Akkor meg azért mondták, hogy teljesen más, mint a könyv korszak, mert amit olvasol azt el kell tudni képzelni. Aztán még sem lett a TV-ből sem társadalmi katasztrófa. Mindig meg fogják mondani az újítások miatt aggódók, hogy ez most más, mindig lesz valami indoklás.

Itthon nem volt olyan műsor, ami ott tartotta a gyerekeket, nyugaton voltak rajzfilm csatornák már régebben is, olyanok is, amelyek nagyon addiktívak voltak. Emellett már korábban nőtt fel olyan generáció, akik őskonzolokon vagy mikroszámítógépeken nőttek fel, és közülük is sok jó szakember került ki, azok közül is akik csak játszottak ezekkel anno.

És mellesleg régen is megvoltak a módszerek az egyszerű emberek körében arra, hogy a gyereknek kuss legyen, pl. a pálinkás rongy egyáltalán nem csak legenda volt. Emellett is rengeteg káros szocializációs elem volt, amiről ma keveset beszélnek (pl. falusi gyerekek 12-14 éves korukban már simán lerészegedtek bucsuban). Meg úgy egyáltalán, a mostaninál is jobban le voltak szarvaa a gyerekek nevelési szempontból, mert még inkább erőforrásnak számítottak.