Szia!

Igen alapvetően rosszul fogalmaztam, hiszen szubjektíven vizsgáltam az optimistát és a pesszimistát, a saját valóságomnak megfelelően.

Én úgy gondolom, hogy pont annyira látom az akadályokat amennyire szükségem van rá, sok kisebb akadályról valóban nem veszek tudomást, de azok általában maguktól meg is oldódnak, felesleges rajta görcsölnöm. Ugyanakkor a nagyobb akadályokkal keményen felveszem a harcot, mert azok a hosszú távú fejlődés kulcsai.

Azonban van egy olyan technika amit minimax elvárásnak hívnak. Ez alapvetően akkor kiváló amennyiben egy komoly stresszhelyzetbe kerülsz. Vegyünk példának egy vizsgát. Itt maximalizáljuk a minimális elvárást. Magyarul elképzeljük a bukást a vizsgán. Mi a legrosszabb ami akkor történhet? Pótvizsga. Miután definiáltuk a legrosszabb eredményt elfogadjuk azt. Mélyen magunkba nézünk és elfogadjuk azt a tényt, hogy bizony ez megtörténhet. Ekkor egy érdekes dolog történik, a szorongás hirtelen megszűnik, hiszen az valójában abból fakad, hogy nem tudjuk elfogadni a bukás lehetőségét.