1. Előzmények

Szakmai életemet nagygépeken kezdtem, CM52 (ciril betűkkel értve), R55, S/360, DOS, CMS, OS, PTS és hasonló operációs rendszerek alatt. Egyetemista koromban meg kellett tanulni az xedit nevű 3270-es terminálon futó editor használatát. Amikor vax/vms-en lettem rendszergizda, az már kész havaj volt ezekhez képest. Így azután elég bambán néztem, amikor windowsok kezdtek szivárogni az egyetemre meg az otthonokba, nem is szoktam meg, nem is szerettem meg soha. Viszont mondtam már annyi kritikát róla, hogy időszerűnek látszik azt is megmondani, hogyha nem msoffice, akkor mi? Így tehát most egy szakmainak szánt cikk megírása a szándék (nem teszek erőszakot magamon, a flamelést nem zárom ki teljesen), ahol egy másik megoldás irányvonalait szeretném felvázolni. Teljes megoldásra nyilván nincs lehetőségem, de az irányokat talán meg tudom mutatni.

2. Microsoft Office

2.1 Szövegszerkesztés

Nekem minden bajom volt már vele, ahogy mondani szokták: a szó elszáll, de néha a word is. A legfontosabb bajom vele az, hogy olyan dolgokra kényszeríti rá a felhasználót, amihez a felhasználónak nincs se érzéke (a legtöbbnek) se szakképesítése. Egy levél, könyv nem nézhet ki akárhogyan, azt tipográfusnak illene megterveznie. (Mint ahogy rendesebb multinál csinálnak arculati tervet, ami a levélpapíról a vállalati autók oldalfestésén keresztül a budipapírig mindennel foglalkozik, csak azzal nem, hogyha idejön az agyhalott multi, akkor miért nincs a hivatalosan megvásárolt hivatalos vállalati betűkészletben ékezetes karakter, mert ő olyat még nem látott a nagy pocsolyán túl).

Emiatt számomra az, hogy egyes szövegszerkesztőkben milyen egyszerű megváltoztatni a margót vagy a fejlécet, nem előny, hanem hátrány. Mert ez azt jelenti, hogy egy normális tipográfiai tervet milyen egyszerű lerombolni. Egyébként is: ha én levelet akarok írni, engem a levél tartalma érdekel, nem a formája. Válasszuk végre el a tartalmat és a formát. Nem akarok wysiwyg szövegszerkesztőt, értelmetlennek tartom (nem is láttam még olyat egyet se, amelyik minden nyomtatón és minden feltelepített rendszeren ugyanúgy nézne ki).

Ha szétválasztottuk a tartalmat és a formát, akkor már csak a tartalom beírása marad. Erre mindenki olyan szövegszerkesztőt használ, amilyet akar, feltétel, hogy ascii szövegfile-ba lehessen menteni. Nekem jó a krómozott nyelű kőbalta, a vim. A vim az eredeti visuak editorból lett vi továbbfejlesztett változata, vi improved néven. [link] Én elhiszem, hogy ezt sokan fapadosnak találják, de ez a program akkor is működik, ha lassú telefonvonalon kell távoli gépen dolgozni és akkor is használható, ha mindenféle varázslás szerű dolgokat kell csinálni. Meg nyilván benne van a megszokás faktor is. Ki mivel találkozott először, azt szokta meg. A vim filozófiája, ''életérzése'' nagyon közel áll ahhoz, amilyen régen a norton editor meg a pe2 volt.

Ha vim-ben írjuk be a tartalmat, akkor ott pontosan az lesz benne, amit beleírtunk. Se több, se kevesebb. Az igazi programozó [link] szerint az azt kapod, amit látsz elv ugyanolyan helytelen a szövegszerkesztőknél, mint a nőknél. Ezt akartad, hát nesze!

Ha bekerült a tartalom a gépbe, akkor azt meg kell formázni. Itt kerül a képbe Erdős Pali bácsi (szegény már nincs közöttünk) mint egyik leghíresebb magyar matematikus és Donald E. Knuth [link], aki többek között A számítógépprogramozás művészete című művével (amit a programozók a bibliájuknak tartanak) lett híres. Hogyan függ össze a kettő? A legendák szerint Knuth megunta, hogy nem tudják normálisan kiszedni a nyomdában a könyvét és mérgében megalkotta a TeX dokumentumformázó rendszert. Mivel nagy barátja és tisztelője volt Erdős Pali bácsinak és sértésnek gondolta volna, ha nem tudja leírni helyesen a nevét, ezért a TeX már akkoriban tudott ékezethelyesen hibátlanul magyarul, amikor a windows még csak 1.0-ás verziójában botladozott.

Gondoljunk csak bele, amikor nálunk még csodaszámba ment a 20 megabyte-os vinyó, az st-225 még húha dolog volt, akkor a TeX már 14 megabyte-ban elfért a diszken és tudott magyarul. Most, amikor a terabyte-os diszkek jönnek a piacra, 500-asokat már simán lehet venni, a vista megelégszik 4-5 giga diszkkel, a TeX még mindig csak néhány megabyte és még mindig hibátlanul tud magyarul.

