, akik sietve leszállnak a buszról, köztük magam is. Mindenki elkezdi gyártani a kis történetet, hogy hülye részeg r.ngy. , minek keleltt annyit innia, satöbbi. Időközben valaki hív orvost, én meg nézem, mindenki tétlenül áll. És csak szitkozódni tudnak, mert elkésnek, mert diszkomfort nekik egy beteg ember látványa. Felrohanok a villamosra, a nőnek alig van pulzusa. Próbálom szólongatni a hölgyet, nem reagál. Valami fura szag érződik. Hasonlít az alkoholra , de a nő megjelenése nem ezt sugallja, meg nem is az a megérzésem. Lenn persze megy a susmus, hogy minek iszik aki nem bírja, blablabla.

Időközben páran felszállnak, érdeklődnek, netán orvos vagyok? Mondom közel sem, de nem nézhetem tétlenül, segítségnyújtás nélkül, hogy ez az asszony itt fekszik. Mentő időközben kiér, én pedig rohanok a sulimba órára.

Ma hasonló eset, egy férfi hozza fel babakocsiban a lépcsőn a gyermekét, senki nem áll meg , hogy segítene. Senki. Egy pillanatra ledöbbenek, kérdés, ááá nem köszönöm, nagyon kedves de nem kell... Megyek hát tovább, én szégyellem magam. Megfoghattam volna azt a babakocsit kérdés nélkül is.

Ezek az esetek részemről elég gyakran megtörténnek. Egyszerűen nem tudom néuni, ahogy az emberek fejüket elfordítva baktatnak fel a lépcsőn, mikor látják, van segítségre szoruló. És fáj is ez a viselkedés. Lehet neked senkid, meg nekem is, de talán szerezhető ezeknek az embereknek pár boldog perc, a tudat, hogy valaki észrevette, hogy bajban van.

Kitérő bezár.

Annyi apró dolog van, amivel segíthetnénk egymásnak. Ami egy kis kedvesség ebben a rohanó világban, egy kis kedvesség, egy köszönés, egy apró segítség. Nem nagy dolgok ezek, de figyelmességek. Figyelmességek, hogy érdekel a másik, és szeretnénk, ha jól érezné magát.

Annyi helyen panaszkodunk, lassan már semmi sem jó. Padig sokkal jobb körülméynek közt élünk, mint azt ''őseink'' tették. Mégis azt halljuk, és mondjuk, hogy miylen rossz a munkahely, mennyire szemét a főnök, Pistike is hogy megrudosta Petikét az óvodában, a hentes már megint átvert, és az autóval is mindig csak a baj van, a kormányokat, politikusokat meg jobb ha nem is emlegetjük . És akkor még ott vannak a ''szemét'' motorosok, mi a manónak csalinkáznak a kocsik közt , vagy ez az új divat a fiatalkonál az emó. Hát köszörüljük már kicsit rajtuk is a nyelvünket.

Magadra ismertél ugye ? Én is. Egyszerűbb panaszkodni , a rosszat szétkürtölni világgá. Bezzeg ha valami jót találunk, nem nagyon újságoljuk el, a végén még a többiek is nagyon rákapnak, az meg nekünk nem lesz jó Nem (nagyon) vesszük észre a jót. Pedig a napi rutinban annyi jó dolog is történik, ezeket szinte természetesnek vesszük.
Én is mit csinálok épp most? Panaszkodom. PAnaszkodom a panaszkodásról. Mókás


Változtatni persze lehet.

-Kellemes hétvégét, érezze jól magát. És egy mosoly. Nem nagy valami, de könnyen megtehető dolog. És kedves.



Ezek az apró kedves gesztusok egymásfelé , ez a a ''világbéke''. Nem más.

Írásomban több helyen található ''ironikus'' hangvétel. Kéretik így olvasni a ''véleményem''.

