Szerintem mindig van mit mesélni. Elég ha az ember a saját életére gondol. A mi filmünk is ilyen lesz, pl. nagyrészt (persze a totál drámai részek kivételével) az én és családom életéből merítettünk fontosabb állomásokat hozzá.
Egyébként jó kezdet, hogyha először dokumentum, ill. riportfilmeket készítesz. Bár ezek is játékfilmek bizonyos tekintetben sajnos, de ezek azért jók, mert ehhez nem nagyon kell kitalálni sokmindent, nem kell azonnal nagy fantázia hozzájuk. Ha van nagyszülőd pl., aki járt vmelyik háborúban, vagy érdekes volt az élete valamilyen szempontból, akkor ültesd a kamera elé és kérdezgesd, aztán meg csak hagyd beszélni. A musztert aztán alaposan szkripteld fel, hogy egy nagyon érdekes anyag kerekedjen belőle és máris meg van az első filmes sikerélményed. Ha még semmit nem filmeztél, ez nagyon jó kezdet lehet. 
