Új hozzászólás Aktív témák

• #457 vati senior tag james #452

  Új Válasz 2005-08-04 12:40:33 #457

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  vati

  senior tag

  válasz james #452 üzenetére

  ''A kezdeti 1 km-es pályainstabilitás 20 millió év alatt 55 km-re nő, viszont 100 millió év alatt már 500 milló km lesz''
  
  Ez nem így van. Nem mindegy milyen irányban Ezt az instabilitást az egyes pályaelemekben (excentricitás, pálya fél nagytengely, perihéliumhossz, felszálló csomóhossz, pályahajlás, pályamenti hosszúság) szokták számolni, és ezek közül csak a pályamenti hosszúság -azaz hogy éppen milyen irányban van a bolygó- amelyik teljesen kaotikusan viselkedik.
  A többi pályaelem -ami ténylegesen leírja a bolygó pályáját- korlátok között, egy véges intervallumban változik az eddigi számítások szerint.
  Tehát a Naprendszer -úgy tűnik- kaotikusan stabil. Nem fognak elrepülni a bolygók a szélrózsa minden irányába, bár a pontos helyzetüket már 20 millió évre előre is képtelenség előre jelezni. De a pályaelemeik a jelenlegihez hasonlóak maradnak, a kaotikus viselkedés ellenére is.
  
  Egyedül a Merkur esetén nem 100% hogy sok milliárd év távlatában is stabil a pályája, esetleg el is repülhet pár milliárd év múlva.
  A többi bolygó közül a Mars időnként jó közel kerülhet a Földhöz, de még messze a hosszú távú stabilitás határain belül.
  
  [Szerkesztve]

• #453 neduddgi aktív tag james #452

  Új Válasz 2005-07-29 23:48:24 #453

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  neduddgi

  aktív tag

  válasz james #452 üzenetére

  Igen, ez az instabilitás dolog nagyon mellbevágó első ránézésre, csak hát az a helyzet, hogy ez csakugyan mindössze instabilitás, de nem eltérés. Az az érdekes, hogy a rendszer marha instabilan kb ott marad ahol makroszkópikusan lennie kell, miközben már semmilyen fizikai törvény nem is írja ezt elő kötelezően neki. Eszembe jut erről egy Történelmileg is nagy jelentőségű hasonló eset. A II. Világháború vége felé a világ talán legnagyobb tekintélyű fizikusa Heisenberg szintén az atombomba előállításán fáradozott, mint a másik oldalon Oppenheimer, Szilárd Leó, stb. Adolf Hitler azonban mindvégig abban a hitben élt, hogy az atomenergia ''legfeljebb'' energia előállítására alkalmas, harcászatilag nem felhasználható. Erről éppen Heinsemberg győzte meg, de nem szándékosan a kutatásokat lassítandó, miként ezt később irodalmi megnyilvánulásaiban sejtetni engedte. Két fiatal munkatársa/tanítványa akik Angliába emigráltak, mutattak rá Heisenberg ''számolási hibájára'' ami miatt ő nem tartotta lehetségesnek az atombombát, pedig az volt. A két tanítvány ( nem tom a nevüket, senki nem tartja számon, pedig igen jelentős volt a szerepük) mutatott rá a hibára. A meghasadáskor keletkező neutron, vagy alfa részecske(=2 neutron+2 proton) ugyebár akkor okoz robbanást, ha megfelelő számú ütközés után hagyja el az urán gömböt. Heisenberg kiszámolta, kb mekkorának kell lennie a dúsított urán gönb sugarának, ahoz hogy ennyi ütközés jööjön létre, mielőtt a neutron kilép a gömbből. Eredmény; kb 3 méter. Ennyidúsított uránt 10 év alatt sem lehet legyártani, tehát atombomba elvetve. De a valóságban a neutron nem folyamatosan kifelé rohangálva utközik, hanem amikor elnyeli egy atommag, akkor egy darabig benne marad, azután véletlen szerű irányban kilép belőle. Ekkor viszont már nem 3 méter átmérőjű dúsított urán kell a kellő számú ütközés bekovetkezéséhez, hanem csupán egy teniszlabda nagyságú, és lőn atombomba...
  
  
  [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák