Ígértem Eszternek, hogy írok egy bejegyzést, ami csak Róla szól. Bár Rajta kívül más úgysem fogja olvasni, de Neki szól, vagyis ez nem is baj. Végeredményben magamnak is írom, hogy emlékezzek Rá, el sem tudnám feledni. Soha.
Az egész úgy kezdődött, hogy szokás szerint egyedül voltam, sajnos azóta is egyedül vagyok. Magányosan…Igénybevettem Magyarország legnagyobb „ember adatbázisát” (Alias IWIW), és lányokat kerestem a közelben, mivel egy kisebb várost néztem, így nem is volt túl sok találat, de volt Valaki, aki nagyon megtetszett. Ő volt Eszter. Első látásra éreztem, hogy nekem Ő kell. Írtam is Neki, és pár üzenet után átköltöztünk MSN-re, és ott társalogtunk, elég sokat naponta (két-három óra legalább), teltek, múltak a napok, mi pedig szüntelenül beszélgettünk, nagyon sok témáról, olyanról is, ami csak terv (házasság, család, gyerekek, későbbi tervek). Nagyon jól megértettük egymást, kijöttünk a másikkal. De sajnos Eszter nem szerette volna még a személyes találkozót, én viszont nagyon is, erről is beszéltünk elég sokáig, míg végül az lett belőle, hogy Eszter bejelentette, Ő mást szeret…Kicsit felkaptam a vizet, a kapcsolat megszakadt, nem beszéltünk. Teltek a napok, kicsit hiányzott, de rosszul esett, amit akkor mondott. Eltelt három hónap, jött a karácsony. Szokásos iwiw körüzenet ismerőseimnek, Kellemes Ünnepeket, stb. Mivel Eszter ismerősöm volt, így Ő is kapott, de nem a körüzenet részeként, mert volt még mondanivalóm. Ugyanis megtetszett egyik barátnője (profilképén láttam). Meg is kérdeztem Tőle, hogy ki is a lány, persze előtte kellemes ünnepeket kívántam. Válaszolt, megköszönte a jókívánságokat, és meglepő módon küldött pár perc múlva még egy üzenetet: ha gondolom, vegyem fel MSN-re, beszélgethetnénk. Felvettem. Ez volt Karácsony elő napján (dec. 24), elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy hiányoztunk a másiknak, de egyik sem merte keresni a másikat, mert azt hittük mindketten, hogy a másik haragszik (igen, egy mondatban háromszor szerepel a másik szó, bocsi érte…). Megbeszéltük, felejtsük el. Rendben. Jött a másnap, dec. 25. Újabb beszélgetés, ám ez meglepő fordulatot vett, szerelmet vallott. Igen, Eszter. Megdobogtattam a szívét, szerelmes lett belém. Hozzáteszem, előtte nem találkoztunk, csak egyszer láttuk egymást a buszon, fél percre, telefonon sem beszéltünk, mert nem engedte, hogy felhívjam…Csak sms és MSN. De térjünk vissza a valóságba. Kételkedve fogadtam. De ezek után minden második mondatban benne volt a szeretlek szó, és/vagy egy szív (L) . Meglepő, de ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem elhinni, hogy így van, a rabja lettem, mert én is belészerettem. Annyira tökéletes volt, mikor előtte beszélgettünk…Elmondta, hogy akibe szerelmes volt, csak kihasználta. Hogy tudja, hogy én nem tenném ezt Vele (ez így igaz). Megbeszéltük, hogy január 10én találkozunk, addigra vége lesz a vizsgáinak (december 26át írtunk ekkor). Aznap este azt álmodtam, hogy együtt Szilveszterezünk, Tankcsapda – Egyszerű Dal-t éneklek, mert előtte arról volt szó, hogy barátaival szilveszterkor karaoke bárba mennek. 