A TeX-ről azt tartják, hogy hibátlan program. Ennek előmozdítása érdekében Knuth feldobott egy ígéretet: aki hibát talál a TeXben, kétszer annyi dollárt kap érte, mint az előző ''nyertes''. Tudtommal a 10240 dolláros csekket már kiosztotta évek óta, de azóta semmi.

Persze azért ''gyalog'' TeX-ben tördelni meglehetősen favágó munka. Nem merném titkárnők kezébe adni. A TeX-hez nagyon sok makrócsomag, kiegészítés készült, az egyik legismertebb ilyen a Leslie L. Lamport által készített LaTeX csomag, ami teljesen emberbaráti szintre hozza a tex-es munkát. Erről később még többet írok.

2.2 Táblázatkezelés

Nekem táblázatkezelésben a gnumeric jött be eddig, ritkábban az openoffice.org calc-ja. A gnumericben az tetszik, hogy tud latex kimenetbe exportálni. Így triviálisan tudom táblázataimat a doksijaimba belerakni. A másik, ami nekem fontos, hogy az openoffice.org calc-ja és a gnumeric is hajlandó ascii txt-be menteni. Hogy miért, erről is később.


2.3 A drótok. egyebek

Sokszor van szükségem olyan rajzokra, amik hálózati struktúrát ábrázolnak. Erre nekem a linuxos dia a legjobb [link] (figyelem: azt írtam, *nekem* a dia a legjobb, nem azt, hogy úgy általában mindenkinek a dia a legjobb).

3. Az svn

Az én irodai melómban a nagy csodákat az svn, eredeti nevén a Subversion szerverek csinálják. [link]. Aki a következő szakkifejezések közül bármelyiket is ismeri, az az svn alfejezetet kihagyhatja: cvs, sccs, rcs.

3.1 Mi ez?

A subversion úgynevezett verzió követő rendszer. Az alapvető feladata, hogy programfejlesztői projektekben a forráskód adminisztrálását megoldja. Magyarul sok ember sok-sok forráskód részleten dolgozik egyszerre és ezeknek a párhuzamos kezelését, összeegyeztetését végzi.

Az svn-hez tartozik egy közös kódtár, amit leginkább az egyéb munkák esetén a munkadarabok raktárához lehet hasonlítani. Ha egy programozó dolgozni akar, ebből a raktárból kiveszi azt a forráskód részletet, amivel dolgoznia kell (eredeti kifejezés szerint checkout-olja), elvégzi a szükséges munkát, majd visszapakolja a raktárba (eredeti kifejezéssel commit-olja).

Felmerülhetnek konkurrencia kérdések, mi van, ha ugyanazt a forráskód darabot többen is kivették a raktárból? Erre egyrészt van zárolási lehetőség, tehát meg lehet akadályozni ezt, másrészt van úgynevezett háromutas különbségképzés a rendszerben, Ez azt jelenti, hogy van egy darab forráskód a raktárban, azt kivettem a saját merevmelezemre, arról rögtön készül egy biztonsági másolat a saját merevlemezemre (ez a második példány) plusz kapok egy munkapéldányt is (ez a 3. példány). Az svn rendszer képes nyomon követni, hogy az én munkapéldányom mennyiben változott az én biztonsági mentésemhez képest (egyik út), a biztonsági mentésemhez képest változott-e a központi raktár (mert másik programozó kolléga szintén belenyúlt), és a kettő folyományaként van-e különbség a munkapéldányom és a központi állapot között (nyilván van, ezért kapom a fizetésem).

Az svn ezt a három különbséget képes úgy lekezelni, hogy ha elvileg megoldható a három verzió összeolvasztása, akkor simán összeolvasztja, ha nem, akkor egyesével lehet dönteni, hogy melyik változtatás marad érvényben.

A másik kedvenc svn tulajdonságom, hogy létezik hozzá alkalmazásszintű mirror program, tükröző rendszer. Fel tudok telepíteni két különböző gépre két svn szervert (elsődleges és másodlagos verzióban) és meg tudom oldani, hogy ha az elsődlegesre betoltak valami változtatást, azt a másodlagosra tükrözze át, hajtsa végre. A változások rögzítése atomi művelet, tehát nem fordulhat elő olyan, hogy egy hálózati probléma miatt csak félig kerül be egy kód a rendszerbe. Vagy teljesen bekerül, vagy teljesen kimarad.

3.2 Mire jó?

Az svn szervernek fogalma sincs arról, hogy az a file, amit én beletolok, mit tartalmaz, nem is érdekli. Csak annyi érdekli, hogy tud-e három utas diffet csinálni rajta vagy sem. Ez a tulajdonsága alkalmassá teszi arra, hogy programkódok mellett dokumentumokat, táblázatokat, grafikákat is tároljunk benne verziókövetéssel.

