Kezdem a rövidebbel.

k.: Van tartalékom. Nem sok, közel egy évig tudnék megélni belőle. Azonban nem volt könnyű spórolni, hiszen a feleségem rokkantnyugdíjas volt. Miután meghalt, a temetés költségei felemésztették szinte minden pénzemet. Én viszont élek, és muszáj racionálisan gondolkodnom.
Van némi tartalékom.

mexicanraven: Magyar vagyok, nem volt más választásom.
Mikor leszereltem a katonaságtól, egy a határőrségtől frissen leszerelt barátom azt mondta, hogy menjünk a francba. Ismeri a határzárt, átmegyünk, és végre szabadok leszünk.
Aludtam az ajánlatra egyet. Másnap közöltem vele, hogy magyar vagyok, és az is maradok.
Talán buta dolog, de nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy őseim vére áztatta azt a földet, amelyet tapodok.
Hol van az én "áldozatom" az övékéhez?
Ha akkor másként döntök, ma talán Herr, vagy Mister lehetnék. Talán luxus verdával döngethetnék be a legdrágább szálloda elé, és minden alkalmazott kinyalná a fenekem.
Nem bántam meg semmit.
Itthon vagyok, magyar földön, és amit elértem, saját munkámmal, saját emberségemből értem el.
Ha ennyi jutott, hát ennyi.
Ha eljön az ideje, büszkén halok meg, hiszen képes voltam arra, hogy magyar maradjak.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)