27én reggel, pont, mikor felkeltem, jött egy sms. Eszter küldte, fantasztikus ötlete támadt, ha előbb szeretném látni, mint jan. 10, majd elmondja msnen. Gondoltam, hogy szilveszterre gondol, így válaszként, megírtam mit álmodtam. Ő is erre gondolt…Ez nem lehet véletlen, az égiek is azt szeretnék, hogy mi együtt legyünk Szilveszterkor…(így írta). Nagy nehezen kitaláltuk hol leszünk Szilveszterkor, asztalfoglalás megtörtént, minden Hello Kitty színű. Remek. De problémák következtek, otthon, szülők, veszekedés, válás lesz…Itt újabb szerelemes „löket” jött, hogy mi itt vagyunk egymásnak, együtt mindent meg tudunk oldani, nem lesz semmi baj. Számíthat rám. Erről Ő is biztosított. Szilveszter este, Vonaton. Megbeszéltük, hogy első kocsi, ott találkozunk, mert elég változatos helyekről jöttünk, de egy vonalon száll fel mindenki. Első emberrel találkoztam is, de a többiek csak nem jöttek. Menjük át, nézzük meg, hátha a másik végén vannak a vonatnak. Természetesen a lehet legnagyobb nyugalommal ültek a második kocsiban…De megtaláltuk egymást, remek. Eszter is ott volt, remek. Leszálltunk a vonatról, egyből megfogtunk egymás kezét, fél pár kesztyűjét meg is kaptam, mert én nem hoztam, és ne fázzon már a kezem. Odaértünk az este helyszínére, leültünk, egymáshoz bújtunk. Az egész este így telt el, végig egymás mellett voltunk, átöleltük egymást, fogtuk a másik kezét, nagyon jól éreztük magunkat. Reggel lett, hajnali négy órakor elindultunk az állomás felé, a baráti kör egy tagjának ment a vonatja, ne menjen egyedül, elkísértük az állomásig. Vártunk egy órát a hidegben, felszálltunk a vonatra, ami kedvesen indulás előtt 10 perccel már bent állt, a kocsikban ment a fűtés, úgy rendesen, nem is fáztunk. Egymás mellett, egymáshoz bújva, átölelve a másikat. Sikerült is aludni, de legalábbis pihenni, a másik karjaiban. Leírhatatlan érzés volt, soha még nem éreztem ennyire boldognak magam. Ugyanezt láttam rajta is. Eljött a búcsú ideje. Ölelések, hiányozni fogsz, szeretlek. Leszálltak (Eszter és barátnői). Én pedig ekkor a világ legboldogabb embere voltam. De meghagytam Neki, ha hazaér, csörögjön rám. Persze nem tette. Mikor leszálltam, és zsebre akartam tenni a kezem, észrevettem, a kesztyűje nálam maradt. Írtam sms-t, amire persze nem jött válasz…gyanús. Hazamentem, boldogan lefeküdtem. Majd körülbelül egy óra felé felkeltem. Irány MSN. Ő ha óra felé jött fel, és boldogtalannak látszott. Tíz perc múlva közölte, valamit szeretne mondani, hallgassam meg. Rosszul kezdődik…Boldog volt, de nem úgy, ahogy kellett volna. Ezen a ponton egy világ omlott össze bennem…És ennyi. Hiába mondtam, hogy de hisz…Ő sajnálja. De meg tudjuk beszélni, hogy itt vagyunk egymásnak….Sajnálja…Barátnői értelmetlenül néztek, akárcsak én, hisz mindannyian ott voltunk, láttuk mi történt. De Ő csak barátként tud rám tekinteni…Többet nem is fűznék hozzá, elkeseredettség, úgysem olvassa senki sem, az érzést pedig amúgy sem kívánnám senkinek…Hazafelé Mentha – Volt egy Álmom című dalát hallgattam, és mire hazaértem, álom lett. Álom mindaz, ami megtörtént. Amire azt hittem, most minden baj megoldóik, és kezdődik a határtalan boldogság. Együtt. Vele. A kesztyűt még visszajuttatom Hozzá. Még mindig érzem az illatát, az illatát a kesztyűnek. Eszter illatát, mikor hozzám bújt…Volt egy álmom…