A vevőért mindent? Úgy tűnik idehaza inkább a fordítottja van érvényben. Ritkán írok ilyesmi témában, de úgy látszik én sem maradhattam ki a jóból,megkaptam a magamét egy szemtelen biztonsági őr képében....

2007.07.08-án, vasárnap a Kerepesi úton lévő (Park Plazza mellett) Kaisersbe szerettem volna beugrani a szomszéd kislánynak jégkrémet venni. A bolt vasárnap 13:00-ig van nyitva, mi körülbelül 12:53ra értünk oda.

Az ajtóban egy rövidgatyás , rövidpólós fiatalember állt, és azt mondta , ő biza minket be nem enged. Mondom, de hiszen még nincs is 1 óra, hogyhogy nem mehetek be, csak egy jégkrémet vennénk. Erre ő: rosszul jár az órám, 1 óra már elmúlt. Mondom ne hülyéskedjen már, 12:54 van. De ő biza nem enged be, akármit is csinálok és akkor is az én órám rossz.

Ekkor jött ki a boltból egy vásárló, aki meghalva beszélgetésünket, szólt, hogy igen, 12:54 van. Megköszöntem, Gyere Bea! -szltam a szomszéd lánynak és az őr mellett beslisszoltunk a boltba. Az persze utánam szólt, hogy Szakadjál meg! (+egyéb cifra dolgok) Úgy gondolom, hogy egy ilyen magatartás nem éppen vásárlóbarát, sőt, egyszerűen méltatlan, és undorító egy olyan hellyel szemben, ahova én azért megyek, hogy a pénzemet költsem. (Az most lényegtelen, hogy keveset vagy sokat. Ők vannak értem, és nem fordítva. )

A jégkrémet megvettük, 12:58-kor pedig a kasszát is elhagytuk. A biztonsági őr persze nem állta meg, hogy kifelé menet ne szóljon hozzám. Azt mondta így: ha nekimentem volna , akkor abból nagyon megjártam volna. Mondom bocs, de nem mentem neked, amúgysem vagy hivatalos személy.
PErsze azt mondta rá, hogy de az. És csak örüljek, hogy nem mentem neki.

Otthagytam , de a ''Szakadjál meg!''-et nem felejtem, kár, hogy azóta nem jutottam el oda, hogy beszaladjak és írjak a panaszkönyvbe.

Az őr (lehet annak nevezni egy mintás pólós, rövidgatyás fiatalembert,
akin semmi azonosító nincs?? ) meg jobban tenné, ha megtanulná, milyen is
a jómodor, és nem nyögne be egy nőnek ilyet, hogy szakadjál meg.


-----------------------------------------------------------------------------------------------
Szerk. :

Hétvégén elmentünk motort mosni. Ami a közelben van OMV kút, ott éppen nem működött a kézimosó, nosza pattancs fel motorra, indulás . Kivételesen egy Mol kúthoz tértünk be, hogy na itt most mi motort mosunk. Sajnos zsetonos volt, nem pénzes, ezért hát elmentem zsetont venni. Bemegyek, mondom :
-Két zsetont szeretnék a nagynyomású mosóhoz.
Erre ők mindenképpen rá akartamk beszélni a gépire:
- Ne mossuk kinn , nagyon habzik, ma is nem hitt valaki nekünk, azt fél órát át sikáltuk a benti mosóban.
- Köszönöm, de mi a kézit szeretnénk használni, motorral vagyunk.
- De nagyon habzik, higgyem el, hogy nem lesz az jó nekünk.
- Köszönöm, de mi szeretnénk azt használni. ( én tudtam, amit ők nem : motort samponos nagynyomásúval nem szoktunk mosni, csak öblítéssel , ami szintén nagynyomással megy)
-Hát majd megbánjuk, ők szóltak, de ha ennyire ragaszkodom hozzá ... És kénytelen kelletlen ideadták a két zsetont.
Kimentem, zseton be , öblítés gombra állít, motor lemos, nulla hab

Autósampon táskából elővesz, Brigeciol szintén, besprickol, megmos, majd megint víz.
Szó se róla egy kuma hab nem sok, de annyi se jött a nagynyomású mosóból.

