Nagyjából egyetértek a leírtakkal, a személyes megélésével viszont nem (viszont vitatkozni nem fogok vele, én sem tudlak meggyőzni, Te sem tudsz engem 
). A Ride, a Justice, a Master albumokon hallottam olyan szövegeket, melyek személyesen megérintettek, előremutatók voltak vagy mögöttes tartalommal rendelkeztek, a Black-en már kisebb mennyiségben (pl. Struggle Within, vagy a Four Horsemen mai fejjel hallgatva - bár lehet, hogy többet gondolok bele, mint kellene).
Utána javarészt öncélú lett a zenekar, nem másokkal, a külvilággal foglalkoztak, hanem saját magukkal, ez visszatetsző. Ennek talán az az oka, hogy felnőtt a zenekar, hamarabb, mint mi (közben mi is felnőttünk persze). Ez természetes, hisz a rajongóik törvényszerűen fiatalabbak; az viszont nem, hogy ha már nem tudnak könnyen (Dyers Eve) megszólítani, akkor nem is akarnak.
Arguing on the Internet is like running in the Special Olympics. Even if you win, you are still ... ˙˙˙ Real Eyes Realize Real Lies ˙˙˙
