Hát ha a filmed szerkezete erősen kötött, akkor megértem.
Nálunk a szinopszist(!) jóformán teljesen át kellett gondolni, mert a jó zene megtalálása után totálisan borult az eredetileg elképzelt koncepció. Persze nem a fő irányvonal, csak egyes főbb elemek. Egy unalmas, konvencionális kezdés helyett nagyon durván belevágunk a lecsóba és a néző tekintetét máris a képernyőre/vászonra szegezzük, az első mp-ben! Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a zenére!
Úgy történt, hogy keresgéltem a filmhez a zenéket Youtube-on és hát mivel eléggé specifikus a film témája, ezért nagyon egyszerű keresőszóval, szavakkal meg lehetett találni a megfelelő zenéket, aztán már csak hallgatni kellett. Na most kb. a második volt, amit elkezdtem hallgatni és szinte amint megszólalt, záporoztak előttem a képek, láttam a film első képsorait! Döbbenetes volt az élmény! Innentől nem volt kérdés, ez lett a zene. Aztán ahogy kicsit komolyabban "szemügyre vettem", megvizsgáltam minden egyéb szempontból, bele próbáltam kötni... nem sikerült, ez a tökéletes zene!
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy mi már rögtön az első fázisokban kiválasztjuk a zenét és ha kell, akkor képesek vagyunk beáldozni egy kezdetektől dédelgetett koncepciót is, mert a zene a film egyik legfontosabb eleme. Sokkal többet ad a filmhez, mint amennyi kompromisszumot kell miatta kötni, én úgy gondolom. Már a szinopszis alakításának fázisában kiválasztjuk a zenéket, pontosan azért, hogy később, a forgatókönyvnél már ne legyen ezzel gondunk, legfeljebb kisebb finomításokat kelljen megoldani, de a zenén a tervek szerint már nem változtatunk. A zenék a filmünk szerves részei lesznek, így már ezzel együtt tervezzük a jeleneteket. Úgy értem, nem elképzeljük, hanem effektíve meg lesznek a zenék. Szerencsére jogi ügyekben van segítségünk, úgyhogy nem lesz gond a vásárlással, a pénzt meg összedobjuk, ezen már nem fog múlni.
Nagyon örülök, hogy ehhez az egész "őrültséghez" van egy nagyon jó alkotótársam, mert két embernél bizony már nem egyszerű egyeztetni az ilyen dolgokat. Amíg egyedül találod ki a sztorit, egyedül vitelezed ki teljesen a végéig, addig egyszerűbb a helyzet, mert bár melósabb, de sokkal-sokkal egyszerűbb, mivel az van, amit te akarsz és kész, ennyi. Két embernél már nagyon sok probléma jöhet elő, hogyha nem tudnak egyként gondolkodni a sztoriról. Nem tudok eléggé hálát adni a sorsnak az alkotótársamért. 
Befejezzük egymás mondatait, sokszor el sem kell mondanunk a másiknak, hogy mit gondolunk, mert tudjuk, hogy ő is pontosan ugyan azt gondolja. A gondolatvilágunk, a fantáziánk, ahogy látjuk az életet, a dolgokat, totálisan hasonló. Amiben ő esetleg kicsit elszalad lovilag, azt én lehozom a földre, teljesen jól kiegészítjük egymást és a másik tudása, tapasztalata, tehetsége iránti kölcsönös tisztelet jellemzi az egymáshoz való viszonyulásunkat. A türelme pedig végtelen! Ha nő lenne, esküszöm, hogy feleségül venném! 
), de azt is 7 évvel ezelőtt, középiskolásként, akkor láttam először vágószoftvert... 
Nagyon precízen lehet vele állítani a fényerőt videó közben, és a kép is szebb lesz tőle. 2800ft-ért vettem postával egyet eBay-ről, nagyon jó kis cucc! 
A kicsit világosabb részek pl. nálam nagyon beégnek a képbe, ezen is sokat segít.