Elhiszem én, hogy jót akartak, de ne akarják már tudni, hogy én mit akarok használni, mire van szükségem.Ne akarják már a döntésem felülbírálni.

Mollal egyébként már volt gondunk:

Korábban mentünk volna páromékhoz, gondoltuk tankolunk előtte + veszünk matricát. Az ürge addig addig erősködött , hogy prémium benzint tankoljunk (mondtuk: Köszönjük, de nem azt szeretnénk ) , hogy mikor már 3* elmondtuk neki, hogy de jó nekünk a 95-s is, de még mindig nem értette meg és nem ment el a kocsinktól , fogtuk magunkat, beültünk, és eljöttünk. (Ott -sajnos - részünkről a végén már el lett eresztve egy felmenő - emlegetés... )

Mielőtt belekezdenék kis írásomba , szeretném a címet tisztába tenni. Mindenképpen szükségesnek tartom ugyanis az első szó ''megmagyarázását''.

Itthon ennek a szónak, leginkább a negatív jelentése, illetve a belőle képzett jelző a legismertebb megnyilvánulási formája. Leginkább öntelt, beképzelt, magamutogató emberekre szokás mondani.

Van azonban egy másik jelentése is, mégpedig az éntudat. Az egó elkülönülés és egyéniség.





Szeretem ha valaki elgondolkodtat. Tavaly, egyik nap Lord Zero ezt tette:

''nem haragszol meg, ugye: vhogy minden történet az egód felé kanyarodik - az összefüggések valóságos csodája ez
tényleg no offence, nem zavar, csak nem tudom nem észrevenni, nem szóvátenni meg végképp nem''


Hm, hm, hm és mégegyszer hm. Méghozzá nem is amiatt, amit leír, hanem amiatt amit értek rajta. Első kérdés , ami felmerült bennem, az az volt, hogy vajon miért is történik ez rendszeresen (gyk. egóvisszakanyarodás) ?
Hm, és hova is írom mindezt? Rotfl.. Csak sajnos kínomban rotfl.

Szóval miért történik így?
Néha úgy érzem, mintha megrekedtem volna valahol a 20as éveim elején... Nézzük csak mi történt akkor? Na meg előtte?

Ejj ejj, na már megint rólam lesz szó, faszán ellentmondva annak, hogy talán nem kéne mindig magamra visszakanyarodni.

Szóval kb. 20 éves koromig egy olyan kis pattogó, állandóan középpontban lenni szerető csajszi voltam , (no nem azért mert annyira kedveltek volna, hanem mert ezt igényeltem) , akinek ráadásul összejöttek a dolgok, amiket eltervezett.

Aztán ez megváltozott. Én (sic!), a nyalka ''kis'' leány, elkezdtem befele fordulni, magamat vizslatni . És jöttek belőle szép és csúnya mesék, na de erről majd picit később.

Visszatérve Lord Zero mondataira , érdemes elgondolkodnom, hogy mitől is van ez? Első emlékeim a szereplési vágyamra valamikor óvodás-korombeliek. De ez még mindig nem válasz a miértre. A miértre talán az a válasz, hogy ezzel akartam ''figyelmet'', szeretet kicsiholni. Sokkal több benne a ráció, mint bármi másban.
Változtatni érdemes rajta, kéne-e?
Valószínűleg igen, 27 évesen nem kéne ennyire dinkának lenni. Pszichiáter, pszichomókus? Megvolt.

Nos , hogy végre a cím egyik feléről áttérjek inkább a másikra, elmesélném egy szintén tavalyi történetem.