4. Példa1

Tegyük fel, hogy Gipsz Jakab diplomázni készül, szakdolgozatot ír. (itt most jön egy kis fikció, később megmagyarázom, miért). Tegyük fel, hogy Jakabunknak van olyan ismerőse, aki ehhez az egész miskulanciához ért. Tegyük fel továbbá, hogy Jakab számára nagyon fontos az adatbiztonság, nagyon nem szeretné leadás előtt 2 nappal elveszíteni a teljes szakdolgozatát, mérési eredményeit, grafikonjait. Ez utóbbi feltétel azért nem annyira fikció

Gipsz úr, segítséggel, tehát a következő megoldásra jut. Csinálnak számára egy svn szervert (no, ez a pont a fikció kicsit). Jakabunk ezek után bármelyik gép elé leülhet, ott jelszóval védett helyről előkaphatja hálózaton keresztül a saját munkáját és dolgozhat vele. Ha elkészült az aznapra tervezett feladattal, visszatolja a raktárba az egészet. Ha rendes helyen van az az svn szerver, akkor a munkáját központilag biztonsági mentik.

Jakabunk esetleg hazautazik hétvégére a szülőkhöz, de gépet nem cipel magával. De az svn szervert otthon is eléri, otthonra is ki tudja kérni a munkáját, dolgozhat, visszatöltheti, amit csinált.

4.1 Miért jobb ez?

Felmerülhet a kérdés: miért jobb ez így, mint a hagyományos módszerek?

A kérdés jogos. A tapasztalat az, hogy az átlag felhasználónak fogalma sincs arról, hogy az adatait védenie kellene. Felirogatja a cuccát egy pendrive-ra és bambán néz, ha a kulcs kikészül vagy elveszti. Nagyon sokan nem gondolnak arra, hogy rendszeresen mentsék a munkájukat, valamiből az adatmentő cégeknek is meg kell élniük...

A fikcióról: svn szervert csinálni nem egy nagy durranás. Értem ezalatt azt, hogy nem kell hozzá extra tudás (jó, bölcsész nem feltétlenül fogja megcsinálni magától), de egy kis doksi olvasással mehet. Mindenhol lehet csinálni svn szervert, ahol magát az svn programot telepítették, nem kell hozzá rendszergazdai jogosultság. Tehát ha van az egyetemen egy linuxos vagy unixos accountja, oda minden további nélkül csinálhat svn raktárat. Ezért mégsem akkora fikció ez, mint ahogy elsőre tűnik.

5. Példa2

Tegyük fel, hogy van a vállalatnak több olyan dokumentuma, amit sok mindenkinek kell olvasnia, javítania, szerkesztenie és rendszeresen használják mások. Egy szabályzat, egy szerződésminta lehet ilyen tipikusan.

Egy ilyennek a szerkesztése más rendszereken, mint pl. ms word, úgy történne, hogy valaki megírja az alap dokumentumot, majd ezt szétküldi x darab embernek véleményezésre. Az x darab ember bekapcsolja a változtatások nyomkövetése (track changes, ctrl shift e, ha jól tudom) gombot a word-ben és belefirkálja a véleményét a doksiba. Majd visszaküldi a doksit az eredeti feladónak, aki sok gomb megnyomogatása után egyesíti a doksikat wordben. Ekkor elvileg kap a főnök egy olyan docot, amiben egy-egy mondatra akár több variáció is olvasható, monogrammal jelölve, hogy ki mit javított és eldöntheti, hogy melyik verziót tartja meg. Ha minden olyan mondatnál eldöntötte, hogy melyik maradjon meg, akkor a doksit véglegesítheti (ezt nem szokták politikusaink tudni, így kerül ki a sok anyázási alapanyag a netre, ők töltik fel a benne maradt track changes infóval). Na ez az, amit nekem meg az ismerőseim között többeknek még soha nem sikerült megcsinálni. Valahol mindig megomlott az egész terv, maradt a kézi újragépelés meg a cutandpaste.

Ugyanez latexben meg svn-nel: checkout, javítás, commit. közben senki nem tölti az idejét feleslegesen a tördeléssel, kinézettel. Majd jön a főnök, aki a változtatásokat elfogadja, csinál egy svn release-t és kész.

Ne feledjük: a hivatalosan elfogadott verzió mindig az svn szerverben van. Nincs olyan gond, hogy Kis Pista már a saját diszkjén levő verzióba beleirkált, amit a főnök jóváhagyott, de erről Nagy Pista nem tud és ő is beleirkál, és akkor jön a zájgenzi zűrzavar. Nem commitoltál, mehecc sóhivatalba félliteres okmánybélyeggel.

(Úgy látom, az eddigiek mérete indokolja, hogy másik cikkben folytassam. A kedves olvasó tehát megkapja az ígéretet: záros határidőn belül prezentálom a folytatást.)

