Sok hozzászólás érkezett, melyekre megpróbálok egyben válaszolni, hogy kicsit bővebben lehessen látni a szituációt, mert sajnos nem tudtam mindent leírni a blogbejegyzésben.
Ingatlan
- A szóban forgó lakás a magyar államé volt, mely a kilencvenes évek elején megvásárolhatóvá vált. Készült adás-vételi szerződés (megtaláltam a papírt, azért tudom ezt), melyben apám lett a vevő, anyukája meg a holtig tartó haszonélvező. Kétezres években lett kifizetve részletekben, azzal apám nevére került a földhivatalban kizárólagos tulajdonosként. Nagyanyám haszonélvezete a halálával megszűnt, melyről tudjuk, hogy nem örökölhető.
Ezzel megválaszoltam, hogy tulajdonképp a nagybátyám semmit nem örökölhetett belőle, hiszen nem volt mit. Apám hagyatéki eljárása előtt lekértem a tulajdoni lapot, mely igazolta, hogy igen, mi örökölünk csak, ezért is bátorkodtunk később a sajátunkat eladni.
- A lakás eladása előtt az akkor még vevőkkel közöltük - hiszen nem árultunk zsákbamacskát - , hogy hárman vagyunk lakcímre bejelentve, és ez nem volt gond nekik az üzletkötéshez. Adás-vételibe bekerült az a rész, hogy ha nem teszünk eleget a lakcím kijelentési kötelezettségünknek, akkor ők kényszer kijelentéssel élnek. Tesómnak és nekem még április végéig meglehet a lakcímünk az ingatlanban, utána kijelentjük magunkat, sőt, még előbb is, de tudtommal a nagybácsi esetében (pláne hogy hallották, mekkora egy féreg) elkezdték a lakcím fiktiválást.
Mellesleg életvitelszerűen nem él ott (látszik is), van háza máshol (ott lakik életvitelszerűen), csak jóhiszeműségből engedte tesóm őt oda bejelenteni kb. 2 éve (állítólag az volt az oka, hogy a beteg feleségét amikor hozza be a városba, akkor tudjon ingyen parkolni), fene se gondolta, hogy később ebből lehet valami. A zárcserét is emiatt nem szorgalmaztam, mert akkor még bajunk lehetett volna, pont ezért, hogy lobogtathatta volna a lakcímkártyáját, ha ráhívom a rendőrt. Ja, meg arról volt szó, hogy a sz@rjait amit nálunk tárolt (ő is hasonszőrű gyűjtögető) elviszi, de 2 év után most vitte el egy kis részét, de még sok minden van.
- Az új tulajdonosok nem laknak a lakásban, mert még nincs birtokba adva, az majd április végén történik meg. Nekünk annyi dolgunk van, hogy ingóságtól mentesíteni kell addigra a lakást, ergo üresen átadni. Tesóm egyébként szívességi lakáshasználóként lakik ott (szerződésbe van foglalva).
Ingóság
- Apám halála után amiről tudtam, hogy az övé volt, és bizonyítandó volt róla papír, az került bele a hagyatékba. A lakásban lévő ingóságok sajnos nem, mert nem tudtuk, hogy azokból micsoda kié. Ebben a jelenlegi helyzetben most jól jönne tudni, de ez van. Azt tudom, hogy nagyanyám halála után készült ingó leltár, de ott nincs feltüntetve kinek mi a jussa. Azt pláne nem tudom, hogy a hagyatéki végzésbe hogy került bele bármi is, de nagybátyám se tudja bizonyítani, hogy xy bútor vagy kép az övé.
Amúgy meg érdekes, hogy pont akkor kezdett neki minden fontossá válni, hogy ez kell meg az kell, amikor elmondtam neki a lakás eladást. Mind az anyja, mind apám halála után ami állítólag járt neki, soha nem vitte el, csak most veri a tammtammot, pedig volt alsó hangon 13 éve rá a sajátját elvinni. Raktárnak kezelte a lakást, és gondolta, hogy soha nem fogjuk eladni, így semmit nem vitt el. Bezzeg most, amikor egyrészt lomtalanításkor gyakorlatilag minden mástól megszabadultunk (apám beteges módon gyűjtögető volt, és tele volt mindennel a lakás, így szinte semmihez nem lehetett hozzáférni, pláne nem elvinni), most vált esedékessé részéről, előtte nem, amikor kupis volt minden..
Felhoztam, hogy elvisszük raktárba a dolgokat, vagy megnézettetjük szakértővel érnek-e valamit, de arra is ment a szájhúzás meg fenyegetés, igazából nem tudom mire fel, amikor ő önkényesen elvitt egy jó pár képet a hátunk mögött..
Békésen szeretnénk tesómmal lezárni ezt az egészet, de fújja a magáét a nagybácsi. Folyton azt vágja tesóm fejéhez, hogy neki nem jutott semmi, én egy szemét vagyok hogy nem szóltam előbb az eladásról (wtf, minek is kellett volna a sajátoméról), még azok is szemetek, akik segítettek lakást kipucolni etc.. Állítása szerint kidobtam dolgait, de szintén nem tudja alátámasztani mijét.
Én se tudok bizonyos dolgokat bizonyítani mi az enyém ingóságból, de irányomból nincs ez a szemétkedés, amit ő csinál. Őszintén szólva magam részéről semmire nem tartok igényt, tesómnak ajánlom. Igazából látszik, hogy hármunk közül ki a haszonleső féreg: ő maga.
Mindent a mi fejünkre borít, ami sérelme van, holott ezt az anyja hagyatéki tárgyalásán kellett volna közölni, vagy még apámmal szemben. Gerinctelen dolog.
[ Szerkesztve ]
Az igazi barátok sosem hagyják hogy hülyeséget csinálj...egyedül!
