Kiváncsi lennék mennyire kell hülyének lenni ahoz hogy valaki egy nagy cégnél vezető állást tölthessen be. A max 100 IQ biztos hogy felvételi követelmény.

Az utóbbi néhány hétben különösen sok magas vezető beosztásban levő analfabétával találkoztam. Sok van amelyik fordítva ül a bilin, és nem veszi észre hogy az általa irányított vállalatban ő maga a legnagyobb probléma. Egy információ elnyelő közeg. Ha eltávolítanánk, sokkal olajozottabban menne az élet.

Volt amelyik egy nagyon egyszerűen előállítható termék sorozatgyártásával foglalkozó céget vezet. Mindenki tudja és teszi a dolgát, a főnöknek szinte semmi dolga nem lenne, csak számolnia kellene a pénzt. Ő ehelyett, hogy saját nélkülözhetelenségét bizonyítsa, folyamatosan a lehető legidétlenebb és feleslegesebb feladatokat találja ki az embereinek, majd ellenőrzi a végrehajtást. Ezáltal az embereknek a valódi munkájuk elvégzésére egyre kevesebb ideje jut. De a csúcs sztori az amikor a főnök összekeveri hogy kinek milyen kiscserkész feladatot adott, olyantól kéri számon az értelmetlen munka eredményét akinek nem is volt tudomása róla hogy neki azzal foglalkozni kellett volna.

A másik egy kereskedő céget vezet. Nagy cég az is, évente sokmilliárdos forgalommal, tisztes nyereséggel. Bővítik az irodaházukat, építkeznek, berendeznek. Sok új munkatárs van, sok új asztal és szék kell nekik. A főnök úr begyűjtött néhány árajánlatot székekről az általa ismert forgalmazóktól, majd a katalógusokban levő gyártók nevére rákeresett a neten. Felkutatta a gyárakat, beszélt velük hogy közvetlenül tőlük akarja megvenni az irodaszékeit, mert ő nem akar a kereskedőknek többet fizetni azért amit a gyártótól olcsóbban megvehet. A gyártók rákérdeztek a mennyiségre, majd a szám hallatán harsányan kiröhögték és elhajtották, mondván hogy nekik ez nem tétel. Vegye meg a boltban. De a főnök szívós fajta, kapcsolatokat derített fel, talált is valami ismerős ismerősét valamelyik gyártónál. és végül elintézte hogy megkaphassa gyártói áron a neki szükséges irodaszékeket. Ezzel kb. egy hetet töltött, úgy hogy közben mást nem nagyon csinált. Az árkülönbözet a gyártói és kereskedelmi végösszeg között mintegy 120 ezer forint lett. A 120k megtakarítás felett érzett örömében főnök úr egyhetes szabadságot engedélyezett magának. Elment egy Franciaországi sítúrára, kb 200ezer forintért...

Egyik kedvencem a gazdasági menekült bevándorlóból lett topmanager. Déli szomszédunktól jött át mikor vagy 15 éve ott kezdett forrósodni a helyzet. Dolgozott különböző cégeknél, javarészt nyelvtudásából élt. Nem töltött sok időt egy helyen, vagy kirúgták vagy ő állt tovább, vagy tönkrement a cég ahol épp volt.
Piacozott a kínaiak és lengyelek között mikor annak volt szezonja, majd összeismerkedett valami hongkongi fejessel akitől aztán nagyon olcsón tudott minden távolkeleti gagyit megszerezni. Végre kicsit beindult az üzlet, az átcímkézett és márkásnak eladott szarokkal tudott keresni némi pénzt.
Csinálta ezt amíg lehetett, de egy idő után kezdték kiismerni őt és egyre nehezebben talált új arcokat akiknek eladhatná a cuccait. Ekkor úgy gondolta hogy eljött az előrelépés ideje. Nehezen összeseftelt pénzéből új céget alapított, hangzatos külföldies névvel, telephellyel, alkalmazotakkal. Nagykereskedő akart lenni. Összeszedte minden ismerettségét, beetetett mindenkit hogy ez most valami más, új kollekció, határ a csillagos ég. A probléma csak annyi hogy mostmár ő konkurrenciája annak a kínai és török dömpingnek aminek a hullámlovaglásából idáig fenntartotta magát. Ahogy ez a hullám felemelte őt, ugyanolyan könnyedén le is nyomhatja a víz alá.
Bizony nehéz dolog átlépni a saját árnyékunkat.
Építkezik már ő is mint minden magára kicsit is adó újgazdag. Nagy ház, nagy autó, nagy feleség. Ez kell nekünk, nem a titkos választójog... hahaha...
A legszebb mikor kimegy megnézni a házat, és minden apró-cseprő dologba beleköt. A legkisebb hibát meglátja valahol, azonnal emelt hangon anyázik mindenkivel, igényességről és minőségről magyaráz. Mintha ő nem abból élne hogy eladja a gagyit jó drágán. Érthetetlen az önkritika ilyen teljes hiánya.

Találkozunk értelmes és jóravaló emberekkel is. Ne vádoljon senki azzal hogy én csak a rosszat látom. Amiért írok és írni is fogok a sok elrettentő példáról annak fő oka a tanulságkeresés.
Ha valaki magára ismer az nem biztos hogy a véletlen műve

[Szerkesztve]