Új hozzászólás Aktív témák

• #223 Forestjo senior tag mave13 #221

  Új Válasz 2012-08-15 23:43:30 #223

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Forestjo

  senior tag

  válasz mave13 #221 üzenetére

  "Japán módon "tiszteletet adni" számomra lehetetlen, már csak azért is, mert nem vagyok japán, hanem csak egy gaijin."

  Így - ahogy részletesebben is kifejted - már érthető, kezdem érteni a problémád. Sőt, megértelek! Hát ezzel így tényleg nem sokat lehet kezdeni...
  És a japánokban van ez ügyben egyfajta elnéző hozzáállás, mely szerint nem macerálnak téged ezzel vagy nem éreztetik, hogy neked is úgy kellene hajlongani és hasonlók? Gondolom ez a türelem és tolerancia alap náluk a külföldi vendéggel szemben. Csak kérdés, hogy meddig tekintenek valakit "vendégnek", és mikortól várnak többet? Gondolom ez nem elsősorban az ott töltött idő hosszától függ, hanem a velük való kapcsolat mélységétől.

  Pl. a másik produktív blogíró, az építész Bence szinte már otthon érzi magát az írásai alapján. Már sokszor nem tudom eldönteni, hogy magát kívülállóként látja, vagy lélekben egynek velük? De nagyon érdekes nekem a két különböző világ, amiben éltek egy (számunkra) nagyon fura és idegen országban, és a más-más látásmód apró eltérései. De ahogy így olvasgatom (bár több időm lenne rátok!) és összehasonlítom kettőtök élményeit és tapasztalatait, sok hasonlóságot is látok a megélt valóságban - ez is bizonyítja, hogy nem pusztán szubjektív látásmóddal írtok, hanem nagyon is a valóságot ragadjátok meg sokszor.
  Ez tetszik nagyon.

  A konfliktuskerülésről: ezek szerint egy hosszabb japán "kirándulás" kiváló teszt arra, hogy kiben mi lakik
  Bennem - ahogy magamat ismerem - ez ügyben egy jó adag kettősség van. Először is a hitem, világnézetem miatt úgy gondolom, hogy nagyon kifizetődő és gyakorlatias (tehát pozitív irányba befolyásoló), ha konfliktuskerülők vagyunk. De ellenben van bennem is egy jó adag, a természetemből fakadó vehemencia, mellyel ki tudok néha zavarni egyeseket a világból. Nem szeretek elbújni az érzelmeim álarca mögé, mert nagyon sokszor tapasztalom itt Magyarországon is, hogy ebből a bújócskából hosszabb távon nem születnek "jó gyümölcsök". Nem szeretem az olyan kollégát, az olyan embert, aki nem nyílt, nem őszinte, hanem számító és (negatív értelemben) "titokzatos". Mert ugyanis lehet valaki titokzatosan izgalmas és ezzel együtt nagyszerű barát, barátnő, de aki az álarcát elsősorban rosszindulatú manipulációk miatt viseli, azt kerülöm. És sok ilyen van itt minálunk. De ezt nektek mondom, kik gondolom ugyanezt tapasztaljátok?!

  Gondolom a japán lélek rejtelmeit sem egyszerű megfejteni. Biztosan sok gondot okoz ez a befelé-fordultságuk, de én innen a távolból azért titkon abban reménykedem, hogy ott sokkal kevesebben használják ezt fel negatív célokra, és ha valaki jobban megismeri őket, kiderül, hogy nagyszerű emberek. Na most, ez az idealista kép, hogy aztán mi a valóság...
  Persze elhiszem, hogy ott is sokan csak "látszat emberek", de az valahol érthető is, ha belegondolunk, hogy másként hogy tudnák elviselni azt a sok "hülye-szabályt".

Új hozzászólás Aktív témák