---ARCHÍV---

Kezd elegem lenni, hogy mindig, miután igazán boldognak éreztem magam, mindig olyan hidegzuhany jön, amitől órákig sírok. Szívem darabokban... Ezennel elindítom kis társkereső irodámat. Magamnak keresek társat.

Nem vagyok túl jó online társkeresésből, így fórumtársaimra hallgatva kiegészítem a bejegyzést egy rövidke bemutatkozással.

Ami fontos rólam...Nem szeretek egyedül lenni, szinte mindig magányos vagyok :-( Nem dohányzok, nem járok diszkóba, alkoholt pedig csak mértékkel, tömény csak ünnepi alkalomkor, de akkor is mértékkel. Nagyon szeretek filmet nézni, zenét hallgatni. Van néhány kellemetlen tulajdonságom. Aggódó vagyok, kicsit naív, de nagyon gyanakvó. Szeretethiányos vagyok, ezt mondják a barátaim, ebből kifolyólag szeretem, ha szeretnek (és valószínű ezért nem szeretem a magányt), és biztos meglep, de szeretek szeretni :-) Eléggé érzelemdús ember vagyok, romantikus, nagyon kedves. Elég gyorsan meg tudok haragudni, de könnyen békülök ilyenkor. Ha mérges vagyok, zenét hallgatok, ha szomorú vagyok, zenét hallgatok, ha boldog vagyok, nos, ilyen mostanában nem volt...Nem szeretem a politikát és a vallást (túl erőltetett), nem szeretem az erőltetett és értelmetlen dolgokat. Ha valamit elrontottam, megbántottam valakit, bocsánatot kérek (van akit ez zavar...), maximalista vagyok (bár ez nem látszik rajtam). Sokat gondolkodom az élet nagy dolgain. Általában nem értenek meg az emberek (->magány?), félénk, visszahúzódó típus vagyok, de ha valamiről tudok beszélni, nem fogom vissza magam. Szeretek a társaság középpontjában lenni, kitűnni, ugyanakkor el is bújok. Nem szeretem az öltönyt (pingvin egyenruha), de a pingvineket szeretem. Nem szeretem a kutyákat, kidegel, amikor ugatnak a semmibe vagy egymásra. Hobbimból adódóan (Airsoft) szeretem a fegyvereket. Szeretek sétálni, de csak "párban", egyedül nem. Dióhéjban ennyi.

/Riddler/

Hey...ezt neked..yoo

Mért érzed, hogy rácsokként zárulnak kezeim?
Körülötted, mikor csak átölellek...
Mért érzed, hogy önzőség, mit takarnak szemeim?
Ha meghalok, engem csak a szád ölhet meg!
Hát kenj mérget ajkadra és csókolj meg!
Csak áltass, úgysem látom, mi rejtőzik legbelül..
Elterül a testem, akkor talán felébred benned,
Mi régen alszik vagy csak láncra verve szenved.
Én próbáltam kiszabadítani! Esküszöm, próbáltam!
Mindent megadni, és cserébe egy szót vártam...
Vagy csak, hogy mellettem légy, teljesen őszintén,
Azért, mert Te akarod, és nem azért, mert muszáj.
Hogy befogjam a számat, betömted egy kis falattal,
Pedig régen vártad, és hagytad, hogy adjak!
Hogy én gyenge vagyok vállalom, de akkor Te gyáva,
Hisz nem közlöd, hogy az ajtó régen zárva!
Amin be akarok jutni, mert kidobtak onnan,
Az egykori kapuőr most utolsó a sorban.
A hegedű húrjai sorban csavarodnak nyakamra,
A hiány és a bú gúnnyal nevetnek a haragra,
Mert tudják megtehetik most, ők vannak fölényben,
Hisz jelentéktelen, mint a puskapor a töltényben.
De kilövéskor meglátjátok kié lesz a főszerep,
Az örök szánalmas végre maga felől dönthetett.
Döntöttem is és Te is, aki erre várt, hát
Halld a csendben testem tompa puffanását!
Egész világ már mi kettőnk közé áll,
Mert a büszkeség által felállított akadály,
Mit mindketten könnyedén átugornánk, ha
Akarnánk és nem sorolnád utoljára
A másikat, ki állítólag a legelső,
A legfontosabb, és neki a legbelső
Titkainkat mondjuk el, de már rég nem,
De már rég nem, rég nem kell félnem, eyy...