Mostanában egyre többször hallani, olvasni különböző fórumokon, médiában, hogy a magyar diákok 40%-a nem tud olvasni. Ez alatt azt értik, hogy középiskolás korában sem tud elolvasni nyomtatott szöveget. Ezen kívül van még további jelentős százalék, akik ugyan képesek összerakni a betűket, de nem képesek értelmezni a mondat tartalmát, ha az egy feladatot jelent, akkor végrehajtani azt. A két problémát analfabétizmusnak és funkcionális analfabétizmusnak nevezzük.

További problémát jelent még az is, hogyha valaki ugyan képes olvasni, de érzelmi állapota akadályozza az elolvasottak helyes értelmezését. Magyarul valamit félreértelmez, elönti az agyát a harctéri ideg és izomból válaszol, nem iq-ból. Minek nevezzük az ilyet? Az emocionális analfabétizmus nem jó kifejezés, mert bár jelenthetné, hogy az érzelmek akadályozzák a szövegértést, mégis inkább ezt a kifejezést arra használnám, hogyha valaki az érzelmekkel nem tud rendesen bánni (felismerni, értelmezni, kezelni).

További problémát jelenthet még az író és az olvasó közötti értelmezési különbség. Ilyenek lehetnek:
- az olvasó szlengként vagy szokásos napi köznyelvként értelmez egy szöveget, vagyis beleért olyan dolgokat (''sorok között olvas''), amik az író szándéka szerint nem kerültek bele
- ugyanez fordított szerepekkel.
- az olvasó híjján van formális logikai ismereteknek, emiatt bizonyos mondatokat másképpen értelmez, mint ahogyan azokat valójában kell (ez tipikusan az implikáció tagadása, ami nem szokott menni)
- persze küzdhet az író is ilyen problémákkal.
- tipikus még, hogy egyszerűen meg se próbálnak végigolvasni egy szöveget
- moving target: valaki érzi, hogy adott vitában alulmaradt, elkezdi elterelni másfelé a témát.

Még sorolhatnám sokáig a gondokat, most nem teszem, esetleg később folytatom. Hogy miért kezdtem el a felsorolást? Mert itt a fórumokon egyre gyakoribb, hogy olyan dolgokon lesz flame war, amit már több nekifutásban is tisztáztak a fórumon.

Szándékom szerint most több, vagy akár jó néhány vagy nagyon sok fórumozó lelkivilágába is belegázoltam. Aki úgy gondolja, hogy rá vonatkozik ez az írás, az nyugodtan érezze úgy, hogy leanalfabétáztam, leidiótáztam. Ha ezzel elérem azt, hogy esetleg elgondolkodik, mikor kitisztult a feje, akkor már nyertem egy jó fórumozót. (Nem fogok elérni semmit azon kívül, hogy lesz egy 5000-es anyázó fórum a blogbejegyzés után. Legyen.)

További gondolkodásmentes jónapot kívánok. Ide üssetek.

Utóirat: a flame war kifejezés legjobb fordítását Eltések követték el: anyádcsata.
utóirat2: implikációra példa: ha hazahozod délután a kocsit, el tudok menni a meccsre. ennek a tagadása általában nem szokott jól sikerülni.

Klikkelgetek itt a munka ünnepén a logout írások között és szétröhögöm az agyam. Úgy érzem, ezt muszáj megcsinálni. Nem megírni, írjátok ti, megcsinálni. Ahogy időm engedi és ahogy klikkelgetek a (b)logokban, egyszerűen ki fogom másolgatni a legjobb aranyköpéseket, hogy megmaradjanak az utókor számára.
Mivel én másolok, emiatt sajnos ez szubjektív lesz, előre is elnézést érte. (mégegyszer: minden aranyköpés az eredeti tulajé, én csak okleveles kettősklikkelő vagyok). (A helyesírásba csak akkor piszkálok bele, ha az láthatóan véletlen és nem része a folklórnak.)
(úgy döntöttem, a frissebbeket írom előre)
Update: egy-két jó duma miatt kénytelen vagyok kiterjeszteni a gyűjtőkört és nem csak blogoutos aranyköpéseket fogok írni.

Kezdjük tehát:

Felvételik kihirdetése után szép példáját láthatjuk Thom blogjában ([link]), milyen a magyar ember:
mm00 mondja a #3-ban: ''engem is felvettek '', ''ittunk is rendesen'' és
Lizsidoboz mondja #5-ben: ''engem meg nem vettek, én majd azért iszok... ''
----
Cerebellum röviden összefoglalta az internet lényegét: ''Megvan az egész internet letöltve, kiírva, 487350 DVD. Szex nélkül 6 DVD...'' [link]
----
EQMontoya a csajozási szokásokról röviden: ''Csak az a nő foglalt, amelyiken fexenek'' ([link]

D4rkm4n itt [link] idézi fel az élet régi alapigazságát: ''Nincs veszélyesebb annál mint mikor a hülyeség szorgalommal párosul.''
----
Moonman így fejti ki véleményét egy vistás cikkről: [link]
''asszem én is leülök és írok valami ''power usereknek valót'' egy találom linux disztróról, ahhoz úgysem értek.''
----
[link] blogban (hogy is fogalmazzak) kisebbségi vélemény hangzik el szerzői jogvédelemmel kapcsolatban, mire Dabadab megpróbálja egyenesbe tenni a dolgokat:
''Megsertetted a torvenyt? Megsertetted. Meg neked all feljebb? Meg neked. Hat a pofam leszakad. Ha legkozelebb biciklit lopsz, akkor amiatt fogsz ugralni, hogy kopott a gumija?...''