Egyik őszi nap kb 5ször lettem ''kipicsázva'' Age of Empiresben. Ez estére olyannyira letörte a kedvem, hogy rájöttem igazán semmire sem vagyok jó. (Tévedés ne essék, nemcsak emiatt volt rossz kedvem, hanem egy alapból ''értéktelennek érzem magam'' érzést megfejelt még egy adag ''legyőzöttség'' érzettel. Mintha bármibe kezdenék , balul sülne el. )

Elkezdtem gondolkodni a különböző halálnemeken, mik vannak, mik a hátulütői egyes vállfajainak . Leginkább olyat kerestem, ami gyors, és fájdalommentes. Sajnos azonban arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nem is a haláltól félek igazán, hanem attól, hogy egy ilyet túlélek, de károsodok.Hogy nem halok meg, csak tolószékbe kerülök, eccecera, eccecera.. Na , még a halálhoz sem vagyok elég jó. Magyarán :szenvedtem.

És hogy miért?
MErt egyszerűen értelmetlennek, kilátástalannak ítéltem meg a helyzetem. Munka téren , anyagi téren, család téren, stb. Nincs miért élnem, nincs értelme az életemnek.

Úgy éreztem, talán a legtöbb probléma az elsővel van. Van egy szint, és onnét nem láttam további fejlődési lehetőséget. Ki akar egy 27 évest pályakezdőként? Merthogy csak a helpdeskhez értettem igazán, de az nekem már kevés volt , agyilag nem elégített ki.

Nagyon sok gondolat cikázott aznap este a fejemben, olyannyira, hogy volt egy pont megint, hogy na ebből diliház lesz. Ekkor fogtam magam, és lementem az utcára, beültem az autómba, lazítani. Zenét hallgattam és kiürítettem az agyam. Szemlélődő állapotot vettem fel. Nem zavart semmi, és végre a saját agyam is békénhagyott. Lenyugodott.
Elkezdtem a zenékben lévő szövegekre figyelni.. Pl. Madonna ment az egyik adón. A szám így kezdődött:

It's an illusion
Get together (It's an illusion)
It's an illusion
Get together (It's an illusion)

Na mondom szépen vagyunk, még a rádióból is ez szól. Ígyjárás esete. Aztán átkapcsoltam kicsit goára, hátha az lenyugtat még jobban. Voltak kellemes dalok, egész fura élményeim voltak tőle. Pl. olyan mintha betekernének gézzel. Vagy hogy cikáznának az agyamban a hullámok . Nem ijedtem meg, hanem valahogy nyugalommal töltött el , hogy ilyet érzékelek a zenére.

Majd elkezdtem kicsit fázni, meg ugye a toalett-kacsa is befigyelt már, , ezért majd 1 óra lazulás után felmentem az albiba..
Másnap kegyetlenül fájt a fejem, és persze nehezemre esett egy lépést is tenni, hogy jobban érezzem magam. Mondani könnyű, csinálni nehéz...

Nehéz idők voltak. És ez kihatott sokmindenre, leginkább a viselkedésemre. Harapós, és ingerlékeny voltam. Meg szomorú és depressziós. Magam is meglepődöm, ha a blogomat olvasom így lassan egy év távlatából szemlélve az akkori megnyilvánulásaim, hogy mennyire más a stílusom mostanában . Leginkább a szomorú smileyk hiányoznak. (dehogy hiányoznak, de ritkán jönnek elő) .

Akkoriban megfogadtam , megpróbálok megváltozni, reménykedtem, talán sikerül.
Most úgy érzem, végre elindultam egy úton, egy úton, melynek a végén valami pozitívabb dolog vár rám. Remélhetőleg.
-------------------------------------------------------------------------
Mégvalami: miért is ragaszkodom ennyire az egómhoz? Talán mert az egyetlen, amit nem vehet el senki tőlem, ami én vagyok. (De lehet ez is csak egy illuzió)