/Mentha/

Volt egy álmom, volt egy álmom, volt egy álmom, jah, jah.
Volt egy álmom amiben az volt,
hogy nem fogok majd csalódni abban akiben nem is gondoltam volna, de az élet ilyen kemény,
ezt édesanyám is mondta, szegény.
Csak egy halvány remény hogy a jövő más lesz,
remélem majd egy lapát szerencsét rám tesz,
de fiam ne várd ezt. Apám így szólt:
„Én inkább iszom", na ehhez szólj!
Ha valami nem tetszik araszolj innen.
Azóta minden másról szól.
Jött a pokol, mindenért ő okol engem.
Súlyokat pakol rám mert ő túl gyenge.
Erősnek kell lennem kívűl és belül,
mint egy kőszobor minek a lelke már kihült,
de mégis áll, de neki mégis fáj.
Hidd el nem elég egy régi sál.
Volt egy álmom minek vége már.
Volt egy álmom miben élek már.

/Minimal Peti/

Látod, ezt akartad? Csak álom lett belőle pedig volt rá sansz.
Csak emlék marad aztán te france.
Egyenlőre nincsen más csak egy unhatatlan trend.
Másnak felejthető élmény, nekünk united we stand.
Otthon egymagamban ülve, emlékszem rátok, ti is mind ezt akartátok, aki tudja hallgat rátok, mert még mindig arra vártok.
Csak kisfröccsöket látok. Hoppá srácok ezek elmúlt évek,
szerintem lépek.
Tiszta érvek amit kaptam akkor,
de miért nem lehet hogy egyszer minden klappol?
Minden szartól letaglózva. Adózva tisztelettel minden egyes hétnek, a frusztrált népnek, a miniszteréknek, a város képnek.
Csak álom volt hogy megértsd, amit én megértek kintről, ne csak a peace-t meg pacsit dobjad késő este a viva hipp-ből.
Értsd meg nekem nem elég ennyi.
Fülekbe bogarat ültetsz, de te csak komposzt ültetsz
és ezzel minket büntetsz.

„Életünk minden pillanatában egyik lábunk

a tündérmesék földjén,

másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.”