----
[link] blogban megkérdezem, hogy mikor kapunk további infókat. t|-|om! válasza bár lakonikusnak tűnik, mégis abszolút pontosan írja le a helyzetet: ''Majd ha leesik a főoldalról, különben a télapó tökön rúg...''
----
Finest így foglalja össze álláspontját az Ideális nőről szóló blogban: ''Nem házirabszolgának tartom a nejem, de azért csak vannak férfi és női szerepek. Szerintem, ha ezek működnek, közel ideális a helyzet.
Na, megyek mosogatni...'' [link]

Hcl ragyogó összefoglalását adja a csapatépítésről alkotott külföldi és belföldi véleménynek: ''A team buildingről olvassátok el a Tesco Titok c. könyvet - ''az az igazi csapatépítés ha a főnök meg a beosztottai együtt követnek el valami jó nagy stiklit'' [link]

----
Kalandor így értetlenkedik az orális aktust tanító szöveggel kapcsolatban: ''Ezt ember hiába magolja be, nem történelmi évszámgyűjtemény. Az is csak az Amerikai pitében ment el, hogy az ágy alól olvasgatják a user manualt.''
[link]
----
FPéter hívja fel elkalandozó figyelmemet The Dj egy blogjában erre:
'Nekem ő több lesz, mint egy szimpla user...'' - mondta a hub admin. [link]

Twollah írja: ''nekem már az is vidéknek számít ha 3 utcával arrébb kell menni'' [link]

szepi79 így foglalja össze véleményét a moderálásról: ''a jó moderáció olyan, mint a fing: láthatatlan, de valakinek biztos csípi a szemét.'' ezen log [link] topicjában.

A nap hőse zollee, aki visszajuttatott egy elhagyott mobilt a gazdájának, így ő lett a ''Mobil Hood'' [link]

Olvasom kolléga cikkjét a biciklis felvonulásról és felmegy bennem a pumpa, hogy mennyire nem gondolkodnak az ilyen megmozdulások szervezői, résztvevői.
Menjünk végig az egészen.

1. Mi lehetne a céljuk?

Sok környezetvédelmi blabla-t lehetne itt mondani, aminek semmi értelme (nem a környezetvédelemnek, annak van értelme, hanem hogy mindig nagy lózungokat mondanak róla agyhalott mélyzöld aktivisták). A város közlekedése olyan, amilyen, ezen segíthetne, ha többen átülnének kerékpárra. Tehát ennek a megmozdulásnak lehetne célja a kerékpározás népszerűsítése.

A kerékpározáshoz két dolog kell: kerékpár (egyén feladata) meg út (állam feladata).

2. Mit tettek?

Megbénították Budapestet. Más eredményről nem hallunk a sajtóból. Ha mégis volt, akkor sorry.

3. Mit értek el?

Egy átlagos autó, pl. egy 1.6-os fóccvágen kb. 7-8 liter benzinnel eljár a városban, ha lehet lendületesen közlekedni, el tudom kapni vele a zöldhullámot, csak a szükséges esetekben lassítok (majd később megint gyorsítok). Ugyanez az autó akár 14-18 liter bezint is elfogyaszt, ha dugóban kell araszolni. Egy nagyobb motorú autónál akár 40 liter/100km is lehet a fogyasztás, ha dugózás van, miközben akár ugyanannyival is elgurul a rendes forgalomban. Vesd össze: 7 liter vs. 40 liter.

Az elért eredmény tehát annyi, hogy 5-6szor annyi szemét került a levegőbe.
Ti nevezitek magatokat zöldpártinak?

4. Egyéb mélyzöld agyatlanságok

A zöldek idióta gondolkodására (ismétlem: nem a zöld alapelvek az idióták, hanem akik magukra veszik, hogy a feltűnési viszketegségüket zöld elvekbe burkolva adják el) kedvenc példám egy német atomvonat. Ha jól emlékszem, a történet annyi, hogy Franciaországból atomhulladékot vittek vissza Németországba. Van ugye két biztonságos hely: a franciáknál, ahol kezelték, előkezelték a hulladékot, egy védett, őrzött objektum, meg a németeknél a végleges lerakó, feldolgozó. Közben van egy teljesen védtelen vasúti vonal, ahol mindenféle, extra nagy kockázatnak van kitéve az atomhulladék és a szállítási folyamat. Mit csinál logikusan tehát a mélyzöld agyatlan? Leláncolja magát a sínekhez. A kiemelten kockázatos szállítás kockázatát még sokkal tovább emeli, hátha kisiklik a vonat. Az nem jut eszébe, hogyha kiborítja az atombilit a szeretett erdőjében, akkor ott nem lesz erdő egy-két millió évig?