''Kétféle teremtő létezik a világban: az egyik külső objektumokat alkot - ilyen a költő, a festő; ők külső objektumokat, tárgyakat hoznak létre -, a másik fajta teremtő a misztikus, aki önmagát teremti meg. Ő nem objektumokkal, hanem saját magával, saját lényével, saját szubjektumával dolgozik. És ő az igazi teremtő, az igazi költő, hiszen ő önmagából alkot mesterművet.
Te egy mesterművet hordozol magadban, csak épp az útjában állsz. Állj csak félre az útból, és a mestermű azonnal előtűnik. Mindenki egy igazi remekmű, mert Isten ennél alább sosem adja. Sok-sok életen keresztül hordozod magadban elrejtve a mesterművet - nem tudván, hogy ki vagy -, és a felszínen próbálsz valakivé válni.
Hagyj fel ezzel a butasággal; senkivé sem kell válnod - te már most egy mestermű vagy. Nem lehet tovább tökéletesíteni. Csak észre kell ezt venned, fel kell ismerned, meg kell értened. Téged maga az Isten teremtett, ennél tökéletesebb már nem lehetsz.''

ui: mégvalami ide a végére. Minden ember különleges , de minden ember ''átlagos'' is , bizonyos értelemben . Minden ember, mint önálló individuum, különbözo módon és mértékben, de fontos szereppel bír, mondhatjuk úgy is, hogy küldetése van.

Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges és egyedi vagy - Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.
Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálsz válni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed, hogy nem vagy az. Pont ezzel válsz közönségessé, átlagossá.

Pár idézet forrása: [link][link]

Jártamban , keltemben gondoltam, hogy ma épp itt az ideje az indexem felvételének. (Bár a sulihoz nincs túl sok kedvem , mióta munkahelyet váltottam) . Gyorsan utána is néztem, mikor is vannak vizsgáim, hopp az egyik maira pont bejelentkeztem. PErsze semmit nem tanultam rá. No sebaj, ezt kihagyjuk, ennek örmére irány a nyugati aluljáró, ott mindig tuti ruhákat találok magamnak, márpedig a ruhatáram idejétmúlt , a szekrény úgy kong az ürességről. Sikeresen szermányoltam is 700 magyar petákért egy kis pólócskát.





Az idő közben szépen telt és múlt, én meg hasonlóan a szekrényemhez , kongtam az ürességtől. Egész nap nem ettem ugyanis. Hogy miért , hát erre nehéz lenne magyarázatot adni, talána legegyszerűbb az, ha azt mondom, mert nem voltam éhes. Nosza rajta, vegyünk a boltban valami innivalót (vacillálás kóla, jegesta és ásványvíz közt -> jegestea győzött) , meg nézzünk szét , milyen kaját kapnia környéken .
Valami finomra vágytam , ezért a thai kaják kilőve. Kentucky is jó lett volna, nagyon finom a Fincsibéjük, de ma nem erre fanyalodtam. Jó hát legyen akkor gyros.

Megkóstoltam a teámat, hm, nem is rossz , futott át az agyamon. No akkor keressünk valami helyet , jippi, üres asztal, szuper.
Kvázi ''lefoglalva'' odaraktam másfél literes megkóstolt teámat, utamat pedig a gyrosos irányába vettem. Nulla sor.
-csípős ,hagyma mehet bele? - Mehet , persze (miközben átfutott az agyamon, mennyire jól fog esni, ahogy csípi a szám szélét, majd kortyolhatok a finom teámból).

Örömöm azonban csak addig tartott , míg ''asztalomhoz'' vissza nem értem. Valamely szebbreményű ugyanis megfogta a székre lerakott teámat, és elvitte (környező kukákban nem volt).

Csak ezúton szeretném tudatni vele, hogy váljék egészségére . (Magamban forrongtam még egy pár percig, majd úgy gondoltam, hát ez legyen a legnagyobb veszteségem... Hazaérve ennek örömére ''benyakaltam'' pár deci jeges vizet. )