/Tizenegy perc – Paulo Coelho/

Adott a noteszem. Mint tudjátok, Acer Extensa 5620Z. Adott a bene lévő Intel X3100 integrált csoda, a gépre telepített XP, a legfrisebb Intel driver, a Win is friss, épp most is frissíti magát. Adott az asztali gépem monitora, egy Samsung 731BF 17" LCD. Adott a hozzá kapot DVI kábel, de ez az asztali gépben van, mint összekötő, és adott egy VGA kábel, amit Samu kedvesen hozzácsomagolt a monitorhoz (tényleg mindenre gondoltak). ÉS adva vagyok én, aki majd a külső monitoron fogja nézni a filmeket, mert sokkal szebb a képe, mint a noti paneljának..Szóval a teendők. VGA kábelt a notiba, majd a monitorra, bekapcsolom a monitort, átváltok analog módra. Persze semmi. Készenlét. Jó, Intel vezérlő driver. Juhi, van kettő darab megjelenítőnk. Akkor első körben csak ugyanazt akarom látni mindkét kijelzőn. Igen, Intel DualDisplay Clone. Kiválaszt, OK, kékhalál, restart. Anyád...Már bocsi. Másodszorra ugyanez, de kiterjesztett asztal. OK, Samu mutatja az asztalom üresen, nyújtott háttérrel. Haladás, van kép legalább. Újabb próba a Klónnal, kékhalál, resi. Drierfrissítés. Klón megy. Kiterjesztett asztal megy, akkor vissza klónra, de most a külső monitor natívan legyen meghajtva, 1280x1024ben (notesz natívan 1280x800ban megy), Beállítom, OK, kékhalál, resi. Ugye azt mondanom sem kell, hogy ilyenkor a POST, a BOOT és a Win töltése a külső kijelzőn megy, a notié inakítv, csak a Win töltése után kapcsol be. Végül elértem, hogy megy a Klón a külső kijelzőn, 1280x800ban, szélesvásznú módban, de ha vissza akarok váltani egy kijelzőre, vagy kiterjesztett asztalra, akkor kékhalál és újraindulás. Köszönöm szépen Intel, köszönöm. Túlságosan nehéz megoldani egy olyan egyszerű dolgot, mint egy notesz 1280x800ban, és egy VGA port 1280x1024ben, egyszerre, klónozva, úgy, hog kapcsolni is lehessen, melyik aktív. Igen, ez nehéz dolog. Az asztali GF 7600GT képes arra is, hogy megfelezze az asztalt, majd a DVI-n 60Hz-en küldi az asztal egyik felét a LCD-re, a VGA-n pedig 85Hz-en küldi a jelet a CRT felé, az asztal másik oldalával, és minden gond nélkül működik. Valószínű az Nvidianál vért izzadtak, mire ezt összehozták (ezt másfél évvel ezelőtt csináltam, mikor a LCD-t vettem).

"... nem neked hibás a kódod, a világ lett ilyen hülyén boldog ..."

Egy egyszerű történetet vázolok fel. Adott egy lány, nevezzük Sz-nek (aki Alexandra/Szandra névre tippel, jó helyen tapogatózik). És van egy fiú, nevezzük T-nek, és vagyok én, gondolom kitaláljátok, minek nevezzük. Körülbelül másfél hete ismerem Szandrát, tegnap volt az első randink (a bejegyzés ide a fix időpont, onnan tessék visszafelé számolni). Már előtte is tudtam, hogy nagyon kedves és aranyos lány. A randin pedig be is igazolódott minden. Nagyon jól éreztük magunkat, és Boldogok is voltunk. Jókat beszélgettünk, sétáltunk. Egyszóval nagyon jó volt. Én imádom Őt, így, első randi után is. Úgy érzem, végre megtaláltam azt, akivel együtt Boldogok lehetünk. De hogy ne legyen minden ilyen Hello Kitty színű, vannak bizonyos nem kívánatos tényezők. Az engem is érintő, illetve ránk (igen, ránk) kiható tényező: a volt barát, a már említett T. Egy közel két éves kapcsolatnak lett vége nemrégen (két hónap), T tapló volt, de nagyon. Most pedig egy másik lánnyal van. Ez Szandrát "eléggé" megviselte, amit én meg is értek. És sajnos ez a tényező hat ki legjobban a "kapcsolatunkra" (ami még nincs is). Fél egy új kapcsolattól. Az előző fiú két évig az élete része volt, és így ért véget...egy másik lány miatt (bár ez soha nem lett bebizonyítva, de látszik). És igen, ahogy én láttam és éreztem, Szandra ragaszkodó típus, aki valóban tud szeretni. És legjobban ez bánt. Tudom milyen volt a randi. Tudja Ő is. Éreztem, mikor átkaroltam, mikor hozzám bújt, mikor megfogtam a kezét, éreztem az első csók közben is. De állandóan ott lebeg az előző kretén hibája...És ez a De a baj. Magát okolja, de nem csak az Ő hibája. Én sajnos ez ellene nem sok mindent tehetek. Megígértem bizonyos dolgokat, amiket be fogok tartani. Egyiket teljesítettem is, megígértem, hogy feldobom a napját (randi előtt), ez sikerült. Boldog voltam, hogy Boldoggá tehettem. Olyan jó volt Vele, mint még senki mással. Érzem, hogy Ő kell nekem, Ő hiányzik az életemből, Ő az, akire mindig is vágytam. Jó volt átölelni, fogni a kezét, és megcsókolni. Nem tudom, mitévő legyek. Látom rajta az igyekezetet, de látom az ott lebegő rosszérzetet is. Ünnepek, stressz, suli, nem sokára Érettségi...Kellene még jópár alkalom, hogy együtt lehessünk, és megtudjuk, hogy milyen a másik mellett. Biztosan elfogult vagyok iránta, de ezt mindenkinek meg kell értenie. Olyan dolgot kaptam Tőle, amit eddig nagyon, de nagyon kevés embertől. Boldogságot.