5. Tehát?

Hogy mit lehetett volna tenni? Egyszerű. A politikus általában elfoglalt és nem ér rá, emellett a gondolkodási képességei is behatároltak. Meg kell neki mondani, hogy mit akarnak a zöldek. Ehhez nem kell 50 ezer ember, ehhez elég 3, akik végigjárták Budapestet egy térképpel meg három szines filctollal és behúzogatják, hogy hova kérnek kerékpárutat, javítást, módosítást, stb. Szóról szóra leírva, hogy az 1 bites politikus is értse. Utána ezt beadják a helyi képviselőjüknek, Demszkynek, kerületi polgármesternek, stb. Lobbiznak. A lobbi erre való, erről szól, nem a kampánypénzek zsebbecsúsztatásáról. Igaz, ez munka, ami nem látványos, de eredményes.

A triviális megoldás tehát az, hogy lemásolni, amit a Veke csinált. A veke se borogatott fel villamosokat, hogy elzárja az utat az autósok elől, hanem csináltak egy jobb éjszakai menetrend javaslatot, amit a tisztelt szakemberek első sértődöttségükben elutasítottak, majd a botrány leülepedése után csendben bevezettek. Most pedig ott ül a bkv ellenőrző szervében a veke főnöke. Ez a követendő minta.

Összességében tehát választani lehet a látványos, látványosan rossz megoldás és a jó, nem látványos, hatékony, de nehéz megoldás közül. A rosszat sikerült választani.

Szerk (utóirat): a hozzászólásokból kiderült, hogy az általam javasolt dolgok közül megvalósult több is, ezért a korrektség kedvéért iderakok egy linket: [link]

Ahogy az emberfia öregszik, egyre többször kerül elő a nosztalgiázás, ha kocka társaságba keveredik. Ebben az írásban (lehet, több részben), a magyar hálózatosdi kezdeteit próbálom összegereblyézni paritáshibás memóriámból. Senki ne várjon pöpec protokollszintű leírást, csak az olvasson tovább, aki szereti a több sör utáni kocsmai nosztalgiázás szakmai szintjét.

1. A rendes hálózatok előtt

1.1 BBS

A BBS korszakból a tegnaptáv miatt nagyjából teljesen kimaradtam. Elvileg a hatékony bbs-ezéshez telefonvonalra lett volna szükség, az pedig nem volt nekünk. Csak egyetemista koromban, az egyik albérletemben volt telefon, amikor megpróbáltam kapaszkodni a bbs világ után, de akkor már feleslegesen. Azért hamar sikerült belerázódni, hogy a zmodem protokoll jobb, mint az x,y és egyéb, meg szeressük a kermitet is, legalább az futott mindenen. Persze kedvenc BBS-emre, a Lala mini midi bbs-re még emlékszem, meg a környék legnagyobb szájtjára, a lifeforce-ra.

A bbs-es időkrők számomra annyi maradt meg, hogy sokáig fejből tudtam a canon db9-db25 csatlakozók lábkiosztását 3 drótos, nullmodem és full verzióban is, buzgón forrasztgattam a megfelelő drótokat.

1.2 X.25 még nem net, de már...

Amikor közelebbi kapcsolatba kerültem az egyetemi világgal, akkor az egyetemen már volt X.25 hálózat. El lehet képzelni, hogy egy 9600 bit/sec-es vonali sebességen, x.25 meg egyéb protkoll overheadekkel terhelve mekkora vastag cső állt rendelkezésre/egyetemi felhasználó, de mégiscsak volt valami szép és jó.

Az első rendes szoftverarchívumot néhány nagy angol egyetemen találtuk meg. Mágikus jelszóként, kincsként őrizgettük a Hensa kapcsológép x.25 címét, amelyik a nemzetközi x.25 és az angol kutatói hálózat között teremtett kapcsolatot. Ha jól emlékszem, 10-nél több számból állt, hogy bejussunk a hensa termináljába, majd onnan újabb sok számjeggyel lehetett oxfordi, cambridge-i szerverekre bejutni. Majd kermites terminálemulációval kotorásztunk a könyvtárakban és ha találtunk valami letölteni valót, akkor kermit protokollal letöltöttük. Emlékszem, egy 70kbyte-os fájlra ráment két hetünk, mert gyakran szakadt a net.

Akkoriban találták ki az első nagy magyar kutatói hálózati projektet, amelyet elneveztek Informatikai Infrastruktúra Fejlesztési programnak. Ennek keretén belül kaptak magyar felsőoktatási intézmények, kutatói szféra x.25-ös hálózati kapcsolatot. Így jutott több pesti, debreceni, szegedi, pécsi, stb. egyetem is nethez.

