Nekem az Epi tetszik egyedül. A többin mindig van valami elbaszott rész. Általában a kis kiálló rész, a félsziget, az szokott túl csúcsos lenni.

Illetve ez volt ami még tetszett egy időben, de ez elég kevéssé emlékeztet már a Les Paulra.
Chapman ml2 modern, fehér színben.

Amúgy nekem az Epiphone Slash “AFD” Les Paul Special-II, Appetite for Destruction is baromira tetszett, ezzel sikerült is játszanom a helyi boltban. Baromi jó hangja van, de olcsó az egész kivitelezés egy standard LP-hez képest. A színösszeállítás is ütős, persze a pöttyök a fogólapon elég bénácskák.
Nekem a nyakkal van bajom, Epik-nél, számomra túl vastag, rettenetesen kényelmetlen és fáj tőle a csuklóm. Vicc, de ez a legfőbb ok, hogy valószínűleg meg fogok válni ettől a csodás hangszertől. Lehet ha lenne egy modernebb változat amit ki tudnék próbálni akkor azt élvezném. A mellkas alatti kivágás is hiányzik, ugye a tradicionális forma ezt nem engedi meg, de némely modern Epi testhez álló vágást kapott.

Ezért is most már úton van egy amerikai Fender Strat, kíváncsi leszek az mit tud a Classic Vibe-ellen. Ha minden jól megy, akkor a két gitárt fogom tudni annyiért értékesíteni hogy vissza jöjjön ennek az egynek az ára.

Mos mé, hánem? De! Vagy nem...