Üdv mindenkinek.

Gázspary vásárlásán töröm a fejem. Nem tudom, van-e értelme (biztosan), mennyire hatásos. Már csak a biztonságérzet miatt is vennék egyet "minden esetre". CS spray-n gondolkodtam, a paprikát mellőzném. Valakinek van valamiféle tapasztalat ilyen eszközzel? Hatásos, ha utcán például egy részeg akar "moleszterálni?"

Gondolkodtam még gázpisztolyon is, de az sajnos drága (a linkelt modell 22k+tartási engedély) ([link]

Mivel a suliban a rengeteg infó órán nem tudunk mit csinálni unalmunkban, ezért sokan elkezdtek valamiféle online játékkal játszani (Ikariam, gladiátoros, stb.), egy darabig portable játékokkal játszottam (Az Azkend nagyon jó volt!), de meguntam (aki lekapta, jelszót kér kicsomagolásnál, ami: peral.by.asia , így valami online hely felé kezdtem el kacsingatni, végül ma délután regeltem a Hackthat-en, miután egy barátom "meghívott". Aki nem ismerné, ez egy online "hackerképző", virtuális támadásokat lehet indítani, telespammelhetjük szerencsétlen userek postafiókjait, és gépeket fertőzhetünk meg, persze mindent csak virtuálisan. A cél, hogy fejlődjünk. Akinek van kedve, és pár ráérő másodperce, kérem kattintson az alábbi linkre. Nagyon köszönöm mindenkinek!
http://www.hackthat.net/df/ddos/69530/index.hack

Nemrég sikerült megszereznem az Unreal Tournament nevű klasszikust teljesen magyarul (vicces, eddig angulol játszottam az asztali gépemen (P4 3.0GHz, 2048GB, GF7600GS) és a suliban (Celeron 2.9, 256MB RAM, integrált SiS videocsoda), de mikor elindítottam, szembesülnöm kellett azzal, hogy ez így nem járható út, a játék ugyanis játszhatatlan volt. Jóval 1000 FPS felett futott, hiába húztam mindent maxra, semmi hatás. Össze vissza minden mindenfelé ment. Próbáltam OpenGL drivert, ott pedig Slow Motion-ban futott (nem szaggatott, de olyan volt, mint a Mátrix-ban az időlassítás, csak a golyónak nem volt effektje). Szoftveres mód ugyanúgy ment, mind a D3D, Hypergyorsan (pedig nem a HyperBlast pályán játszottam ). Elkezdtem kutakodni, kiderült, hogy a CPU a ludas. Túl gyors a duplamagos proci a játéknak. Ajánlották a játékot a "-Cpuspeed=x" paraméterrel indítani (x=a mag sebessége), de semmi. Ajánlották az unrealtournament.init módosítva bekapcsolni a VSYNC bekapcsolását, ez sem hozott eredményt. Ajánlották a SpeedStep kikapcsolását, és a processzor lassítását, ezt nem próbáltam, mert bonyolult És végül ajánlotta EGY tag (mindenki a fentieket mondta, csak Ő ezt), hogy tegyük a kompatibilitást Win 98/Me-re. És láss csodát, a játék "belassult" 60 FPS-re, tökéletesen játszható. Úgyhogy akinek ilyen problémája lenne, próbálja ki a kompatibilitás átállítását. Kellemes Játékot mindenkinek!