Persze nemzetközi kapcsolat még nemigen volt sehol. Először a SZTAKI-ban lett nemzetközi link, ha jól emlékszem UUCP protokollal használták. Később, kis cocom ellenes csavarással kitalálták az okosok, hogy a szegedi egyetem, a Jate az tulajdonképpen a Bécsi Műszaki egyetem tanszéke, így került cocom ide vagy oda, 64k-s bérelt vonal Szegedre.

Az egész cocomos dolog látszólag nagy problémákat okozott. A hálózathoz nem lehetett normális eszközöket szerezni, nagyon sok mindent a sztakisok zsenialitása pótolt. Ennyire jó fej társasággal talán azóta sem találkoztam (Pásztor Miklós és környéke). A Sztakisok faragtak x.25 hálózati kapcsolóberendezéseket, amelyek fejlettebb verzióját H.BOX-nak hívták. Ebben (ha jól tudom) Zilog Z8000-es procik, meg Zilog SIO-k voltak, a kezelő szoftvert pedig itt faragták a Sztakisok. (van itt valahol egy doboz, majd gyártok róla később fotókat is)

Más, kreatív megoldásokról is hallani pletykákat, pl. csirkekeltetőként levámolt Mikrovaxokról, meg ilyenek, de ez talán akkor se volt igaz, amikor...

1.3 A kedves hölgy

Amikor kezdett terjedni a kutatói szférában az x.25, akkor felmerült az igény a levelezésre. Levelezési cuccok persze megintcsak cocom-osok voltak, így a Sztakisok ismét nagyot alakítva feltalálták az Ella-t. Ez nem egy kedves hölgy volt, hanem az első magyar szélesebb körben is elterjedt levelezési rendszer volt. 1991-ben már több, mint 3200 felhasználója volt. A lényeg: x.25-ös doboz pc számára konfigurált x.3 pad felületét kellett pc soros porttal összekötni. A pc-re egy levelező klienst kellett telepíteni, a pc-s ella-t. Ez egy 3.0-s turbo pascalnál is egyszerűbb kinézetű cucc volt, de arra alkalmas volt, hogy levelet írjon, fogadjon, küldjön az ember.

Élelmes emberek azonnal találtak ftpmail gateway-eket, amelyek olyan szoftverek voltak rendes internettel ellátott gépeken, hogy levélben lehetett ftp parancsokat kiadni és ha ez a helyi diszken állományt eredményezett (a letöltés kőkorszaki módja volt), akkor azt az állományt 64k-s darabokban, uuencode-olva el tudta küldeni a levél feladójának. Voltak, akik 10-20 megabájtokat is töltögettek ilyen cumóval. Ma, a 3-8-20 megabites otthoni kapcsolatok idején el sem tudják képzelni, hogy 10 mega letöltése akár egy hónap veszekedést és munkát jelentett a bátor őrültnek (veszekedést, mert foglalta a gépet, bátor, mert millió darabba tördelt levelekből kellett kivagdalni a részleteket, uudecode-olni, majd összepakolni belőle az eredeti állományt.).

A külföldi levelezés érdekesen működött. Volt egy kitüntetett Ella postafiók, aminek uucp volt a neve, ebbe a postafiókba kellett forvardolni a kifelé küldött leveleket, megfelelő 'alácímzéssel'. Ehhez mindenféle mágikus betűk közé foglalta a valódi címet, nem feledkezve el a c programozási nyelv szerinti karakterkezelésről. (Pl. a % a c-ben speciális dolgokat jelent, tehát a % az %%-nak volt irandó, a \-t pedig \\-nek kellett írni, így egy vaxos címre történő átirányítás rendes sormintának nézett ki.)

A Sztrakisok közben megint alakítottak egy nagyot. Gond volt azzal, hogy a H.BOX-nak korlátozott darabszámú portja volt, amit nem is lehetett akárhova elvinni (mert a soros porti szabványban limitált a távolság). Ezért kitalálták, hogy több helyen is volt már Vax és ahhoz kiépítve koaxos hálózat. Faragtak egy olyan rendszert, ahol a vax x.25 gateway-ként működött. A pc-re feltelepített decnet hálózati rendszerhez írtak egy eszközmeghajtót, ami a pc-n futó ella program kommunikációját a helyi etherneten áttolta a vaxra. Az x.25-öt a vax kezelte (volt, hogy közvetlenül, psi-n keresztül), volt, hogy a helyi H.BOX-on kialakítottak egy második szinkron x.25 interfészt. Az egész bonyolításnak az lett az eredménye, hogy fel lehetett rakni az ella-t bármelyik, ethernetbe kötött pc-re. Ami nagy előny volt akkor is, ha csak 9600 bit/sec-en osztozott az egész egyetem.

2. Mert hálózatozni kell

Mert hálózatozni kell, mondja a jelentősen elferdített régi mondás. A magyar hálózati hőskor következő lépése az országos hálózat kialakítása volt. Volt már x.25, olyan, amilyen, de volt. Erre ráhúzták a már emlegetett DECnet hálózati protokollt. Ebben sokat segített az, hogy a Digital Hungary, asszonynevén Compaq, később HP-re magyarosítva, ajándék MikrovaxII-esekkel szórta tele az egyetemeket. Jó kis gépek voltak, én szerettem őket. VMS 5.4, két darab 150 megás, kutyák dobálására is alkalmas esdi diszk (akkora volt, mint két mai cdrom meghajtó egymásra téve), psi (vax packetnet system interface).

Ezeken a gépeken összeállításra került egy országos DECnet hálózat. A hálózattal lehetővé vált, hogy pl. egy pécsi programtervező matematikus óra oktatása a debreceni egyetemen futó oracle rendszerrel történjen.

A DECnet hordozóra még rákerült egy hálózati réteg, a BITnet. Lehet, hogy a világ első szabad szoftvere volt, nem tudom, de az tutti, hogy az első szoftver, amit egy diák írt, szabad szoftver alapon és az IBM elkezdte támogatni. Maga a szoftver az NJE, network job entry protokollal dolgozott, ami a nagy ibm szerverek hálózatos cucca volt. A BITnet a Because It's time to net rövidítése, tehát mégiscsak mert hálózatozni kell. Az ezzel a rendszerrel megvalósított hálózatot két néven illették földrajzi elhelyezkedés alapján, volt az európai kutatói és akadémiai hálózat, a European Academic and Research Network, született EARN és volt a BITnet, az európán kílüli részekre.

Az Earnban már volt azonnali üzenetküldő szolgáltatás, állományátvitel és levelezés is. Mindezt már csak egy Mail Exchanger-rel, az MX-szel fejelték meg és összeállt a nagy magyar akadémiai levelezési rendszer. Az mx-nek volt bitnet, vms mail konnektora is, meg a protkollok között routolást végző rendszere. Amikorra ez összeállt, egészen jól működött.

3. HIX

Jóhogy már tudunk levelezni, és akkor mivan?
A hálózat magyar felhasználási lehetőségei közül kiemelendő Hix Józsi (polgári nevén Hollósi József) rendszere, a Hollosi Information eXchange. Ez a külföldre szakadt magyarok közötti kapcsolattartás eszköze volt anno. Éveken át amerikai polgárjogi szerverek által dotált szervereken futott, amerikai rendszereken. A HIX levelező listákat jelentett, kezdetben az elsőt, a Tipp-et. Ez olyan utazási, utazás-ügyintézési céllal indult, mint például: hogy kell ide-oda vízumot intézni, ha elutazom valahova, mit érdemes megnézni, találkozzunk valahol, telekocsi szolgáltatás, stb. A HIX később tematizálódott, megjelentek az első kockák a listán, ekkor történt az első osztódás. Lett tipp, lett móka a vicceknek és a kockáknak dedikálva a guru. Még ma is igen fontos közösségképző ereje van, pedig már hazaköltözött, de még mindig nagyon sok ember ott ismerte meg egymást anno és még mindig gyakori, hogy elég a gurus email címet megmondani bemutatkozás helyett...

4. OPAC

A hálózatosdinak értelmet a tartalom adhatott. Akkoriban tartalmat legegyszerűbben a könyvtárak tudtak előállítani, így az IIF támogatásával megindultak a könyvtári rendszerek feltöltése, a papiros katalógusok elektronikus feldolgozása, feltárása. Több egyetem is kapott Világbanki finanszírozásban elektronikus könyvtári rendszereket, hardvert, szoftvert, integrációs szolgáltatásokat, de ettől az adatbázisok még üresek maradtak.

Azaz csak maradtak volna, ha az IIF nem ír ki pályázatokat és nem támogat könyvtárakat adatbázisok kiépítésére. Így indult meg a magyar könyvtárak elektronizálása, a kereshető katalógusok elérhetővé tétele. Persze az elején még eléggé kehes volt a dolog... egy Vaxos gép x.25 címét kermitbe bepötyögve el lehetett jutni egy egyetem kapcsológépéhez, ahol különböző felhasználói nevekkel, trükkökkel be lehetett jutni egy karakteres alapon működő könyvtári katalógus keresőbe. Kicsit még fekete mágia szaga volt a dolognak, halmazelméleti ismeretek mellett a CCL-t (common command language, egy kereső nyelvi szabvány) vagy mást is ismerni kellett. De mégiscsak megtalálhatták a keresett könyvet, szaklapot és utána kellett csak telefonhoz, könyvtárközi kölcsönzéshez nyúlni. Volt néhány nagyon jó értelemben vett fanatikus őrült, mint pl. Drótos László vagy Kokas Károly, akik hajtották előre a projekteket, sok szép eredmény született.

Később kiderült, hogy a 9600-as x.25 már semmire sem elég, a cocom is enyhült valamennyire, így hozzáláthattak a magyar kutatói hálózat második felvonásához, a bérelt vonalas hálózathoz. De az már egy másik történet, amelyet egyszer a klubban elmesélek

(Hmm. a gugli pillanatok alatt megtalált egy ide nagyon kiválóan megfelelő oldalt: [link]. A szerző is stimmel, a tartalom is.)